A spanyol származású énekes a francia főváros alternatív zenei életének egyik legérdekesebb egyénisége. A francia pop és a spanyol rock egyaránt jellemző sajátos zenei világára. Több zenekarban játszott, a legismertebb közülük a Mano Negra nevű együttes, amely a latin és arab zene sajátos keverékét játszotta. Manu Chao szólózenészként a tradicionálisabb, poposabb zene felé fordult. Egyik legismertebb dala a Bongo Bong.
Lemezeinek számát illetően eltérés van a különböző szakírók véleménye között: egyesek a nyolcadiknál, mások a negyediknél tartanak a számolásnál. Új albumára több évet kellett várni, de a kritikák többsége szerint érdemes volt.
Akárcsak egész eddigi zenei világáról, erről a lemezéről is elmondható, hogy egyértelműen egyéni a stílusa, bár nem mindenki számára befogadható. Tizenhat plusz öt bónuszdal hallható az új, túlnyomórészt spanyol nyelvű lemezen. A korábbi korongjaihoz képest több gitárt hallani benne. A zenei anyag egységes, de változatos, a flamenco és a rock elemei is fellelhetők a dalokban - a legrockosabb szám a The Bleedin Clown.
A lemez egyik érdekes száma Maradonáról, a csúcsot és poklot megjárt argentin futballsztárról szól, ez várhatóan bekerül Emir Kusturica filmjébe is.
A lemez fő mondanivalója az, hogy a világ vesztébe rohan., mindent megront a pénz és a hatalomvágy, rengeteg a nyomorúság.
