A GfK Hungária Piackutató Intézet 1992 óta rendszeresen megkérdezi a magyar közvéleményt egyebek mellett arról, mennyiben teljesültek érzése szerint elvárásai a politikai-gazdasági rendszerváltás óta, mit gondolnak az újabb időkről, s az időközben eluralkodott új erkölcsi rendről, illetve az élet mely főbb kérdései töltik el őket félelemmel.

Németh Erzsébet szociológus úgy véli, hogy 2003-as felmérés eredményei hátterében állhat, hogy ugyan a Medgyessy kormány 100 napos programja már kifújt de legalább megvalósult, illetve akkor egy évvel az EU-s csatlakozás előtt álltunk és lehettek illiúzióink. „Persze ez nem jelenti azt, hogy az emberek az EU-s csatlakozást okolnák helyzetük romlása miatt. Kánaánt sem várt senki, de a demokrácia erősődésében bíztunk, ezzel szemben 2003 óta folyamatosan gyengül a demokrácia, a második Gyurcsány-kormány óta pedig kifejezetten tragikus állapotban van."

Érdekes, de általános tendencia, hogy 2003-hoz képest a magyarokat kevésbé aggasztják saját magánéletük esetleges problémái, mint a politikai-gazdasági élet nehézségei. „Az, hogy az adók magasak, a hiteleket egyre nehezebb visszafizetni, hogy a munkanélküliség egyre magasabb, hogy a rezsiköltségek megnövekednek, hogy ezek gazdasági vagy politikai kérdések, azt nehéz eldönteni. Azonban az emberek nagy része úgy érzi, hogy mind politikai, mind gazdasági, ezért fordulnak a téma irányába. Ezzel együtt nem hinném, hogy kevesebbet törődnének családjukkal vagy magánéleti problémáikkal, hiszen az mentálhigiéniai szempontból a túlélés egyik eleme”, fogalmazott Németh Erzsébet.

A 2007. februárjában mintegy 1000 fő megkérdezésével történt kutatás egyik kérdése azt kutatta, a válaszadók a politikai és gazdasági rendszerváltás következtében kialakult elvárásaik tükrében mai fejjel hogyan ítélik meg a korszakot – még ha nagyon fiatalon élte is meg ezeket az éveket. 2003-ban még minden negyedik, idén minden ötödik megkérdezett nyilatkozott úgy, hogy a rendszerváltás nagyjából beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és változatlanul 1 százalék körül alakul azoknak az aránya, akik elvárásait alapvetően felülmúlta a valóság.

A csalódottak tábora azonban szélesebb, mint az eredményeket pozitívan szemlélőké. Igaz, hogy a 2003. évhez képest hat százalékponttal csökkent és ma 41 százalékot ér el azoknak az aránya, akik inkább csalódtak, többet vártak, ám közel megduplázódott – 14-ről 26 százalékra nőtt – azok hányada, akik nagyon csalódtak a rendszerváltásban és érzésük szerint szinte semmi sem teljesült az elvárásaik közül. Az idei megkérdezés alkalmával két százalékponttal kevesebben – 10 százalék – nyilatkoztak úgy, hogy eleve nem vártak semmi jót a rendszerváltástól, s feltevéseik be is igazolódtak.

Nőtt a bizonytalanság a minket körülvevő világgal kapcsolatban is. A 2003-ban mért 53 százalékkal szemben idén már 64 százalék nyilatkozott úgy, hogy az emberek nem értik a körülöttük lévő világot. A megkérdezettek túlnyomó többsége, 80 százaléka érvel inkább a fogyasztás visszafogása mellett abból kiindulva, hogy sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Ezzel szemben 20 százalék hedonista elveket vall, miszerint érdemesebb a mának élni és azoknak van igaza, akik szerint mindig többet és többet fogyasztanak. Utóbbi érvet támasztják alá az elmúlt héten megjelent adatok, melyek szerint nem csillapodik a lakosság hitelfelvételi kedve. A háztartások zöme úgy költekezik, mintha semmit sem érezne a megszorításokból. Ennek hátterében állhat az is, hogy az enyhe tél miatt, erős a forint, és a kőolaj kurzusa sem szökött az égbe. Németh Erzsébet szerint még így is túl sok hitelt vesz fel a lakosság. Az emberek nehezen törődnek bele, hogy nem élhetnek jólétben. A szociológus szerint a téma pontos feltérképezéséhez még több vizsgálatra volna szükség, de megemlítette, hogy a médiahasználati szokásokat tekintve például hazánk és az Egyesült Államok egy főre jutó televíziónézés óraszáma megegyezik. „Mivel a televízió elég komoly vágykeltő eszköz a különböző javak beszerzésére, ez is állhat a vásárlási láz hátterében. Ezzel együtt is érezhető a visszafogás, hiszen kevesebb lakás épül, kevesebb autót vesznek az emberek, de jelentős az a populáció, mely folyamatosan költ, és azt is hitelre, hiszen a bankok is egyre kisebb önerőt megkövetelő ajánlatokkal kecsegtetnek”, mondta.

A kutatók kíváncsiak voltak a lakosság különböző félelmeire is. Érdekes tendencia az, hogy látszólag némiképp háttérbe szorultak, de legalábbis csökkentek az egyén saját magánéletével kapcsolatos félelmei. Így például 2003-hoz képest kevesebben tartanak az olyan személyes problémáktól, mint a magány, az egyedüllét és a munkahely elvesztése. Ezzel szemben a gazdasági és politikai élet aggasztja inkább a közvéleményt. A válaszok alapján 12 százalékponttal idén 67 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik rossz gazdasági helyzettől és a recessziótól félnek. A 2003. évi 42-ről 47 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik a politikai szélsőségesek elszaporodásától félnek, és 38-ról 44 százalékra változott azoknak az aránya, akik félnek a külföldiek nagyszámú megjelenésétől.