"Bár boldogság - vagy szubjektív jó közérzet - örökletes, és viszonylag állandó, a boldogságszint időről-időre mégis ingadozhat, mivel az adaptáció korántsem szükségszerű, és az élet eseményei sokat számítanak" - összegezte véleményét Richard Lucas pszichológia professzor, akinek az eddigi boldogságfelfogást cáfoló elemzése a Current Directions in Psychological Science című szakfolyóirat április számában jelenik meg, közölte a hirado.hu.

A széles körben elfogadott pszichológiai nézet szerint a boldogság jórészt független az életkörülményektől, mivel - e modell értelmében - az emberek hozzáidomulnak életük fő változásaihoz, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak, és a boldogság meglehetősen állandó tényező a lelki életükben annak ellenére, hogy némelykor szertefoszlik. Ezen elmélet szerint a lottó ötös hosszú távon nem tesz boldogabbá, és bár egy válás vagy súlyos betegség egy időre felforgatja az ember életét, a boldogságérzet fokozatosan visszaáll a szokásos szintre, amely minden embernél egyénileg adott.

Lucas doktor és kollégái két nagyszabású és átfogó tanulmányt elemeztek, az egyik Németországban készült 24 év alatt, a másik Angliában 15 év alatt. Azt vizsgálták, hogy a nagy változások - házasság, válás, munkanélküliség, betegség, rokkantság - hogyan befolyásolták az emberek kedélyét, közérzetét, egyszóval boldogságszintjét. A kutatók arra figyeltek fel, hogy egy nagyobb megrázkódtatás után a boldogságszint többnyire nem áll vissza. Ezt a megfigyelést igazolja számos új keletű tanulmány is, amelyek olyan esetekről számolnak be, amikor például a súlyos betegség, vagy életre szóló sérülés, vagy rokkantság az általános közérzet és kedélyállapot jelentős és tartós romlását idézte elő.

Lucas professzor írásában hangsúlyozza, hogy mindez egyénfüggő, és a statisztikai adatokból leszűrt tételek mögött eltérő emberi adottságok, élethelyzetek vannak. Nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni az emberi alkalmazkodás jelentőségét sem. A témával kapcsolatos vizsgálatok alapján ugyanis feltételezhető, hogy a pozitív gondolkodású személyek boldogságszintje hamarabb, másoké később áll helyre, és az is valószínű, hogy a társadalmi kapcsolatoknak is szerepe lehet ebben - vélekedik a tanulmány szerzője.(http://www.msu.edu/)