130 évig bujócskázott

Mivel a madár ilyen ritka, a kutatók hosszú ideje vitatkoznak azon, hogy tényleg egy igazi fajról van-e szó, vagy pedig egy sokkal ismertebb faj abnormális képviselőjéről.

A vita úgy tűnik lecsillapodik, miután Philip Round, a bangkoki Mahidol Egyetem ornitológusa 2006. március 27-én befogott egy madarat a város szennyvíztisztító központjánál. Round közleményében mondta el, bár a nádiposzáták általában nagyon hasonlóak, ezen madárra, annak hosszú csőre és rövid szárnyai hívták fel figyelmét. A madár létezésének megerősítésére, Round elküldte fotóit és az egyedtől vett DNS-mintáit a svéd Lund Egyetem kutatójának, Staffan Benschnek, aki korábban már megvizsgálta az indiai egyedet. Bensch megerősítette, hogy tényleg a hosszúcsőrű nádiposzátáról van szó.

Hat hónappal Round felfedezése után újabb bizonyítékok kerültek napvilágra, melyek alátámasztották, hogy a madár külön fajt képvisel. az angliai Tring Természettudományi Múzeumának kollekciójában megtalálták a madár második példányát egy fiókban. Ezen egyedet 1869-ben fogták be az indiai Uttar Pradeshben, Bensch pedig azóta DNS-vizsgálattal alátámasztotta a faj létét.

A BirdLife International szakértője, Stuart Butchart és más szakértők szerint, a két felfedezés felveti annak lehetőségét, hogy a faj képviselői felbukkanhatnak Mianmárban, Bangladesben vagy Thaiföld egyéb területein. A madárról szinte semmit nem tudnak. Az indiai egyednek rövid, kerekített szárnyai vannak, a kutatók sokat gondolkodtak azon, hogy a faj képviselői állandó lakosok-e vagy rövid távú vándorlóak, megjelenésük Thaiföldön rendkívül meglepő - mondja Butchart. A kutatók most azt szeretnék kideríteni, hogy a hosszúcsőrű nádiposzáta fő populációja merre él, veszélyeztetett-e, ha pedig ez lenne a helyzet, hogyan lehet a veszélyeket kezelni,közölte a hirado.hu.