A koralltelepek fontos szerepet töltenek be a tengerek ökoszisztémájában, ugyanis számos élőlény számára biztosítanak élőhelyet: tengericsillagoknak, rákoknak, halaknak. Főleg ez utóbbi miatt, nem csoda, hogy a halászterületek mintegy 40 százaléka a hidegvízi koralltelepek térségében található. Éppen ez jelenti a vesztüket - írja a National Geographic Online.
A fenékhálós halászati technológia (a tengerfenéken nehezékekkel ellátott hálót húznak) ugyanis percek alatt tönkreteszi azt, aminek kialakulásához évezredekre volt szükség. Ezen kívül komoly veszélyforrást jelent a korallzátonyokra a tengeri szénhidrogén kitermelés és szállítás.
Mint a térképen is látható, az Atlanti-óceán északkeleti medencéjében, 4-18 Celsius fokos vízében hatalmas koralltelepek találhatók.
A WWF felhívja a figyelmet ezeknek az élőhelyeknek a fontosságára, és kezdeményezi az Atlanti-óceánban lévő koralltelepek nagy részének természetvédelmi oltalom alá helyezését, és a fenékhálós halászat betiltását.
Elsődleges cél az egyik legnagyobb korallzátony (130 négyzetkilométer), a Rockall Bank védelem alá helyezése, amely közel négyszáz faj, többek között a Lophelia pertusa nevű korall élőhelye. A Lophelia pertusa nagyon lassan, évente csak 4-26 millimétert nő. Ez is jelzi, hogy milyen érzékeny rendszerről van szó.
Habár a hidegvízi korallzátonyok többsége nem áll védelem alatt, az elmúlt évek alapján sikerekről is lehet beszélni.
Sikerként könyvelhető el, hogy a Norvégiához tartozó korallzátonyokat már korábban védelem alá helyezték. A Skócia partjaitól északnyugatra lévő Darwin Maunds-nál az EU döntése nyomán 2003. óta tilos a fenékhálós halászat. Mint ahogy arról a National Geographic Online is beszámolt, a Földközi-tengeren tavaly három szintén hidegvízi korallzátonyt nyilvánítottak védetté.
Ragyogó színű, változatos alakzatú korallok, színes halak – így képzelünk el egy trópusi korallzátonyt. Nem kevésbé látványosak, de annál kevésbé ismertek viszont a mérsékelt övi tengerekben élő társaik, a hidegvízi korallok.
Ezek 50-2000 méteres mélységben fordulnak elő. Mivel jórészt napfény nélküli környezetben találhatók, a trópusi korallokkal ellentétben - amelyek energiájukat a fotoszintetizáló algákkal való szimbiózisból nyerik - a hidegvízi korallok lárvákkal és planktonokkal táplálkoznak. Ezért leginkább ott fordulnak elő, ahol az erős áramlatok tápanyagban gazdag vizet szállítanak.
