Bármikor kitörhet a vulkán
Szakértők széles köre először áll ki egységesen amellett a feltételezés mellett, hogy a Köln közelében lévő Eiffel-hegységben akár a közeljövőben vulkánkitörésre kerülhet sor. Bár nem kell a Vezúvéhoz hasonló méretűre számítani, Németországban így is ez l
2007. február 15. csütörtök 08:09 - Hírextra
Hatalmas robbanás rázza meg a házakat Frankfurt am Maintól egészen Kölnig. A távolban hamu és tűzfelhő emelkedik fel az Eiffel-hegységről. A hegyről lávaáradat zúdul alá a Rajna völgyébe. A folyót elrekesztő lávagát visszaduzzasztja a vizet, Strassburgtól Mannheimig hatalmas áradást okozva a Felső-Rajna árokban . Ez a scifibe illő leírás a lehetséges vulkánkitörés következményeiről Ulrich Schreibernek, a DuisburgEgyetem geológusának nemrég megjelent könyvében, A hangyák menekülésében olvasható. A tudós a könyv megjelenése óta tudományos konferenciákon és szaklapokban is alátámasztotta prognózisát - számol be a National Geographic.
Először fordul elő, hogy szakember potenciális veszélyforrásnak minősíti az Eiffel-hegységet, kockáztatva ezzel azt, hogy vészmadárnak vagy szenzációhajhásznak minősítik. Németország ugyanis nem éppen az aktív vulkánok hazája, az utolsó kitörésre 11 ezer évvel ezelőtt került sor.
Ami viszont a könyvnél is meglepőbb, hogy szakmai körökben sokan kiálltak Schreiber elmélete mellett. Klaus-Günter Hinzen, a Köln Egyetem szeizmológusa a Spiegelnek adott interjújában elmondta, hogy a fent leírt forgatókönyv valóban lehetséges. „Természetesen a veszély mértéke nem hasonlítható össze a Vezúvéval” – tette hozzá Hinzen, aki évek óta az Eiffel-hegység rengéseit vizsgálja.
Bármikor kitörhet
Habár a kutatók abban egyetértenek, hogy vulkánkitörésre számítani kell, az időpontot illetően igencsak bizonytalanok. Akár pár hónapon belül, de több száz év múlva is sor kerülhet a kitörésre. Komoly gond, hogy a térség hivatalosan nem számít veszélyeztetettnek, ezért nincs is forgatókönyv arra vonatkozólag, hogy a hatóságok és a lakosság részéről mi a teendő egy vulkánkitörés esetén.
A legutóbbi nyugalmi időszak 12 900 évvel ezelőtt ért véget, a mai Laacher-tó helyén végbement hatalmas kitöréssel. Ezt a kitörést közel százezer éves nyugalmi szakasz előzte meg. A kitörés a hamufelhőt 30 kilométer magasba lőtte fel, és a hamu a széllel egészen Svédországba eljutott.
"Andernachnál a láva eltorlaszolta a Rajna útját, melynek következtében a mai Koblenz környékét több méteres víz borította el (lásd első kép). Pár nappal később a „lávagát” átszakadása után a víz egészen a mai Hollandiáig méteres hullámok formájában zúdult le. Az iszapban talált korabeli tárgyi és csontvázleletek arról tanúskodnak, hogy az ott lakókat meglepetésként érte az esemény.” – nyilatkozta Hans-Ulrich Schmincke, a kieli Leibniz-Institut für Meereswissenschaften vulkanológusa.
A legutolsó kitörésre 11 ezer évvel ezelőtt került sor, de az jóval kisebb volt, mint az előbb említett. Ennek nyomán keletkezett az Ulmener Maar. Az Eiffel-hegység mai arculatát leginkább a vulkánkitörések nyomán keletkezett mintegy 50, később vízzel feltöltődött, szabályos kör alakú kráter, ún. maar határozza meg.
Több érv szól amellett is, hogy a Laacher-tó vulkánjának mintegy 13 ezer évvel ezelőtti kitörése valójában egy hosszú aktív időszak kezdetét jelezte, amely máig nem zárult le, vagyis jelenleg nem nyugalmi, hanem aktív időszakban van a terület. Ugyanis az elmúlt 450 ezer év három aktív szakasza több tízezer évig tartott. Amennyiben az Eiffel-hegység esetében is igaz a világ számos vulkánjánál tapasztalt ciklikusság, akkor a földtörténeti értelemben vett közeljövőben igen sok esély van akár több kitörés bekövetkezésére is.
A hangyák segíthetnek
A terület nyugtalanságát jelzi az is, hogy Koblenz és a Laarcher-tó között rendszeresen regisztrálnak kisebb-nagyobb rengéseket. Ennek oka valószínűleg a mélyből feláramló víz, amely a mintegy 50 kilométer mélységben lévő magmakamra hatására felforrósodik. A földkéreg ugyanis a Laarcher-tó környékén egy kilométer mélységben már 60-70 Celsius fokos, ami rendkívüli magas értéknek számít.
Ugyancsak ezt támasztják alá a Laarcher-tóban megjelenő széndioxid gázbuborékok, amelyek a feláramló magmából szabadulnak fel. Míg korábban ezeket csak utóvulkáni működésnek vélték, ma már inkább tartós aktív tevékenység részének tekintik.
Habár a vulkánkitörések előrejelzése mindig komoly fejtörést okoz a kutatóknak, Schreiber – mint a könyve címe is utal rá – a hangyákban látja a megoldás kulcsát. A kutató szerint ugyanis ezek a rovarok kitűnő előrejelzői lehetnek a vulkánkitörésnek, mert a vulkán aktívvá válásával a feláramló széndioxid gáz hatására elhagyják a repedésekbe, mélyedésekbe épített fészküket.
