Beteg a Megasztár sztárja

Több napja nem jár iskolába a Megasztár4 egyik nagy felfedezettje: Hien torokgyulladással és megfázással küzd, ezen a télen, már sokadszorra, így persze énekelni, gyakorolni sem tud, amit nagyon rosszul él meg. Kérdésemre, miszerint létezik-e valamilyen vietnámi csodagyógyszer, pirula, kenőcs vagy módszer, amivel hipp-hopp felépülhet, csak mosolyog: mint mondja, ugyanazokat a gyógyszereket szedi, mint amiket a magyar betegek, édesanyja pedig a Herbáriában kapható Magyarországon termő gyógynövényekből főz lányának teát.

- Hatosztályos gimnáziumban vagy éppen elsős: a Megasztár4 versenye miatt gondolom rengeteget mulasztottál. Be tudtál pótolni minden kiesést? Hogy megy egyáltalában a tanulás?

- Nagyon jól megy a tanulás, mindig is így volt, nincs ezzel semmi gondom. A mulasztásokat magántanulóként kellett bepótolnom, és mindenből külön vizsgát is kellett volna tettem, de mert egy csomó dolgozatot megírtam egy szuszra az iskolába való visszatérésemkor, ezt megúsztam, csak kémiából vizsgáztam. A félévi bizonyítványomban négy négyesem van, a többi ötös. Általánosban végig kitűnő voltam, most gimiben csúszott be pár négyes, de ezeket is ki fogom javítani, tudom.

- Vannak testvéreid?

- Igen, egy 17 és egy 25 éves bátyám van, de nekik más az édesanyjuk, csak apukánk közös. Féltestvér létünkre nagyon jóban vagyunk, sokat találkozunk, ami szerintem fontos. Egy lánynak mindig különösen jó, ha nálánál nagyobb fiútestvérei vannak.

- Az énekverseny idején ha távolról is, de egyre inkább megkedveltelek, a hangod szépségéhez pedig kezdettől kétség sem fért. Nagyon komoly lánynak tűntél ismeretlenül, és most, így szemtől szemben is egyfajta távolságtartás sugárzik rólad. A Megasztár4 egy hihetetlenül kemény időszak volt, még felnőttekből is sokat kivett, hát még gyerekkorúakból, akik ketten is voltak: Tóth Lüszi és te. Öregbített rajtad a verseny?

- Én már alapból, kiskoromtól fogva érettebb voltam kortársaimnál, komolyabb volt mindig is a gondolkodásom, bár laza és nyitott is tudok lenni. A Megasztár4 adott tapasztalatot, szerintem talpraesettebb, önállóbb lettem, ugyanis velem nem volt bent a Megaházban úgy az anyukám, mint Lüszivel az övé, mindenben csak magamra számíthattam.

- Az imént említett lazaságra és nyitottságra nem sok példát láttunk eddig veled kapcsolatban…

- Az igaz, hogy nem vagyok túlzottan barátkozós, mosolygós természet, nem ugrok mindenkinek a nyakába, de ha szórakozásról van szó – mint mondjuk nemrég a Hal a tortán főzős műsorában is láthattak a nézők engem -, tudok vicces és felszabadult is lenni. Mindig el akartam kerülni még a látszatát is annak, hogy azt higgyék rólam, csak produkálom magamat a kamerák előtt. Engem borzasztóan irritál az őszintétlenség, a színészkedés, a magamutogatás: én inkább ritkán szólalok meg, de ha így teszek, akkor mindig nagyon komolyan gondolom, amit mondok!

- Ezt a Megaházban is így tetted?

- Konfliktuskerülő emberként sokáig igyekszem nem tudomást venni az engem zavaró dolgokról, nem támadok neki azonnal az illetőnek, de amikor már nem tudom szó nélkül eltűrni, ha valaki csúnyán szól hozzám, ha csúnyán viselkedik velem, akkor bizony kiöntöm én is, ami a szívemet nyomja, bár én ezt sem szoktam modortalanul tenni. Amikor visszanéztem a mega adásokat, én is láttam, hogy kicsit merevnek, kicsit zárkózottnak tűntem, de erre egy mentségem van: nem akartam „mű” lenni! Engem mindenki szeretett a társaim közül, most is nagyon jóban vagyok néhányukkal, mert ugyanolyan őszinte maradtam a verseny alatt is, mint amilyen az elején, a casting során voltam. Sajnos mindnyájan elfoglaltak vagyunk, de rendszeresen beszélünk és időnként privát találkozunk is egymással ma is Király Viktorral, Lakatos Krisztiánnal, Nkuya Szonjával, Szecsődi Karcsival.

- Sopronban jársz középiskolába, a Széchenyi István Gimnáziumba: osztálytársaid hogy kezelték illetve kezelik a helyzetet, amibe kerültél a tévéműsornak köszönhetően?

- Nagyon pozitívan álltak hozzám, szurkoltak nekem végig, gratuláltak, amikor kikerültem. Igaz hogy a gyerekek nagyon irigyek tudnak lenni, de nekem sok barátom van az iskolámban, méghozzá olyanok, akik igazán jó fejek. Többségében a tanáraim is szurkoltak, mert bár tisztában vannak azzal, mennyire fontos nekem az éneklés, azt is tudják, hogy az iskolai tanulmányaimat is éppoly komolyan veszem.

- Visszatértél a hétköznapokba: mennyire hiányzik az eddig megszokott mindennapos csillogás, a reflektorfény, a szombati élő tévéadások, a versenyek izgalma?

- A színpad, a fellépés annyi ember előtt élőben, az bizony nagyon hiányzik, szuper volt! Azt viszont nem sajnálom, hogy megszabadultam az állandó idegfeszültségtől, az örökös fáradtságtól, ami a versennyel együtt járt. Jó, hogy újra az a tinilány lehetek megint, aki a verseny előtt voltam, ugyanúgy találkozhatok a barátnőimmel, mint korábban, csak egy a rossz: gyakran felismernek, emiatt nem olyan problémamentes már számomra a szórakozás, cukrászdában üldögélés, vagy moziba menés. Szívesen adok autogramot bárkinek, aki kér, örömmel el is beszélgetek azzal, aki kedvesen közelít hozzám, de egy idő után azért már elég zavaró, idegesítő is tud ez lenni. Az iskolába örömmel tértem vissza, de kicsit azért furcsa volt az is.

- Úgy tudom, több kiadóval is tárgyalsz már életed első lemezével kapcsolatosan…

- Mindenképpen R’B stílusú albumot szeretnék készíteni, csak apró részleteken gondolkodom még, mármint mennyire legyenek rajta populáris, közönségnek tetsző számok, illetve olyanok, amik teljesen én vagyok. Remélem, nyárra kialakul valami konkrétum, a döntésben segítségemre van Pácz Anita, a Megasztár turnémenedzsere.

- Az énekesi karrieren túl vannak más irányú komoly terveid is?

- Hogyne, az orvosi egyetemre fogok jelentkezni érettségi után, méghozzá fogorvos szakra. Azért is gondoltam erre a stabil pályára, mert szerintem Magyarországon nagy szerencse kell ahhoz, hogy valaki éneklésből meg tudjon élni, míg fogorvosra örökké szükség van, és az kapja havonta a biztos és jó fizetését. Szüleim örülnek, amiért én ennyire előrelátó vagyok, ugyanis sem ők, sem más családtagom nem ilyen a rokonságunkban. Talán furcsa, hogy én ennyire tudatos vagyok, de nem akarom a véletlenekre bízni az életem.

- Mi lesz az énekléssel, ha már zsebedben lesz az orvosi diploma?

- Nem úgy gondolom, hogy hétköznap rendelek, hétvégén pedig fellépésekre járok: nekem az a legnagyobb – bár egyelőre még persze csak nagyon homályos - álmom, hogy világsztár legyek, ezért pedig igyekszem majd minden lehetőt megtenni! Az énekhangon, a tehetségen túl még fontosnak tartom a tényt, miszerint nem nagyon van ázsiai származású híresség, különleges lehet a vietnámi származásom, ráadásul akcentus nélkül tudok angolul és jól is, ezt Király Viktor állapította meg rólam, pedig ha valakinek, hát neki ezt tudnia kell! Ezen kívül az R”B stílust kedvelem, ami nem csak igényes, jó zene, de még divatos is. Még nagyon fiatal vagyok, így rengeteg lehetőség áll előttem, és remélem, hogy felnőttként is ugyanilyen komoly marad a gondolkodásom, mint most. A fogorvosi pálya is fontos lesz számomra, de azt csak addig űzném, amíg nem látnám, hogy az éneklésből is ugyanolyan jól meg tudok élni, mint az orvoslásból. Akkor szögre akasztanám a fehér köpenyt és végleg „örök szerelmemnek”, az éneklésnek szentelném az életemet. De egyelőre ez csak egy álom, bár tudom, ha az embernek nincsenek álmai, fabatkát sem ér az élete…