A digitális pénzügyi innovációk aranykorában szinte minden új megoldás „forradalminak” tűnt. Ilyen volt például a teljesen fiókmentes, alkalmazásalapú bankolás, amelyről sokan azt gondolták, rövid időn belül kiszorítja a hagyományos bankokat. Bár a digitális bankok gyors növekedést produkáltak, a nyereségesség és a hosszú távú ügyfélmegtartás sok esetben elmaradt. A felhasználók jelentős része továbbra is ragaszkodik a személyes ügyintézéshez, különösen nagyobb pénzügyi döntések esetén.
Hasonló sorsra jutottak az úgynevezett „szuperalkalmazások” is, amelyek a bankolást, befektetést és biztosítási szolgáltatásokat egyetlen platformon ígérték. A gyakorlatban azonban a túl sok funkció átláthatatlanná tette ezeket a rendszereket, miközben a szigorodó szabályozás és az adatbiztonsági aggályok lassították a fejlődést. A felhasználók végül gyakran egyszerűbb, célzott megoldásokat választottak.
A kriptovalutákhoz és a decentralizált pénzügyi technológiákhoz kötődő szolgáltatások szintén sokszor gyorsabb áttörést ígértek, mint amit a piac elbírt. A szélsőséges ármozgások, a bizalomhiány és a jogi bizonytalanság számos projektet tettek életképtelenné, különösen a kevésbé tapasztalt felhasználók számára.
A pénzügyi technológia bukott trendjeinek közös tanulsága, hogy a technológiai újítás önmagában nem elegendő. A pénzügyi szektorban a bizalom, a szabályozásnak való megfelelés és a felhasználói szokások legalább olyan fontosak, mint az innováció. A jövő pénzügyi technológiai megoldásai várhatóan kevésbé lesznek hangosak, viszont annál inkább a valódi, mindennapi problémákra fókuszálnak majd.
