"Rövidesen megkezdődnek a fenntartási munkák is, mint például a fűkaszálás, az elszáradt ágak, az esetleg kidőlt fák eltávolítása" - mondta Kocsó Mihály, a Nyugat-Magyarországi Egyetem főtanácsosa, az egyetemi botanikus kert vezetője.

Az öt-hat éve tartó munkálatok eredményeként, amelynek kivitelezője a hársfasor kezelője, a soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt., ifjították a negyedévezredes példányokat és azokat az öreg fákat, amelyek már menthetetlenek voltak 2-3 méteres fiatal sorfákkal cserélték fel. Ezek szépen megeredtek. Igaz napjainkban már csak alig több mint négyszáz egyedet számlálunk. Bizonyos azonban még több évtizedig díszíteni fogják a Széchenyi kastély parkjának főtengelyét kijelölő 2130 méter hosszú és 23 méter széles fasort.

A több mint 250 évvel ezelőtti ültetés után nem sokkal megmetszették a fák koronáit, hogy azok dúsabb, tömöttebb lombot neveljenek. Egyébként ez a kettős fasor kiváló példája az úgynevezett "allée vert" -nek, melynek közepén zöld gyep húzódik, ahol lovagolni is lehet. Maga gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar is szívesen sétált a fák között. Még eredeti formájukban található azok a kőpadok is, amelyeket a 18.század végén gróf Széchenyi Ferenc és felesége Festetics Júlia grófnő állítatott.

A hársfasorok magyarországi divatja - dr. Bartha Dénesnek, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani Intézetének igazgatója kutatásai szerint - Mátyás király nevéhez fűződik, aki a híres visegrádi palotájában ültettette az ország első hársfasorát. A Rákóczi-család is kedvelte a hársakat. Zborói birtokukon száz egyedet neveltek a 17. század második felében. A későbbiekben számos hazai kastély tulajdonosa szépítette építménye parkját hársakkal, sőt 1789-ben a pesti Duna parton, a Vígadó előtti térségben, az egykori hajóhíd közelében is telepítettek egy impozáns fasort.