Keddi nyilatkozatok alapján mind egyértelműbb, hogy vezető politikusok eltérően vélekednek a Római Szerződés 50. évfordulóján, vasárnap elfogadott nyilatkozatnak arról a kulcsmondatáról, amely szerint az Európai Uniót a 2009-ben esedékes európai parlamenti választásokig megújított, közös alapokra kell helyezni.
A tagállamok többsége ez alatt az alkotmány - vagy egy ahhoz hasonló alaptörvény - elfogadását érti, egy kisebb csoport általánosságban csak intézményi reformokra gondol, míg elsősorban Lengyelország és Csehország legszívesebben kihátrálna a nyilatkozat mögül.
Angela Merkel kancellár egy keddi nyilatkozatban is megerősítette, hogy a féléves német uniós elnökség végéig legalább pontos menetrendet kellene kidolgozni a berlini dokumentumban foglaltak megvalósítására. A kancellár asszony ismételten utalt arra: minden eszközzel el kell kerülni, hogy megosztottság alakuljon ki az EU-ban, s épp ezért olyan megoldásra kell törekedni, amelyet valamennyi tagország támogat.
Ezzel szemben a korábbi európai bizottsági elnök, Jacques Delors után egy német lapnak nyilatkozva, kedden Guy Verhofstadt belga miniszterelnök is azt hangoztatta, hogy a közös alapok elfogadásához csak az az ország csatlakozzon, amelyik valóban szükségességét érzi ennek. Ez pedig berlini aggodalmak szerint ismét felélénkítheti az úgynevezett kétsebességes Európa korábbi gondolatát.
Az Európai Parlament egy korábbi elnöke, a német Klaus Hansch hétfőn azt hangoztatta, hogy - mint fogalmazott - aki nem akar csatlakozni, az fontolja meg az unióból történő kilépés lehetőségét. Az Angela Merkel kancellár egyik bizalmasának számító, konzervatív Elmar Brock, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke a Die Welt című lapnak nyilatkozva, kedden eddig ugyan nem ment el, de erőteljesen megfedte azokat az államokat, amelyek "előbb jóváhagynak egy ünnepélyes nyilatkozatot, azután úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi."
Matti Vanhanen finn miniszterelnök ugyancsak az alkotmányozás, illetve a reformok mellett emelt szót. Ennek érdekében a tagállamok részéről "erős politikai vezetést" követelt. Vanhanen szerint a berlini nyilatkozatot elfogadó állam-, illetve kormányfőknek mindent meg kell tenniük az alkotmányozás, illetve a reformok érdekében. Berlini megfigyelők szerint két nappal a jubileumi csúcsértekezlet után nyoma sincs az ünnepi hangulatnak, s rendkívül gyorsan következett be a kijózanodás.
