Hogy mi lehet a hosszú távú párkapcsolat titka? Ezt sok mindenki szeretné tudni, hiszen ki akarná még negyven évesen is egyedül tengetni az életét? Ki ne szeretne idővel családot alapítani? Egy párkapcsolatért viszont meg kell küzdeni, ha nem is vérrel, de tenni kell érte. Ápolni és vigyázni rá.

Segítségünkre volt Geist Klára pszichológus, pár,- és családterapeuta, aki szívesen válaszolt a HírExtra kérdéseire.

Ki is az a Nagy Ő?

A valóságban több Nagy Ő is létezik. Egy potenciális partnerjelölt attól válik a Nagy Ővé, hogy életünk megfelelő fázisában találkozunk vele. Az életvitelünk abban a szakaszban van, amikor képesek vagyunk az illetőt sorsunkba „beengedni”. Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, vannak bizonyos feltételek, amiknek teljesülniük kell az életünkben. Ezeket nem is igazán feltételnek kellene nevezni, hanem inkább körülményeknek, amik segíthetik a stabil kapcsolat kialakulását.

Lehetőleg legyen meg a saját felépített, önálló életünk, nagyjából legyünk tisztában a céljaikkal, előző kapcsolatunkat zárjuk le, s a szüleinkkel való viszony is nagyrészt rendezett állapotú legyen. Így meg tud érkezni a megfelelő társ, akitől majd nem azt várjuk el, hogy gyógyír legyen életünk minden bajára.

A szociálpszichológiai kutatások szerint két ember összeillésének szempontjából olyan paraméterek számítanak, mint a hasonló társadalmi háttér, vagy a hasonló értékrend. Az sem árt, ha az olyan kérdésekben, mint életstílus, női-férfi szerep közelít az elképzelésük, és nagyjából hasonló, vagy legalábbis egymást nem kizáró jövőképpel rendelkezzenek. Ígéretes még, ha érdeklődésük miatt, sok közös élményt tudnak együtt megélni. Kivételek itt is akadnak, akik rácáfolnak az ilyen törvényszerűségekre.

Mi a hosszú kapcsolat titka?

A kutatások szerint egy párkapcsolatban nagyon fontos az intimitás, s ez alatt sokkal többet kell érteni, mint a szex. Az érzelmek kimutatására, mély beszélgetésekre, gyengédségre, és az érzelmek megfelelő kommunikálására is kell gondolni.

Az is fontos, hogy a szexuális szenvedélyt tartsuk fenn még akkor is, amikor már lecsengett ez a kezdeti, szenvedélyes időszak. A barátság is fontos, ami a közös élményekről, egymás örömének és bánatának megosztásáról, kölcsönös elfogadásról, a vitákról és azok feloldásáról is szól.

Meg kell említeni, az együttműködést is, ami a napi életvitel során jelentkező apró-cseprő feladatokról és a nagy döntések megosztásáról is szól. Végül a gazdasági, pénzügyi kérdések, hogyan tudják a pár tagjai megbeszélni, megosztani őket.

Geist Klára pszichológus a hitet, bizalmat is idesorolná, ugyanis úgy vette észre, hogy sokszor a párkapcsolatba vetett hit is hiányzik, ami nem kedvez a kapcsolatoknak.

Egyre gyakoribbak a válások

Ezer házasságkötésre 610 válás jutott tavaly. Túl nagy elvárásokkal és előre kevésbé egyeztetett jövőképekkel mennek bele az emberek a házasságokba, majd nagyot csalódnak. A mai kor értékrendje kevésbé kedvez a kapcsolatba vetett hitnek.

A csonka gyermekkori családokból – ahol a szülők elváltak – olyan emberek kerülnek ki, akik nem, vagy alig láttak női, illetve férfi mintát, plusz a saját szerepüket sem igazán tudták elsajátítani, hiszen ezek egymást kiegészítő szerepek.

Az emberek inkább feladják, mintsem, hogy küzdjenek a kapcsolatért?

Sok kapcsolat megmenthető volna, de a média is rossz irányba befolyásolja az embereket. Azt harsogja, hogy a megunt házasságot, partnert dobjuk el, cseréljük le, hiszen fogyasztói társadalomban élünk. Valójában a párkapcsolatot ugyanúgy ápolni kell, mint a testünket vagy autónkat. A párkapcsolat nem valami „készen vett termék”, dolgozni kell érte, gondozni kell.

Idősebb fejjel házasodunk

Normális, hogy kitolódik a végleges párválasztás ideje, hiszen túlingerelt, túlizgatott, túlerotizált társadalomban élünk. Régen főleg az iskola, a munkahely, az adott település minősült házassági piacnak, a párválasztás terepének. Az utazással, internettel kinyílt a világ, kitolódott a tér és idő, így a párkapcsolati piac is bővült. Ez egyébként nem baj, hogy ma már érettebb fejjel választanak párt az emberek, hiszen az éretlen fejjel kötött kapcsolatok kevésbé állják ki az idő próbáját. Akik túl fiatalon kerülnek össze, gyakran elválnak a harmincas éveik környékén, vagy az életközepi krízis idején.

Miért egyre több a szingli nő, férfi?

Általában arról van szó, hogy a gyermekkori családi kötelékek széthullásával – tehát ha a szülők nincsenek a helyükön vagy nincsenek jelen a gyerek életében – egyre több kötődési problémás ember fejlődik. Ez azt jelenti, hogy nem képesek mélyen, meghitten kötődni, nem képesek stabil kapcsolatban létezni.

Aztán van egy réteg, akik számára a szingliség csak elfogadott trend, álca, és alig várják, hogy társat találjanak. Persze a házassági piac bővülésével nagyon megváltozott a fiatalok igényszintje is, nem érik be a „szolid, kedves” partnerrel.

Terápiás tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyermekkori családról, szülőkről történő leválás megtörténte után, a legtöbb egészséges, érett lelkű fiatal és felnőtt igényli a meghitt, intim, stabil kortárs kapcsolatot s ez csak a párkapcsolatban valósulhat meg. Ennek a hiánya bizony szenvedést keltő.

Hogyan ápolhatjuk meglévő kapcsolatunkat?

Meghitt, mély, őszinte beszélgetésekkel. Sok közös programmal, úgy hogy közben egymás szabadságát is tiszteletben kell tartani. Újabb és újabb közös célok kitűzésével, hogy a kapcsolat tartalmas legyen. Igyekezve egymás számára mindig megújulni, mindennap tenni valamit a kapcsolatért. Ez úgy lehetséges, ha kimondjuk igényeinket, vágyainkat s a partner igényeire és vágyaira is odafigyelünk.

Létezik hosszú távú párkapcsolat, de ahhoz, hogy tényleg sokáig tartson nemcsak a szerelem szükséges. Fontos a törődés, a beszélgetés, a megújulás, de kedvező, ha megegyezik a társadalmi rétegünk, a jövőképünk, és valamilyen szinten az érdeklődési körünk is. Most már csak meg kell találni a megfelelő partnert.