A hűtők után az otthoni okoseszközök is célponttá válhatnak

Az uniós kiberbiztonsági ügynökség vezetője szerint a szupermarketek hűtőrendszerei elleni támadások csak előrevetítik, milyen veszélyekkel kell szembenézniük a háztartásoknak. A mesterséges intelligencia közben a támadók és a védekezők kezébe is egyre hatékonyabb eszközöket ad.

A szupermarketek hűtőrendszerei után akár az otthoni routerek, okoseszközök és háztartási gépek is a kibertámadások célpontjaivá válhatnak – figyelmeztetett Juhan Lepassaar, az Európai Unió kiberbiztonsági ügynökségének (ENISA) ügyvezető igazgatója. A szakember szerint Európának jelentősen növelnie kell a kiberbiztonságra fordított beruházásait, mert a digitális fenyegetések gyorsabban fejlődnek, mint ahogyan a szervezetek képesek reagálni rájuk.

„Ma a hűtőszekrények voltak soron, holnap az útválasztók, holnapután pedig a háztartási gépek következhetnek”

– fogalmazott Lepassaar az AFP-nek adott interjúban. Az ENISA vezetője szerint a biztonságot nem lehet utólagos szempontként kezelni. A kibertámadások megelőzése ugyan költséges, de a kérdés az, hogy az európai országok és vállalatok hajlandók-e időben befektetni a megfelelő védelembe.

A figyelmeztetés nem légből kapott: októberben és novemberben több európai országban is kibertámadások érték a szupermarketek informatikai rendszereit. A támadások különösen Franciaországot sújtották, de más uniós országokban is problémákat okoztak. A hűtőrendszerek mellett vérbankok is érintettek voltak.

A támadások egyik közös jellemzője, hogy elavult szoftverek biztonsági hiányosságait használták ki. Ez arra világít rá, hogy a digitális védelem nem kizárólag a bankok, a kormányzati intézmények vagy a nagy technológiai vállalatok problémája: a mindennapi működéshez szükséges, hálózatba kapcsolt berendezések is komoly kockázatot jelenthetnek.

A mesterséges intelligencia felgyorsítja a kibertámadások fejlődését

Az európai kiberbiztonsági helyzetet tovább nehezíti a mesterséges intelligencia gyors fejlődése. Az ENISA szerint a technológia úgynevezett erőszorzóként működik: a támadók és a védekezők képességeit egyaránt növeli, miközben felgyorsítja a sebezhetőségek felderítését és kihasználását.

Az ügynökség jelentése arra figyelmeztet, hogy egyre rövidebb idő telik el egy biztonsági rés felfedezése és annak tényleges kihasználása között. A kutatási eredmények alapján ez az időtartam már közelít a nullához. Ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak hamarosan szinte egyáltalán nem marad idejük arra, hogy egy újonnan azonosított sérülékenységet kijavítsanak, mielőtt a támadók felhasználnák azt.

A mesterséges intelligencia ugyanakkor a védekezésben is fontos szerepet kaphat. A vállalatok a technológia segítségével proaktívan kereshetik a rendszereikben található hibákat, és még azelőtt elvégezhetik a szükséges javításokat, hogy a kiberbűnözők kihasználnák azokat.

A technológia azonban a támadók eszköztárát is jelentősen bővíti. Az MI segítségével például sokkal meggyőzőbb adathalász kampányok készíthetők, amelyekben hamis videók, hangfelvételek és üzenetek segítségével próbálják megtéveszteni az áldozatokat. A deepfake tartalmak nemcsak magánszemélyek átverésére alkalmasak: vállalati környezetben a hamis információk rendszerekbe juttatásával akár a működést is meg lehet zavarni.

Lepassaar szerint a legújabb mesterségesintelligencia-modellek fejlődése és az európai infrastruktúrát érő támadások egyaránt arra mutatnak rá, hogy komoly hiányosságok vannak az együttműködésben és az információmegosztásban. A fenyegetések kezeléséhez gyorsabb koordinációra van szükség.

A támadások többsége geopolitikai vagy pénzügyi indíttatású

Az ENISA éves jelentése a kibertámadások motivációit is részletesen vizsgálja. A dokumentum szerint 2025-ben az incidensek 57,3 százaléka ideológiai vagy geopolitikai indíttatású volt.

Ezek közé tartoznak például az Oroszország Ukrajna elleni háborújához, illetve a közel-keleti konfliktusokhoz kapcsolódó kiberműveletek. Az ilyen támadások többségének hatása ugyanakkor korlátozott maradt.

Az incidensek 29,3 százaléka pénzügyi motivációval történt. A vállalatok számára továbbra is a zsarolóvírusok jelentik az egyik legnagyobb fenyegetést. A kártékony programok könnyű terjeszthetősége és az ezekre épülő bűnözői szolgáltatások egyre szervezettebb, professzionális kiberbűnözői ökoszisztémát hoznak létre.

A jelentés az állami szereplőkhöz köthető kiberműveletekre is felhívja a figyelmet. Európai országok ellen kémkedési kampányokat, hírszerzési műveleteket és szellemi tulajdon megszerzésére irányuló támadásokat is végrehajtottak.

A támadások számát tekintve ugyanakkor a hacktivisták dominálják a nyilvánosságra került eseteket. Akcióik jelentős része elosztott szolgáltatásmegtagadási, vagyis DDoS-támadás, amelynek célja egy-egy online szolgáltatás elérhetetlenné tétele. Ezek többsége viszonylag alacsony hatású, de nagy számuk miatt továbbra is jelentős figyelmet kapnak.

A szabályozás már megvan, a végrehajtás azonban akadozik

Az Európai Unió az elmúlt években több jogszabályt is elfogadott a kiberbiztonság megerősítésére. Az ENISA szerint azonban a szabályozási keret önmagában nem elegendő, különösen akkor, ha a tagállamok nem hajtják végre megfelelően az előírásokat.

Az uniós kiberbiztonsági szabályozás egyik legfontosabb eleme a NIS2 irányelv, amely a gazdaság számos ágazatában ír elő szigorúbb digitális védelmi követelményeket a kritikus infrastruktúrák biztonságának garantálása érdekében. Az irányelv 2024 októberében lépett hatályba, ám a cikkben ismertetett jelentés szerint nem minden tagállam ültette át teljeskörűen a nemzeti jogrendjébe.

A szupermarketek hűtőrendszerei elleni támadások arra is rávilágítottak, hogy a kritikus infrastruktúra meghatározása körül is vannak problémák. A vállalatok gyakran hagyományos informatikai szemlélettel közelítik meg a biztonságot: elsősorban a pénzügyi rendszerek és a vállalati adatok védelmére összpontosítanak, miközben a hálózatba kapcsolt berendezések biztonságát a karbantartási részlegekre bízzák.

Ezeknek a részlegeknek azonban sok esetben más költségvetésük és prioritásaik vannak, mint az informatikai biztonságért felelős szervezeti egységeknek. A következmény az lehet, hogy éppen azok a rendszerek maradnak megfelelő védelem nélkül, amelyek egy vállalat mindennapi működéséhez nélkülözhetetlenek.

A szabályozási környezetet a 2024-ben elfogadott Cyber Resilience Act is erősíti. A jogszabály teljes körű alkalmazása 2027 decemberétől várható. Egyebek mellett egységes bejelentési portált vezet be, amelynek célja a biztonsági problémákkal kapcsolatos információk gyorsabb megosztása és az uniós szintű koordináció javítása.

A Cyber Solidarity Act szintén fontos eleme az európai védekezésnek. A 2025 februárjában hatályba lépett jogszabály olyan új eszközök létrehozását alapozta meg, amelyek segítségével az EU hatékonyabban észlelheti a fenyegetéseket, készülhet fel az incidensekre, és reagálhat a kibertámadásokra. Ezek közé tartozik az European Cybersecurity Alert System, a Cybersecurity Emergency Mechanism és az EU Cybersecurity Reserve.

Szakemberhiány fékezi Európa kiberbiztonságát

A jogszabályok és az új védelmi mechanizmusok mellett az emberi erőforrások hiánya is komoly akadályt jelent. Az ENISA jelentése szerint az európai szervezetek valamennyi ágazatban nehezen találnak és tartanak meg megfelelő kiberbiztonsági szakembereket.

A 2025-ös NIS Investment tanulmány adatai szerint a megkérdezett szervezetek 45 százaléka küzdött azzal, hogy megfelelő kiberbiztonsági képzettséggel rendelkező munkatársakat találjon.

A szakemberhiány különösen azoknak a szervezeteknek kedvez, amelyek nagyobb anyagi erőforrásokkal rendelkeznek, és képesek magasabb fizetésekkel magukhoz vonzani a korlátozott számban rendelkezésre álló szakembereket. A kisebb vállalatok és intézmények így még nehezebb helyzetbe kerülhetnek.

Az ENISA ezért arra szólítja fel az uniós tagállamokat, hogy bővítsék a kiberbiztonsági képzéseket, kezeljék a készséghiányt, és erősítsék meg az európai szintű programokat. Juhan Lepassaar figyelmeztetése alapján Európa előtt nem csupán technológiai, hanem finanszírozási és szervezeti kihívás is áll. A hűtőrendszerek elleni támadások megmutatták, hogy a digitális infrastruktúra legkevésbé szem előtt lévő elemei is komoly sebezhetőséget jelenthetnek.

A következő célpontok pedig már nem feltétlenül a nagyvállalatok szerverei vagy az állami intézmények informatikai rendszerei lesznek: a hálózatba kapcsolt hétköznapi eszközök is a kibertámadások frontvonalába kerülhetnek.