Letette az esküt Izrael új parlamentje, megkezdődött a küzdelem a kormányalakításért

Letette az esküt Izrael új parlamentje, miközben egyre élesebb politikai küzdelem bontakozik ki arról, ki alakíthatja meg az ország következő kormányát. Gadi Eisenkot ellenzéki vezető azt követően kapott lehetőséget a kormányalakításra, hogy a kneszet több képviselője ajánlotta őt a feladatra, mint a hivatalban lévő ügyvezető miniszterelnököt, Benjamin Netanjahut. Az őt támogató politikai erők azonban korántsem alkotnak egységes tábort, és nem mindegyikük hajlandó közös kormányzásra.

Eisenkot négy pártból álló szövetsége az októberi választásokon 48 mandátumot szerzett, míg Netanjahu politikai tömbje 53 helyet kapott a 120 fős kneszetben. A kormányalakításhoz szükséges többséget tehát egyik oldal sem tudta megszerezni. Eisenkotnak 28 napja van arra, hogy működőképes koalíciót hozzon létre, ezt az időszakot pedig szükség esetén további két héttel meghosszabbíthatják.

Az új parlament összetétele is jelentős változásokat hozott: a képviselők csaknem fele nem volt tagja az előző törvényhozásnak, miközben az arab vezetésű pártok történetük során először szereztek ilyen magas számú mandátumot.

Netanjahu és Eisenkot már az első napon egymásnak estek

Az eskütételt követően Netanjahu és Eisenkot is figyelmeztette a parlamentet arra, milyen veszélyeket lát abban, ha a másik politikai vezető kerülne hatalomra.

Netanjahu beszédében azzal vádolta azokat, akik egy arab pártok támogatására támaszkodó kormány létrehozását fontolgatják, hogy ezzel Izrael biztonságát veszélyeztetik. „Azokhoz pedig, akik olyan kormányt akarnak létrehozni, amelyben terrorizmust támogató és Izrael-ellenes erők is helyet kapnak, vagy amely ezekre a pártokra szorulna, azt kérdezem: készek lennének olyanoktól függeni, akiknek célja a zsidó állam elpusztítása?” – fogalmazott Netanjahu, egyértelműen utalva arra a lehetőségre, hogy az Eisenkot vezette kormány arab pártok támogatásával működhetne.

A miniszterelnök nemzeti egységkormány létrehozását is szorgalmazta, amely szerinte az egyetlen megoldás lehet az általa emlegetett „nukleáris Irán” jelentette fenyegetés kezelésére.

Eisenkot élesen bírálta Netanjahu megszólalását. Mint mondta, végighallgatta a leköszönő miniszterelnök „téveszmékkel teli, megosztó, gyűlöletkeltő és szégyenletes beszédét”, amely szerinte egy állami eseményt használt fel politikai célokra. „Most még inkább meg vagyok győződve arról, hogy egyetlen percre sem alkalmas arra, hogy hivatalban maradjon” – jelentette ki.

A választás eredménye, amelyet sokan lényegében Netanjahuról szóló népszavazásként értelmeztek, így tovább növelte a politikai bizonytalanságot. Amíg nem alakul meg az új kormány, Netanjahu ügyvezető miniszterelnökként hivatalban marad. A folyamat akár napokig, de hónapokig is eltarthat.

Az arab pártok kezében lehet a mérleg nyelve

A választás egyik legjelentősebb fejleménye az arab vezetésű politikai szövetségek, az Egyesült Arab Lista és a Közös Lista eredménye volt. A két tömörülés összesen 19 mandátumot szerzett, ami példátlan eredménynek számít. Sikerükben az arab választók részvételi arányának jelentős növekedése is szerepet játszott.

Az arab pártok így akár a kormányalakítás szempontjából döntő helyzetbe is kerülhetnek. Netanjahu ugyanakkor kizárta, hogy velük alakítson kormányt, Eisenkot politikai szövetségének négy pártja közül pedig három szintén ellenzi, hogy az arab pártok a koalíció tagjai legyenek.

Jichák Hercog államfő vasárnap bízta meg Eisenkotot a kormányalakítási tárgyalások megkezdésével. A centrista Jásár párt vezetője az elnöki rezidencián tartott beszédében egy „nemzeti szükségkormány” létrehozását sürgette. Ezzel lényegében arra szólította fel a különböző politikai erőket, hogy Netanjahu leváltása érdekében tegyék félre ideológiai ellentéteiket.

Eisenkot szerint ehhez „kreatív és szokatlan politikai lépésekre” lesz szükség. A politikus négy alapelvet is meghatározott, amelyek elfogadását minden olyan párttól és parlamenti képviselőtől elvárja, amely csatlakozna az általa tervezett kormányhoz.

Az első Izrael zsidó és demokratikus államként való elismerése. A második a függetlenségi nyilatkozatban rögzített értékek elfogadása. A harmadik az általános katonai, nemzeti vagy polgári szolgálat támogatása, amely minden közösségre kiterjedne, így azokra is, amelyek jelenleg mentesülnek a kötelezettség alól. A negyedik pedig a Hamász terrorszervezetként való elismerése, valamint elköteleződés a szervezet katonai és kormányzati képességeinek felszámolása mellett.

Ezek a feltételek azonban komoly akadályokat gördíthetnek Eisenkot lehetséges koalíciós partnerei elé.

A katonai szolgálat és a Hamász kérdése is megosztja a pártokat

Az egyik legérzékenyebb kérdés az ultraortodox zsidó férfiak katonai szolgálata. Jelenleg azok mentesülhetnek a sorkatonai kötelezettség alól, akik teljes idejű vallási tanulmányokat folytatnak. A mentesség fenntartása vagy megszüntetése a választási kampány egyik központi témája volt.

A 13 mandátumot szerző két ultraortodox párt, az Egyesült Tóra Judaizmus (UTJ) és a Sász határozottan ellenzi a jelenlegi szabályozás megváltoztatását. Ezzel szemben Eisenkot mind a négy potenciális koalíciós partnere a katonai szolgálat alóli mentességek felülvizsgálatát és a kötelezettség kiterjesztését támogatta a kampányban.

Az Eisenkot által meghatározott négy alapelv az arab pártok számára is problémát jelenthet. Mindkét arab politikai tömörülés az izraeli arab állampolgárok egyenlő nemzeti és polgári jogait hangsúlyozza. Az arab közösség az izraeli lakosság mintegy 20 százalékát teszi ki. Tagjainak túlnyomó többségére nem vonatkozik a kötelező katonai szolgálat, és egyik arab párt sem ismerte el nyilvánosan a Hamászt terrorszervezetként.

Az arab pártok ugyanakkor más módon is segíthetik Eisenkot kormányalakítását. Az Egyesült Arab Lista, amely nyolc mandátumot szerzett, jelezte, hogy kész részt venni egy Eisenkot vezette koalícióban. A 11 mandátummal rendelkező Közös Lista ezzel szemben kívülről támogatná a kormányt a parlamentben.

Egy ilyen megoldás azonban Eisenkot számára további nehézségeket jelentene. Meg kellene ugyanis győznie saját politikai szövetségének többi pártját is arról, hogy elfogadják az arab képviselők támogatására épülő konstrukciót.

Avigdor Lieberman, akinek Jiszráél Béténu nevű pártja hét mandátumot szerzett, egyelőre határozottan elutasítja, hogy olyan kisebbségi kormányban vegyen részt, amely arab képviselők támogatásától függ. Az ultraortodox pártok támogatása szintén komoly politikai alku tárgya lehet. Cserébe várhatóan jelentős engedményeket követelnének a katonai szolgálat alóli mentességek ügyében. Ezeket az engedményeket azonban Eisenkot politikai szövetségének legtöbb pártja aligha fogadná el.

A kormányalakítási tárgyalások így egyelőre több, egymással nehezen összeegyeztethető politikai érdek között zajlanak. Bár Eisenkot több parlamenti képviselő támogatását tudhatja maga mögött, a Netanjahu leváltásához szükséges többség megszerzése korántsem garantált.