Tudomány
Hétezer éves kecskebőr őrizte meg a múlt titkát
Egy mintegy 7000 éves kecskebőrből sikerült DNS-t kinyerniük a kutatóknak, és az eredmények meglepő kapcsolatot tártak fel az őskori állatok és a ma Spanyolországban élő kecskefajták között. A kivételes lelet nemcsak az állatok múltjáról árul el részleteket, hanem arról is, hogyan dolgozták fel és használták fel a háziasított állatok bőrét a neolitikum idején.
A bőrdarabot egy dél-spanyolországi barlangban, a granadai Cueva de los Murciélagosban találták. A régészeti lelőhely különösen jó állapotban őrzött meg olyan szerves anyagokat, amelyek általában néhány ezer év alatt teljesen lebomlanak. A vizsgált bőrt radiokarbonos kormeghatározással körülbelül 7000 évesre datálták. Felületén olyan nyomokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy az állat bőrét kikészítették, majd kilyukasztották. Elképzelhető, hogy egy ruhadarab vagy valamilyen védőfelszerelés része lehetett.
Ritka genetikai lelet egy meleg éghajlatú térségből
Az ilyen korú DNS megőrződése különösen ritka, főként melegebb éghajlaton, ahol a magasabb hőmérséklet felgyorsítja a genetikai anyag lebomlását. A kutatóknak mégis sikerült mitokondriális és nukleáris DNS-t is kinyerniük a töredékes mintából.
Az elemzés egyértelművé tette, hogy a bőr egy háziasított kecskétől származott, nem pedig a térségben élő vad kőszáli kecskétől. A genetikai adatok alapján az ősi állat a mai spanyol Bermeya kecskefajtával mutat közeli rokonságot. Ez arra utal, hogy egy genetikai vonal több ezer éven keresztül fennmaradhatott az Ibériai-félszigeten.
Egy eltűnt genetikai kapcsolat nyomában
A vizsgálat egy másik érdekes részletre is fényt derített: az ősi kecske DNS-ében nem találtak afrikai genetikai eredetre utaló nyomokat. Ez azért figyelemre méltó, mert ilyen eredetű genetikai összetevők a mai európai kecskékben már kimutathatók.
A kutatók szerint elképzelhető, hogy az afrikai kecskeállományokkal való genetikai keveredés csak a neolitikum után történt meg. A rendelkezésre álló DNS mennyisége azonban túl kevés ahhoz, hogy pontosan meg lehessen határozni, mikor és milyen körülmények között zajlott ez a folyamat.
A november 4-én a PLOS ONE folyóiratban megjelent kutatás így nemcsak egy különleges régészeti tárgyat tett tudományosan vizsgálhatóvá, hanem azt is megmutatta, hogy egy több ezer éves használati eszköz akár a mai állatfajták eredetéhez is közelebb vihet bennünket.
Forrás: sciencedaily.com