Megtorpant az európai gazdaság: Franciaország zsugorodik, Németországot az energiaárak szorongatják

Nem tartott sokáig a francia gazdaság lendülete: a szeptemberi bővülés után októberben ismét zsugorodott a magánszektor aktivitása. A vállalati bizalom a koronavírus-járvány első lezárásai óta nem látott mélypontra süllyedt, miközben az euróövezet egészében is lassult a növekedés.

Az S&P Global Market Intelligence friss felmérése szerint az euróövezet feldolgozóipari és szolgáltatási teljesítményét összegző beszerzésimenedzser-index (BMI) a szeptemberi 53,1 pontról 51,9 pontra csökkent. Ez négy hónapja a leggyengébb érték, és elmarad az elemzők által várt 52,7 ponttól. Az 50 pont feletti BMI továbbra is a gazdasági aktivitás bővülését jelzi, vagyis az adatok önmagukban nem bizonyítják, hogy az euróövezet recesszióba süllyedne. A lassulás azonban figyelmeztető jel: a vállalatok egyre óvatosabbak, miközben a költségek emelkedése az infláció újbóli erősödésének veszélyét hordozza.

Ez az Európai Központi Bank (EKB) számára is kellemetlen helyzetet teremt. Ha az árnyomás tartós marad, a jegybank nehezebben enyhítheti a monetáris kondíciókat, miközben a magasabb kamatok tovább fékezhetik a keresletet és a beruházásokat.

Franciaországban már a növekedésbe vetett hit is megrendült

Az euróövezet két legnagyobb gazdasága közül Franciaország mutatói romlottak látványosabban. Az ország összetett BMI-je a szeptemberi 51,1 pontról 48,4 pontra zuhant, jóval az elemzők által várt 50,5 pont alá. A szolgáltatási aktivitást mérő index ugyancsak 48,4 pontra esett, míg a feldolgozóipari mutató 49,3 ponton állt meg, ami tizenegy hónapos mélypontot jelent. Mindkét ágazat esetében zsugorodásra utalnak az adatok. A vállalatok beszámolói szerint az ügyfelek egyre gyakrabban halasztják el a projekteket, és későbbre tolják a kiadásokkal kapcsolatos döntéseiket. Az új megrendelések május óta nem látott ütemben csökkentek, az exportmegbízások pedig már tizenegy egymást követő hónapja esnek.

A gyengülés a munkaerőpiacon is érezteti hatását. A francia vállalatok immár hatodik hónapja mérséklik létszámukat, elsősorban úgy, hogy nem töltik be a megüresedő álláshelyeket, illetve hagyják lejárni a határozott idejű szerződéseket.

A legaggasztóbb jel azonban a jövőbe vetett bizalom romlása. A következő tizenkét hónapra vonatkozó vállalati várakozások 2020 áprilisa óta nem látott mélypontra kerültek. A felmérés csaknem két év után először jelzett negatív üzleti kilátásokat. Joe Hayes, az S&P Global Market Intelligence vezető közgazdásza szerint a vállalatok aggodalmait a politikai bizonytalanság és a francia költségvetés helyzete egyaránt erősíti. A cégek különösen a 2027-es elnökválasztás körüli bizonytalanság miatt lehetnek óvatosabbak.

A politikai kockázatok a finanszírozásban is megjelennek. Ha az államnak magasabb hozam mellett sikerül csak hitelt felvennie, az a gazdaság többi szereplője számára is kedvezőtlen jelzés lehet. A drágább finanszírozás visszafoghatja a beruházásokat, és növelheti a vállalatok hitelköltségeit akkor is, ha az EKB nem emel tovább kamatot.

Rory Fennessy, az Oxford Economics vezető közgazdásza szerint a francia politikai helyzet ingatagsága és az állami hitelfelvétel drágulása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a francia mutatók lerontsák az euróövezet egészéről kialakult képet.  A szeptemberi javulás után tehát gyorsan visszatértek a korábbi problémák. A kérdés most az, hogy átmeneti megingásról vagy elhúzódó gyengélkedés kezdetéről van-e szó.

Németországban a gyárak még húzzák a gazdaságot, de drágul a termelés

A német gazdaság helyzete valamivel kedvezőbb, de a kép korántsem egyértelműen biztató. Az ország összetett BMI-je a szeptemberi, tizenegy hónapos csúcsot jelentő 53,8 pontról 52,8 pontra csökkent, elmaradva az 53,3 pontos várakozástól. A feldolgozóipar ugyanakkor erősödött: a gyáripari BMI 54,2 pontra emelkedett, ami kéthavi csúcs. A javulásban szerepet játszhatott az exportmegrendelések alakulása, valamint a védelemre és az infrastruktúrára fordított állami kiadások növekedése.

A szolgáltatási ágazatban ezzel szemben lassult az aktivitás. A mutató 51,7 pontra süllyedt, miközben a cégek arról számoltak be, hogy ügyfeleik a szűkülő költségvetések miatt elhalasztják a döntéseket és visszafogják a kiadásokat. Phil Smith, az S&P Global Market Intelligence közgazdasági igazgatóhelyettese szerint a fejlemények arra utalnak, hogy az euróövezet legnagyobb gazdaságának kilábalása továbbra is törékeny.

A német ipar számára ráadásul újabb problémát jelent a termelési költségek emelkedése. A gyártók május óta nem tapasztalt ütemű drágulásról számoltak be, különösen az olaj, a nyersanyagok és az elektronikai alkatrészek esetében. A Brent típusú kőolaj ára a beszámolóban szereplő pénteken hordónként 114 dollár közelében mozgott. Az ilyen árszint különösen az energiaigényes ágazatok számára jelent komoly terhet, de a szállítási és beszerzési költségeken keresztül a gazdaság szélesebb részére is átterjedhet. A költségnyomás a feldolgozóipari vállalatok hangulatát is rontotta: a szektor bizalmi indexe július óta nem látott mélypontra süllyedt. Smith szerint a növekvő költségek és a romló várakozások szorosan összefüggenek, és ez a kapcsolat a következő hónapokban is meghatározó maradhat.

A német ipar tehát egyelőre profitálhat a megrendelésekből, de a nagy kérdés az, hogy a cégek milyen költségek mellett tudják teljesíteni azokat. A megrendelésállomány önmagában még nem garantálja a nyereségesség vagy a tartós növekedés javulását.

Az EKB nehéz választás előtt áll

Az energia- és nyersanyagárak emelkedése nem kizárólag Németország problémája. Az euróövezet feldolgozóipari vállalatai magasabb energia-, üzemanyag- és szállítási költségekről számoltak be. A beszállítói szállítási idők eközben négy hónapja nem látott mértékben hosszabbodtak. Chris Williamson, az S&P Global Market Intelligence vezető üzleti közgazdásza szerint a felmérés továbbra is hozzávetőleg 0,3 százalékos negyedéves GDP-növekedéssel egyeztethető össze. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a magasabb kamatok már fékezik a keresletet.

Az EKB számára ebből kellemetlen dilemma következik. Ha az energiaárak emelkedése tartósan beépül a vállalati költségekbe, majd az árakba és a bérekbe, az infláció ismét makacsabbá válhat. A jegybanknak ilyen környezetben nehezebb lehet a kamatcsökkentés, sőt a szigorúbb monetáris politika lehetősége is felmerülhet. A kamatemelés azonban nem ingyenes eszköz: drágítja a vállalati beruházások és a háztartási hitelfelvétel finanszírozását, így tovább gyengítheti a már lassuló gazdaságot.

A BMI-adatok ugyanakkor önmagukban nem bizonyítják, hogy az EKB kamatemelésre készülne. Ehhez az inflációs folyamatokat, a bérek alakulását, a tényleges GDP-adatokat és a jegybank döntéshozóinak értékelését is figyelembe kell venni.

A piacok is büntetik a francia kockázatokat

A gazdasági bizonytalanság és a költségvetési aggodalmak a pénzügyi piacokon is megjelentek. A beszámoló szerint a francia CAC 40 index péntek délelőtt 0,7 százalékkal, 7750 pont közelébe esett, és több mint 11 százalékkal maradt el az augusztus 10-i zárócsúcsától.

Az olasz FTSE MIB a csütörtöki 2,5 százalékos visszaesést követően nagyjából stagnált, de így is több mint 10 százalékkal állt augusztusi csúcsa alatt. Még látványosabb volt a francia államkötvények piacán tapasztalható nyomás. A tízéves francia államkötvény hozama csütörtökön 5,14 százalékig emelkedett, ami a közölt adatok szerint 2002 óta nem látott szint. Péntekre 5,04 százalék környékére mérséklődött.

A francia és a német tízéves hozam közötti különbség 170 bázispontra nőtt, szemben az augusztus eleji 78 bázisponttal. Ez azt jelenti, hogy a befektetők a korábbinál lényegesen magasabb hozamot várnak el a francia államadósság finanszírozásáért a némethez képest. Franciaország a beszámoló szerint mintegy 45 bázisponttal magasabb hozam mellett finanszírozza magát tízéves futamidőn, mint Olaszország. Ez arra utal, hogy a költségvetési és politikai kockázatok megítélése nem kizárólag az általános európai gazdasági környezettől függ.

Az euró árfolyama eközben 1,12 dollár közelében mozgott, több mint 4 százalékkal az augusztusi csúcsa alatt. A gyengébb közös valuta drágíthatja az importot, így az euróban számolt energia- és nyersanyagköltségeket is. Ez újabb inflációs nyomást okozhat éppen akkor, amikor a vállalatok már most is a drágulással küzdenek.

Recesszió jön, vagy csak kifullad a fellendülés?

Az októberi üzleti felmérések egyértelműen a növekedés lassulására utalnak, de önmagukban nem támasztják alá, hogy az euróövezet már recesszió felé tartana. Az összetett BMI továbbra is az 50 pontos választóvonal fölött áll, a német feldolgozóipar pedig még bővülést jelez.

A kockázatok azonban összeadódnak. Franciaországban a politikai bizonytalanság, a magasabb finanszírozási költségek és a vállalati bizalom romlása fékezi az aktivitást. Németországban a gyáripari megrendelések javulása mellett a költségnyomás és a szolgáltatások gyengélkedése ad okot aggodalomra. Az euróövezet egészében pedig az energiaárak, a drágább szállítás és a visszafogottabb kereslet nehezíti a vállalatok helyzetét.

A legfontosabb kérdés ezért nem pusztán az, hogy lassul-e a növekedés, hanem az is, hogy a lassulás mennyire tartós, és közben miként alakul az infláció. Ha az árnyomás mérséklődik, a jegybank nagyobb mozgástérhez juthat. Ha viszont az energia- és termelési költségek újabb inflációs hullámot indítanak el, a finanszírozás hosszabb ideig maradhat drága.

A szeptemberi adatok még a fellendülés megszilárdulásának reményét táplálták. Az októberi számok ezt a várakozást legalábbis megkérdőjelezik. Európa egyelőre nem került bizonyítottan recesszióba, de a gazdasági kilábalás egyre sérülékenyebb. Franciaországban már nemcsak a növekedés, hanem a vállalatok jövőbe vetett bizalma is megingott. Ha a magas költségek és a politikai bizonytalanság tartósan fennmaradnak, a mostani megtorpanás jóval komolyabb problémává válhat.