Újragondolná a Brexitet a brit kormányfő: egyre nyilvánvalóbbak a kilépés káros következményei

A brit kormányfő a jövő hónapra tervezett brit–uniós csúcstalálkozó előtt beszélt arról, hogy országa jövőbeli európai kapcsolatait új alapokra kellene helyezni. Burnham szerint „őszinte párbeszédre” van szükség arról, miként változott meg a bevándorlás azóta, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból. A miniszterelnök még azt a lehetőséget is felvetette, hogy Nagy-Britannia egy napon ismét az EU tagjává váljon.

A Brexit nem hozta el a remélt fordulatot

A 2016-os népszavazáson a britek szűk többsége a kilépés mellett döntött. A kampány egyik központi ígérete az volt, hogy az ország visszaszerzi az ellenőrzést a határai és a bevándorlás felett, miközben nagyobb szabadságot kap saját gazdaságpolitikájának alakításában. A kilépés 2020 elején vált hivatalossá, ám az azóta eltelt évek tapasztalatai jóval összetettebb képet mutatnak annál, mint amit a Brexit támogatói a referendum idején ígértek.

A brit gazdaság számára az uniós egységes piachoz és a vámunióhoz fűződő kapcsolatok átalakulása új kereskedelmi akadályokat, adminisztratív terheket és többletköltségeket hozott. A vállalkozásoknak az EU-val folytatott kereskedelem során új szabályokhoz és eljárásokhoz kellett alkalmazkodniuk, miközben a brit és az európai cégek közötti együttműködés is bonyolultabbá vált.

A munkaerőpiacon szintén jelentős változások következtek be. Az uniós állampolgárok korábbi szabad mozgásának megszűnése különösen érzékenyen érintette azokat az ágazatokat, amelyek korábban nagy számban támaszkodtak európai munkavállalókra. A munkaerőhiány, a megélhetési költségek emelkedése és a gazdasági bizonytalanság együttesen erősítette a politikai vitákat arról, hogy valóban a kilépés jelentette-e a legjobb megoldást az ország problémáira.

A bevándorlás sem úgy alakult, ahogyan azt sok Brexit-párti választó várta. Burnham szerint az uniós tagság idején jellemző, gyakran ideiglenes vagy oda-vissza mozgással járó migráció helyét részben más jellegű bevándorlás vette át. A miniszterelnök úgy látja, hogy a migráció összetétele megváltozott, ezért érdemes újra megvizsgálni a jelenlegi szabályozás következményeit.

Közeledés Brüsszelhez, politikai kockázatokkal

Burnham ugyanakkor nem támogatja az európai integráció minden elemének visszaállítását. Kijelentette, hogy nem javasolná Nagy-Britannia csatlakozását sem az euróövezethez, sem a schengeni övezethez, amelynek a szigetország már a Brexit előtt sem volt tagja.

A kormányfő mozgásterét saját pártjának korábbi vállalásai is korlátozzák. A Munkáspárt 2024-es választási programja kizárta a szabad mozgás, az egységes piachoz való csatlakozás és a vámunió újbóli bevezetését. A fiatalok kölcsönös mobilitásáról szóló tárgyalások azonban ismét napirendre emelték a szabad mozgás kérdését, így a kormánynak előbb-utóbb döntenie kell arról, milyen mélységű kapcsolatot kíván kialakítani az EU-val.

A jelentősebb változtatásokhoz Burnham akár a következő, várhatóan 2029-ben esedékes parlamenti választáson is felhatalmazást kérhet. A közeledésnek ugyanakkor komoly politikai ellenfelei vannak. Nigel Farage, a bevándorlásellenes Reform UK vezetője a szabad mozgás újbóli bevezetésének lehetőségét a Brexit elárulásának nevezte.

A november 20-ra tervezett brit–uniós csúcstalálkozón a felek többek között az élelmiszer- és italtermékek kereskedelméről, a fiatalok mobilitásáról, valamint a kibocsátáskereskedelmi rendszerek összehangolásáról tárgyalhatnak.

A vita azonban jóval túlmutat néhány konkrét megállapodáson. A brit politikának egyre inkább azzal a kérdéssel kell szembenéznie, hogy a Brexit valóban meghozta-e a tőle várt előnyöket, vagy az ország számára kedvezőbb lenne a szorosabb európai együttműködés. Burnham nyilatkozata arra utal, hogy a kilépés egykori politikai tabuja már nem érinthetetlen: a brit–uniós kapcsolatok újragondolása ismét a közélet egyik meghatározó témájává válhat.