Új gyógyszer fordítja a rák saját védekezését a daganat ellen

A mezotelióma ritka és agresszív daganatos betegség, amely leggyakrabban az azbesztexpozícióhoz köthető. Az belélegzett azbesztrostok a tüdőben rekedhetnek, ahol krónikus gyulladást idézhetnek elő, és akár évtizedekkel később is rák kialakulásához vezethetnek.

Világszerte évente mintegy 30 ezer új esetet diagnosztizálnak. A kezelési lehetőségek korlátozottak: az immunterápia és a kemoterápia egyes betegeknél segíthet, a betegség azonban továbbra is nehezen kontrollálható. A betegek medián túlélése körülbelül 12 hónap, az ötéves túlélési arány pedig nagyjából 10 százalék.

A daganat saját védelmét támadják

A Vermonti Egyetem kutatói és nemzetközi kollégáik a Nature Communications folyóiratban ismertetett tanulmányukban egy szokatlan megközelítést vizsgáltak. A rákos sejtekben nagy mennyiségben keletkeznek úgynevezett reaktív oxigénformák, amelyek károsíthatják a sejteket. A daganatok ezért fokozzák antioxidáns enzimeik termelését, hogy semlegesítsék ezeket.

Az egyik ilyen enzim a peroxiredoxin 3, vagyis a PRX3, amely a sejtek energiatermeléséért felelős mitokondriumokban működik. A kutatók nem erősíteni akarták ezt a védelmet, hanem éppen ellenkezőleg: a PRX3 blokkolásával próbálták a daganatot saját oxidatív stresszének áldozatává tenni.

A kísérleti kezelés alapja a természetben előforduló tiostrepton nevű antibiotikum. A belőle kifejlesztett RSO-021 gátolja a PRX3 működését, így hidrogén-peroxid halmozódhat fel a daganatos sejtek mitokondriumaiban, végül pedig a sejtek elpusztulhatnak.

Laboratóriumi kísérletekben a PRX3 teljes eltávolítása jelentősen rontotta a mezoteliómasejtek mitokondriális működését és növekedését, az állatkísérletekben pedig a sejtek nem tudtak daganatot létrehozni.

A betegekben is működni látszik

Az RSO-021-et 2022 és 2023 között egy brit, I. fázisú klinikai vizsgálatban tesztelték. A gyógyszert közvetlenül a mellkasba, katéteren keresztül juttatták be. Ennek külön előnye lehet, hogy a mezoteliómás betegek mintegy 90 százalékánál mellhártyaűri folyadékgyülem alakul ki, ezért sokuknál eleve van megfelelő katéter.

A helyi alkalmazás lehetővé teszi, hogy a hatóanyag nagyobb koncentrációban jusson a daganat közelébe, miközben kisebb mennyiség kerül a szervezet többi részébe. A 90 milligrammos dózis teljesítette a biztonságossági és tolerálhatósági célokat, és a vizsgálatban nem tulajdonítottak halálesetet a gyógyszernek.

A 15 betegből álló vizsgálati csoportban a betegség progressziómentes túlélése átlagosan 4,2 hónap volt, ami nagyjából összemérhető a jelenlegi kezelésekkel. Ugyanakkor a kutatók a teljes túlélés adatait ígéretesebbnek találták. A kezelés a betegek 67 százalékánál kontrollálta a betegség előrehaladását, és néhány esetben a daganat mérete is csökkent.

A kutatók szerint a gyógyszer nemcsak közvetlenül pusztíthatja a daganatsejteket, hanem az immunrendszer működését is módosíthatja a tumor környezetében. Ez elméletileg segítheti az immunrendszert a daganat elleni védekezésben.

Más daganatok ellen is alkalmazhatják

A kutatás következő szakaszában a tudósok új, második generációs PRX3-gátlókat fejlesztenek, amelyek jobban oldódnak, és a jövőben akár tabletta formájában is alkalmazhatók lehetnek.

A kutatók azt is vizsgálják, hogy a módszer más daganattípusoknál működhet-e. A Vermonti Egyetem és az RS Oncology szakemberei többek között hashártyai daganatok, gyomorrák és egyéb emésztőrendszeri daganatok esetében is tanulmányozzák a tiostrepton alkalmazását.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a mezotelióma kezelésében egyelőre korai eredményekről van szó. A biztató klinikai adatok ellenére további vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a PRX3 gátlása hosszabb távon mennyire hatékony és biztonságos.