„Európa éghajlati és biztonsági kihívásai elválaszthatatlanok egymástól”

„Minden bizonyíték azt mutatja, hogy az előzetes beruházások sokkal olcsóbbak, mint amikor egyszerűen elszenvedjük a tüzek vagy árvizek következményeit, majd kifizetjük a károkat. Ez egyszerűen sokkal költségesebb” – fogalmazott Hoekstra az Euronews Europe Today című reggeli műsorában.

Drámai nyár, hatalmas károk

A holland biztos „drámainak” nevezte az idei nyarat. Elmondása szerint az Európai Unió tavalyhoz képest felkészültebb volt: több tűzoltóval, repülőgéppel és helikopterrel rendelkezett a védekezéshez. A pusztítás mértéke azonban alig javult.

A tüzek az eredeti cikk szerint Luxemburg területének kétszeresének megfelelő területet pusztítottak el. A gazdasági károkra vonatkozó becslések 50–70 milliárd euró között mozognak, illetve ennél magasabb összegek is felmerültek. Spanyolországban és Franciaországban több ezer hektár vált a lángok martalékává, miközben legalább 14 beavatkozó, köztük a tüzek oltásában részt vevő első beavatkozók vesztették életüket.

Hoekstra elutasította azt a megközelítést, amely szerint az EU éghajlati ellenálló képességének javítására egyetlen konkrét összeget lehetne meghatározni. Szerinte ennél alapvetőbb változásra van szükség az infrastruktúra tervezésében és újjáépítésében.

Példaként a hidakat említette: amikor egy árvíz elpusztít egy hidat, nem egyszerűen ugyanazt a szerkezetet kellene újjáépíteni, hanem olyat kellene létrehozni, amely már ellenáll a következő hasonló áradásnak is.

Ki fizesse a klímavédelem költségeit?

Az Euronews arra is rákérdezett, mekkora összegre lenne szükség az éghajlati alkalmazkodás finanszírozásához. Hoekstra konkrét számot nem mondott, ugyanakkor jelezte, hogy a finanszírozás nagy része várhatóan továbbra is a tagállami költségvetésekből származna.

„A valóság az, hogy sokkal részletesebben kell dolgoznunk, és több dolgot kell egyszerre megtennünk” – mondta. Szerinte az egész Európai Unióban egységesen fel kell mérni, milyen hatások várhatók, majd egyértelműen meg kell határozni a felelősségi köröket.

„Teljesen világosnak kell lennie annak, hogy ki miért felelős. Mi tartozik a helyi önkormányzatokhoz, mi a regionális kormányzatokhoz, mi a nemzeti kormányokhoz, és mi Európához.”

Mindeközben az uniós kormányokra egyre nagyobb költségvetési nyomás nehezedik. Újraindultak a tárgyalások az EU 2027 és 2034 közötti hosszú távú költségvetéséről, miközben Németország, Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország a kiadások csökkentését szorgalmazza.

Hoekstra elismerte, hogy a tagállamok költségvetési mozgástere szűk, ugyanakkor kitartott amellett, hogy az előzetes beruházások gazdaságilag kedvezőbbek, mint a klímakárok újbóli és újbóli kifizetése.

A biztos azt is vitatta, hogy az éghajlat-politikát és az európai gazdaság versenyképességét egymással versengő célokként kellene kezelni. „Nincs könnyű kiút, és nincs alternatívája annak, hogy folytassuk a klímavédelmi törekvéseinket” – jelentette ki.

Szavait különösen súlyossá teszi az a helyzet, amelyet az idei nyár tüzei és hőhullámai okoztak. Az Európai Mortalitási Monitoring Platform adatai szerint a nyár folyamán legalább 30 ezer többlethalálozás következett be az általa vizsgált 23 országban.

Klímavédelem, versenyképesség és európai függetlenség

Hoekstra szerint Európa számára a megfelelő irányt három cél együttes kezelése jelenti: a klímavédelem, a gazdasági versenyképesség és az európai stratégiai önállóság. Ez szerinte azt jelenti, hogy folytatni kell a zöld átmenetet, miközben csökkenteni kell Európa Kínától való függőségét a tiszta technológiák területén.

Finnországot, Dániát és Svédországot olyan példaként említette, ahol az éghajlat-politika és a versenyképesség nem feltétlenül gyengíti, hanem akár erősítheti is egymást. „Feltétlenül össze kell kapcsolnunk az éghajlat-politikát a versenyképességgel és a függetlenséggel” – hangsúlyozta.

A holland biztos szerint az uniós klímapolitika iránya közvetlen kapcsolatban áll Európa energiabiztonságával is. Ez különösen fontos a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság közepette. A stratégiai jelentőségű vízi útvonalon halad át a világ olaj- és gázszállításának mintegy 20 százaléka, így az ott kialakuló zavarok a globális energiaárakra is hatással lehetnek.

Hoekstra szerint hosszabb távon a sikeres klímaátmenet egyben az Európai Unió gazdasági szuverenitását is erősítheti. „Középtávon messze a legjobb esélyünk az, ha egy teljesen más energiarendszerre állunk át, és erre kell fordítani a pénzt” – mondta.

Európa nem függhet örökké az importált fosszilis energiahordozóktól

Hoekstra szerint az EU hosszú távon nem támaszkodhat az importált fosszilis energiahordozókra. Az Európai Unió földgázimporttól való függősége körülbelül 80 százalékos, az olaj esetében pedig mintegy 95 százalékos.

A biztos szerint ezek az arányok azt mutatják, hogy Európa „nagyon rossz lapokkal játszik”. A kiutat az atomenergia, a nap- és szélenergia nagyobb szerepe, valamint a gazdaság szélesebb körű villamosítása és az európai energiatermelés növelése jelentheti.

A gáztárolók feltöltése továbbra is sürgető feladat

Rövid távon ugyanakkor Európának továbbra is a földgázellátás biztonságával kell foglalkoznia. Az Euronews cikke szerint az uniós gáztárolók töltöttsége körülbelül 62 százalék, ami 2011 óta a legalacsonyabb szint.

Hoekstra szerint az uniós tagállamoknak folytatniuk kell a tárolók feltöltését, és fel kell készülniük arra a lehetőségre is, hogy alacsony tárolói készletekhez egy kemény tél társul. Ezt olyan forgatókönyvnek nevezte, amelyet „senki sem engedhet meg magának”.

Európa jelenleg elsősorban az Egyesült Államokból és Norvégiából szerzi be a földgázt, ami bizonyos szempontból könnyebbséget jelent. A földgázpiac azonban globális, ezért Európának más vevőkkel is versenyeznie kell az elérhető készletekért.

„A gázunk elsősorban az Egyesült Államokból és Norvégiából érkezik. Ez valamivel könnyebbé teszi a helyzetet, de természetesen globális piacról van szó, így verseny folyik az esetleg hozzánk érkező gázért is” – mondta Hoekstra.

A biztos üzenete összességében az, hogy Európa éghajlat-, energia- és biztonságpolitikáját már nem lehet egymástól elszigetelten kezelni. Hoekstra megközelítése szerint a klímaváltozás elleni fellépés nem pusztán környezetvédelmi kérdés: az infrastruktúra ellenálló képessége, az energiaimporttól való függőség csökkentése, az ipari versenyképesség és Európa geopolitikai mozgástere ugyanannak a stratégiai problémának a részei.