Miért nem tudunk elfordulni a rendetlen otthonok kitakarításától?

Gordon szereti a munkáját, de amióta az interneten is dokumentálja a takarításokat, egy másik jelenség is felkeltette a figyelmét: az emberek elképesztően kíváncsiak arra, mit csinál.

A takarításból látványosság lett

A takarítós videók népszerűsége az elmúlt években robbanásszerűen nőtt. 2023-ban az Unilever a TikTokkal együttműködve külön CleanTok-közösséget indított, miután a takarítással kapcsolatos tartalmak már 78 milliárd megtekintést gyűjtöttek a platformon. De miért nézzük ennyire szívesen mások koszos, zsúfolt vagy akár veszélyes otthonait?

Gordon szerint a válasz részben egyszerű emberi kíváncsiság. Szeretünk bepillantani mások életébe – különösen akkor, ha valami meghökkentő tárul elénk, vagy végignézhetjük, ahogy a káoszból fokozatosan rend lesz. És éppen ez az egyik kulcs: a „előtte–utána” élmény. Wasim Ahmed, a Hull Egyetem marketinggel foglalkozó oktatója szerint az ilyen videók egyszerre elégítik ki a kíváncsiságunkat, az összehasonlítás iránti igényünket és a kontroll iránti vágyunkat.

Egy rövid videóban először megjelenik a probléma: egy szinte felismerhetetlenül zsúfolt szoba, egy elképesztően piszkos konyha vagy egy súlyosan elhanyagolt lakás. Aztán elkezdődik a folyamat, végül pedig jön a megnyugtató megoldás. Káosz, folyamat, rend. Akár egy perc alatt. Ez az egyszerű dramaturgia önmagában is magyarázza, miért tudnak a takarítós videók annyira kielégítőek lenni: egy jól körülhatárolható problémát látunk, amelynek egyértelmű vége van.

Nem új jelenség – csak a TikTok felgyorsította

Jóval a közösségi média térhódítása előtt is nagy közönséget vonzottak az olyan televíziós műsorok, amelyek felhalmozott otthonokat és szélsőséges takarításokat mutattak be. A TikTokon azonban új szintre lépett a műfaj. Megjelentek a „cleanfluencerek”, vagyis azok a tartalomkészítők, akik takarítási rutinokat, rendszerezési tippeket és a mindennapi rendrakás különböző módszereit osztják meg követőikkel. Ann Russell, egy hampshire-i takarító például hárommilliós globális TikTok-közönséget épített fel azzal, hogy elkezdte megmutatni a munkáját.

A jelenségben van egy érdekes ellentmondás. Saját otthonunk takarítása sokszor fárasztó és végtelennek tűnő feladat. Más otthonát viszont egészen más érzés rendbe tenni: ott van a kiindulási káosz, a látványos átalakulás, majd a munka végén a lezárás. A saját lakásunkban ráadásul a rend gyakran csak pillanatokig tart. Mire végre végzünk, valaki kiborít egy üveg üdítőt vagy ledob egy pár zoknit a földre. Más otthonában viszont ott lehet hagyni a kész eredményt.

A legszélsőségesebb esetek vonzzák a legtöbb tekintetet

Victoria Gordon a takarítós tartalmak egy jóval szűkebb, extrémebb területén mozog. Ő olyan munkákat is megmutat, amelyeket a legtöbb ember inkább el sem képzelne. Persze ennek komoly határai vannak. Gordon hangsúlyozza, hogy semmit nem tesz közzé engedély nélkül, és vannak olyan munkák is, amelyekről eleve nem kérne engedélyt a publikálásra.

Ennek ellenére néha egészen bizarr dolgok válnak internetes szenzációvá. Nemrég például egy 35 éves Mars szeletet talált egy felhalmozó otthonának takarítása közben. Ahelyett, hogy egyszerűen kidobta volna, videót készített róla – és annyira meglepte a reakció, hogy már egy egész brit körutat is elképzelhetőnek tart vele. A történet furcsasága jól mutatja, mennyire kiszámíthatatlan, mi kelti fel az emberek érdeklődését.

Az algoritmus is tudja, hogy nézzük

A népszerűségnek azonban nem csupán pszichológiai oka van. Ahmed szerint a közösségi platformok algoritmusai aktívan elősegítik az ilyen tartalmak terjedését. Az algoritmus számára ugyanis az egyik legfontosabb jelzés az, hogy a felhasználó meddig marad egy videónál. Ha valaki meglát egy rendkívül koszos szobát, és nem görget tovább, a rendszer ezt úgy értelmezheti, hogy a tartalom leköti a figyelmét.

Innen könnyen kialakulhat egy önmagát erősítő kör: ha valaki hosszabban néz extrém takarításokat, a platform további hasonló videókat ajánl neki. Minél meglepőbb a látvány, annál nagyobb az esély, hogy megállítja a görgetést – és ez újabb hasonló tartalmakhoz vezethet. A kommentek, kedvelések és megosztások szintén erősítik a folyamatot. Az emberek nemcsak a videót nézik meg, hanem azt is szeretnék tudni, mit gondolnak róla mások.

„Ez énhozzám képest még semmi.”  Vagy éppen: „Nálam is pontosan így néz ki.” Az összehasonlítás tehát szintén része lehet az élménynek.

De mi van az otthonok mögött?

A legfontosabb kérdés azonban talán nem az, hogy miért szeretjük nézni a káoszt, hanem az, hogy mit gondolunk közben azokról az emberekről, akik benne élnek. Gordon egyik fő célja éppen ezért a figyelemfelkeltés a felhalmozási zavar és a mentális egészség kérdéseire. Az NHS meghatározása szerint a felhalmozási zavar mentális egészségi állapot: az érintett nagy mennyiségű tárgyat halmoz fel, és nehezen válik meg tőlük akkor is, ha mindez már a mindennapi életére negatív hatással van. A jelenséget kívülről azonban könnyű félreérteni.

Egy felhalmozott otthonról készült videót látva könnyű arra gondolni, hogy a lakó egyszerűen lusta vagy nem törődik magával. Gordon szerint azonban a valóság ennél sokkal összetettebb, és a felhalmozási zavart jelentős stigma övezi. Ez a stigma ráadásul megnehezítheti, hogy az érintettek segítséget kérjenek.

Egy takarítós videó akár segítséget is adhat

Gordon követői között maguk is vannak olyanok, akik felhalmozási problémával küzdenek. Többen arról írtak neki, hogy egy-egy videó után kevésbé érzik magukat egyedül. Felismertek olyan helyzeteket, amelyek a saját otthonukra emlékeztették őket, és ez bátorságot adott ahhoz, hogy segítséget kérjenek vagy takarítót hívjanak. Ez pedig egy egészen más perspektívába helyezi a műfajt.

A látványos „előtte–utána” videó ugyanis nem feltétlenül csak voyeurizmus vagy szórakozás. Bizonyos esetekben kapaszkodót is jelenthet annak, aki saját magára ismer a képernyőn. Gordon szerint ezért fontos, hogy a takarítás közben ne csak a koszt és a rendetlenséget lássuk, hanem az embert is. Mert ezek nem egyszerűen koszos lakások. Hanem valódi emberek valódi életei – sokszor olyan mentális és élethelyzeti nehézségekkel, amelyeket kívülről egyetlen videó alapján lehetetlen teljesen megérteni.

És talán éppen ez az oka annak, hogy továbbra sem tudunk elfordulni ezektől a videóktól. Először a döbbenet miatt nézzük. Aztán a kíváncsiság miatt maradunk. Végül pedig, amikor a káosz lassan rendeződik, megkapjuk azt az érzést, amire az egész videó épült: a rend megnyugtató látványát.

A valódi történet azonban nem ott ér véget, amikor tiszta lesz a padló. Hanem akkor kezdődik, amikor valaki először meri kimondani: segítségre van szükségem.