Hollandiában csaknem másfél évtizeddel hosszabb a várható munkában töltött idő, mint Romániában

A nyugdíjrendszerek reformja az elmúlt évek egyik legvitatottabb társadalompolitikai kérdésévé vált Európában. Franciaországban 2023-ban országos tüntetések és sztrájkok kísérték azt a reformot, amely Élisabeth Borne miniszterelnöksége idején 62-ről 64 évre emelte a nyugdíjkorhatárt. A jogszabály hatályba lépett, a francia Nemzetgyűlés azonban 2025-ben – politikai kompromisszum eredményeként – a reform végrehajtásának 2028-ig történő felfüggesztéséről döntött.

Romániában szintén átalakul a nyugdíjrendszer. A kormány 2035-ig fokozatosan 63-ról 65 évre emeli a nők nyugdíjkorhatárát, ezzel egységesítve azt a férfiakéval. Emellett a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát is fokozatosan 65 évre emelik. Jelenleg – szolgálati idejüktől függően – egyesek már negyvenes éveik végén nyugdíjba vonulhatnak.

Dánia még ennél is tovább megy: a parlament olyan törvényt fogadott el, amely 2040-re 70 évre emeli az állami nyugdíjkorhatárt, és azt a várható élettartam alakulásához köti. Ezzel Dániában lesz Európa egyik legmagasabb nyugdíjkorhatára.

A nyugdíjkorhatár emelésével párhuzamosan a munkával töltött várható életszakasz is egyre hosszabb. Az Eurostat szerint 2025-ben az Európai Unióban egy 15 éves fiatal átlagosan 37,5 évet tölthet a munkaerőpiacon. Ez növekedést jelent a 2024-es 37,2, illetve a 2016-os 35,2 évhez képest.

A mutató azt becsüli meg, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci viszonyok mellett egy 15 éves várhatóan hány évet lesz jelen a munkaerőpiacon. Nemcsak a foglalkoztatásban eltöltött időt veszi figyelembe, hanem a munkanélküliség időszakait is. Nem a törvényes nyugdíjkorhatárt vagy az elvárt munkában töltött évek számát méri, hanem a tényleges munkaerőpiaci részvétel várható hosszát.

Látványos különbségek az uniós országok között

Az adatok alapján egyértelmű észak–déli különbség rajzolódik ki. Hét tagállamban a várható munkával töltött idő meghaladja a 40 évet. A lista élén Hollandia áll 44 évvel, ezt követi Svédország (43,3 év), Dánia (42,6), Észtország (41,5), Írország (40,7), Németország (40,2) és Finnország (40,1).

A rangsor másik végén Románia áll 32,7 évvel, amelyet Olaszország (33 év) és Bulgária (34,6 év) követ.

A nemek között is jelentős az eltérés

Az Európai Unióban a férfiak várhatóan átlagosan 39,5, a nők pedig 35,4 évet töltenek a munkaerőpiacon, vagyis a különbség nagyjából négy év.

A férfiaknál Hollandiában a leghosszabb a várható munkával töltött idő (45,9 év), ezt Svédország és Dánia követi egyaránt 44,5 évvel, majd Írország 43,4 évvel. A legalacsonyabb értékeket Bulgáriában (35,9 év), Romániában (36 év) és Horvátországban (36,3 év) mérték.

A nőknél Svédország áll az élen 42,3 évvel, megelőzve Hollandiát (41,9 év) és Észtországot (41,8 év). A lista másik végén Olaszország (28,4 év), Románia (29,1 év) és Görögország (31,8 év) található.

Az Eurostat hangsúlyozza, hogy a statisztika nem a törvényes nyugdíjkorhatárt, illetve nem a szakpolitikai célokat tükrözi. Csupán azt mutatja meg, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci részvételi minták alapján egy átlagos 15 éves várhatóan mennyi időt tölt majd a munkaerőpiacon.

A számok ugyanakkor jól illeszkednek ahhoz a demográfiai folyamathoz, amellyel Európa egésze szembesül: nő a várható élettartam, miközben tartósan alacsony a születésszám. A nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának megőrzése érdekében a kormányok egyre gyakrabban nyúlnak politikailag kockázatos intézkedésekhez: emelik a nyugdíjkorhatárt, szűkítik a korai nyugdíjazás lehetőségeit, illetve növelik a nyugdíjrendszer finanszírozásához szükséges befizetéseket. Ezekkel próbálják mérsékelni az elöregedő társadalmak miatt a nyugdíj- és egészségügyi rendszerekre nehezedő egyre nagyobb terheket.