Így tanította a Stasi kémeit Kim Philby, a brit titkosszolgálat leghírhedtebb árulója

„Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy elkerüljem a nyilvánosságot” – mondja Kim Philby egy 1981-ben készült videófelvételen. Az állítás különösen ironikus attól az embertől, akit a történelem a brit hírszerzés egyik legsúlyosabb árulójaként tart számon.

A felvételt a BBC fedezte fel 2016-ban az egykori keletnémet állambiztonsági szolgálat, a Stasi archívumában. A filmen Philby a Stasi tisztjeinek tart szemináriumot, amelyben saját pályafutását használja példaként arra, miként lehet hosszú éveken át sikeresen beépülni egy ellenséges titkosszolgálatba.

A BBC akkori biztonságpolitikai tudósítója, Gordon Corera ezt „a hazaárulás mesterkurzusának” nevezte. A felvétel azért is különleges, mert ez az egyetlen ismert videó, amelyen a Cambridge Five néven ismert szovjet kémszervezet vezető alakja saját árulásáról beszél.

Aktatáskányi titkok minden este

Philby az előadáson részletesen felidézi módszereit.

Mint mondja, közel harminc éven át dolgozott „az ellenség táborában”, miközben nap mint nap aktatáskával vitte ki a brit titkosszolgálat dokumentumait. Este átadta azokat szovjet kapcsolattartójának, aki lefényképeztette az iratokat, majd másnap hajnalra visszajuttatta őket. Philby ezután visszahelyezte az aktákat az archívumba.

Elmondása szerint ezt a rutint éveken át, rendszeresen ismételte anélkül, hogy lebukott volna.

A Cambridge Five és Sztálin szolgálatában

Philby nem egyedül dolgozott. A Donald Macleanből, Guy Burgessből, Anthony Bluntból és John Cairncrossból álló Cambridge Five tagjaként a második világháború és a hidegháború idején folyamatosan brit államtitkokat juttatott Moszkvába. Kémtevékenységük még arra az időszakra is kiterjedt, amikor a náci Németország és a Szovjetunió a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében szövetségesnek számított.

Antonia Senior történész, a Stalin’s Apostles: The Cambridge Five and the Making of the Soviet Empire című könyv szerzője szerint a csoportot a filmek és színpadi feldolgozások gyakran romantikus figurákként mutatják be.

A valóság azonban szerinte egészen más volt.

Úgy fogalmaz: a Cambridge Five tagjai hazug, kellemetlen emberek voltak, akik nemcsak országukat, hanem családjukat és szeretteiket is elárulták. Árulásuk pedig korántsem volt „áldozatok nélküli bűncselekmény”: jelentős szerepet játszott abban, hogy Sztálin megszilárdíthatta uralmát Kelet-Európa felett.

Egy elárult akció és több száz halott

Philby a Stasi előtt maga is elismeri, hogy elárult egy közös CIA–MI6 műveletet Albániában. Az akció lelepleződése után több száz, a kommunista rezsim ellen harcoló albán ügynök vesztette életét.

1968-as önéletrajzában az érintett albánokat lekezelően úgy jellemezte, hogy „éppen csak lejöttek a fákról”. A New York Times akkoriban megbánást nem mutató, önelégült visszaemlékezésként értékelte a könyvet.

Senior szerint Philby teljes közönnyel viszonyult azokhoz az emberekhez, akiket saját árulása juttatott halálba.

Az elit hálózata segítette felemelkedését

Philbyt a harmincas évek elején, még a Cambridge-i Egyetemen szervezték be szovjet ügynöknek. 1940-ben csatlakozott az MI6-hoz, ahol később a szovjet elhárítás vezetője lett – vagyis éppen annak a rendszernek az élére került, amelynek feladata a szovjet kémek felkutatása lett volna.

Ez lehetővé tette számára, hogy brit és amerikai titkok tömegét juttassa el közvetlenül a KGB-hez, miközben nyugati kommunistaellenes műveleteket is meghiúsított.

Senior szerint karrierjét nagyban segítette az általa „chapocracynak” nevezett brit elitkultúra: egy olyan zárt társadalmi hálózat, amelyben a megfelelő iskola, társadalmi háttér és személyes kapcsolatok gyakran fontosabbnak bizonyultak az alapos nemzetbiztonsági ellenőrzésnél.

Ennek köszönhetően Philby és társai a brit és amerikai állam legféltettebb titkaihoz férhettek hozzá. Információkat szereztek többek között az atomkutatásról, a brit kabinet üléseiről, a bletchley parki kódfeltörő központ munkájáról, valamint Winston Churchill és Franklin D. Roosevelt bizalmas levelezéséről.

Nem véletlen, hogy a szovjet hírszerzés belső köreiben „a nagyszerű ötösnek” nevezték őket.

Hogyan úszta meg a felelősségre vonást?

Miután Burgess és Maclean 1951-ben a Szovjetunióba szökött, Philby is gyanúba került. Kihallgatták, megfigyelték, lehallgatták, követték, sőt egy neves ügyvéd is hosszasan keresztkérdésekkel próbálta vallomásra bírni.

A bizonyítékok azonban nem voltak elegendők a vádemeléshez.

A Stasi előtt Philby egyszerű tanácsot adott a keletnémet hírszerzőknek:

„Soha ne valljatok. Tagadjatok mindent.”
Senior szerint azonban a valóság árnyaltabb annál, mint amit Philby saját legendájának építése sugallt. Nem elsősorban az elit összezárása mentette meg, hanem az, hogy a brit jogállam működéséhez bizonyítékokra volt szükség.

Az MI5 később ugyan vallomást szerzett Philbytől, Anthony Blunttól és John Cairncrosstól is, ám ezt csak büntetőjogi mentesség fejében sikerült elérni, így a beismerések bíróságon már nem voltak felhasználhatók.

Moszkvában hősként ünnepelték

Philby végül 1963-ban Moszkvába szökött, ahol hősként fogadták. A KGB ezredesévé léptették elő, halála után – 1988-ban – emléke előtt bélyeget is kibocsátottak.

Oroszországban ma is tisztelet övezi. Moszkvában tér viseli a nevét a külföldi hírszerzés központja közelében, Kurszk mellett pedig szobrot állítottak neki.

Antonia Senior szerint Vlagyimir Putyin tudatosan emelte Philbyt az orosz nacionalizmus egyik szimbólumává.

Philbyt a Moszkva melletti Kuncsevói temetőben helyezték örök nyugalomra. Amikor Gordon Corera 2016-ban felkereste sírját, a hóval borított temető John le Carré klasszikus kémregényét, A kém, aki bejött a hidegről juttatta eszébe.

Csakhogy Kim Philby történetében – fogalmazott a BBC tudósítója – nem a hidegből jött vissza a kém, hanem önként lépett be oda.