Klímaváltozás: lehet, hogy túl későn jön a fúziós energia – de ettől még szükség lehet rá

A globális felmelegedés miatt a kutatók világszerte versenyt futnak az idővel, hogy olyan szénmentes energiaforrásokat fejlesszenek ki, amelyek hosszú távon is képesek fedezni a világ növekvő energiaigényét. A fúziós energia ebben kulcsszerepet játszhatna, de a technológia kereskedelmi alkalmazása még messze van.

Ezt jól mutatja, hogy a világ legnagyobb fúziós kísérlete, az ITER projekt is hosszú távú megoldásként tekint saját fejlesztésére, nem pedig a következő évek energiaválságának közvetlen válaszára.

Hol tart most az ITER?

Az ITER jelenleg a világ legnagyobb fúziósenergia-kísérlete, amelynek célja annak bizonyítása, hogy a Nap működését utánzó magfúzió ipari léptékben is fenntartható energiatermelési módszerré válhat. A Franciaország déli részén épülő létesítményben a reaktor összeszerelése már folyamatban van, miközben a mérnökök a korábban feltárt gyártási hibák kijavításán dolgoznak. A projekt menetrendje az elmúlt években többször módosult, így az első plazma létrehozása és a teljes kísérleti program is évekkel későbbre tolódott. A cél azonban változatlan: bebizonyítani, hogy a fúzióval több energia nyerhető ki, mint amennyi a folyamat fenntartásához szükséges.

Nemzetközi összefogás nélkül nem menne

Az ITER egyben a tudomány egyik legnagyobb nemzetközi együttműködése is. A projektben az Európai Unió mellett az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán, Dél-Korea és India vesz részt. A partnerek nem csupán pénzügyi támogatást nyújtanak, hanem a reaktor legfontosabb alkatrészeit is saját ipari és kutatási kapacitásaikkal fejlesztik és gyártják. Emellett világszerte számos állami kutatóintézet és egyre több magánvállalat dolgozik saját fúziós technológiákon, így az elmúlt években jelentősen felgyorsult a kutatás-fejlesztés ezen a területen.

Későn érkezik, de még fontos lehet

Sokan ezért úgy vélik, hogy a fúziós energia már nem lesz képes érdemben hozzájárulni a jelenlegi klímaválság kezeléséhez. Ezzel a megközelítéssel azonban nem minden szakértő ért egyet.

Coblentz szerint éppen az éghajlatváltozás hosszú távú következményei indokolhatják a technológia jelentőségét. Úgy fogalmazott: ha a tengerszint-emelkedés vagy más szélsőséges hatások miatt városokat kell áthelyezni, illetve olyan léptékű infrastruktúra-fejlesztésekre lesz szükség, amelyek óriási energiaigénnyel járnak, akkor a fúziós energia szerepe felértékelődhet.

„Ha valóban olyan mértékben emelkedik a tengerszint, hogy városokat kell átköltöztetni, és ehhez óriási mennyiségű energiára lesz szükség, akkor egyértelművé válik a válasz a kérdésre” – fogalmazott.

A szakember szerint „minél tovább várunk a fúzióra, annál nagyobb szükségünk lesz rá”.

A kijelentés arra utal, hogy bár a fúzió valószínűleg nem oldja meg a következő egy-két évtized klímavédelmi kihívásait, a század második felében még meghatározó szerepet kaphat egy olyan világ energiaellátásában, amelynek alkalmazkodnia kell a klímaváltozás egyre súlyosabb következményeihez.