Trump Irán ellen szigorít, de Kínával kerülhet szembe

Kína ugyanis évek óta Irán egyik legfontosabb gazdasági támasza. A világ második legnagyobb gazdasága az iráni olajexport túlnyomó részét felvásárolja, ami tavaly több tízmilliárd dolláros bevételt jelenthetett Teherán számára. Az olaj mellett más kereskedelmi kapcsolatok is összekötik a két országot.

Peking nem akar Washingtonnak engedni

Az amerikai nyomásgyakorlás azonban nehezen illeszthető Peking kül- és gazdaságpolitikájába. A kínai vezetés következetesen elutasítja az Egyesült Államok egyoldalú szankcióit, és régóta hangsúlyozza, hogy joga van szabadon kereskedni olyan partnerekkel, mint Irán vagy Oroszország.

A kínai külügyminisztérium Bessent bejelentése után közölte: Peking „minden szükséges intézkedést” megtesz saját törvényes jogainak és érdekeinek védelmében. Lin Jian külügyi szóvivő szerint a gazdasági hadviselés és a maximális nyomásgyakorlás nem oldja meg a konfliktust, hanem tovább növeli a feszültségeket, és veszélyezteti a globális gazdasági és pénzügyi rendszert.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai vezető várhatóan szeptemberben találkozik. A csúcstalálkozó különösen fontos lehet, mivel a két ország között fennálló kereskedelmi tűzszünet meghosszabbításáról is tárgyalhatnak.

Washingtonnak vannak eszközei Kínával szemben

Az Egyesült Államok ugyanakkor nem teljesen eszköztelen. Kína az iráni olajat részben egy olyan, úgynevezett árnyékflottára és pénzügyi rendszerre támaszkodva vásárolja, amely igyekszik elkerülni a dolláralapú nemzetközi pénzügyi rendszert és az amerikai szankciókat.

A kínai magánkézben lévő, úgynevezett „teapot” finomítók iráni, amerikai szankciókkal sújtott nyersolajat dolgoznak fel. A kereskedelmet olyan kikötők, pénzügyi intézmények és tartályhajók segítik, amelyek igyekeznek elszigetelni magukat a nemzetközi pénzügyi rendszertől.

Elemzők szerint azonban az amerikai hatóságok megtalálhatják a rendszer sebezhető pontjait. Egyes érintett vállalatok tulajdonosi háttere ugyanis közvetlenül vagy közvetve nagy kínai állami vállalatokhoz kapcsolódhat, amelyek szorosan integrálódtak a dolláralapú pénzügyi rendszerbe.

Washington ezért akár kínai leányvállalatokat is szankcionálhatna, így gyakorolva nyomást az anyavállalatokra. Bessent korábban arról beszélt, hogy két meg nem nevezett kínai bankot már figyelmeztettek Iránnal kapcsolatos tranzakciók miatt. A pénzügyminiszter szerint senki sem áll az amerikai szankciók hatályán kívül.

Egy kínai bankok elleni lépés veszélyes eszkaláció lenne

A probléma az, hogy Kína már többször megtapasztalta: Washington kemény szankciókkal fenyegetőzik, majd visszalép az igazán súlyos intézkedésektől. Peking tisztában van azzal is, hogy komoly gazdasági ellenlépésekkel válaszolhatna.

Különösen érzékeny terület a ritkaföldfémek piaca, amelyben Kína meghatározó szereplő. Ha Washington jelentős kínai bankokat venne célba, az könnyen az amerikai–kínai kapcsolatok újabb mélypontjához vezethetne.

Kínai elemzők szerint egy ilyen döntés nem feltétlenül hiúsítaná meg Trump és Hszi találkozóját, de alapjaiban változtatná meg annak hangulatát. A tervezett csúcstalálkozó a kapcsolatok stabilizálása helyett könnyen „kárelhárító” tárgyalássá válhatna.

Peking ugyanakkor bizonyos mértékben együttműködhet Washingtonnal anélkül, hogy hivatalosan elfogadná az amerikai szankciós politikát. Ilyen lépés lehet az iráni olajvásárlások további csökkentése, illetve nagyobb politikai nyomás gyakorlása Teheránra a konfliktus mérséklése érdekében.

Közös érdek lehet a Hormuzi-szoros megnyitása

Kína iráni olajimportja már most jelentősen visszaesett a tavalyi szinthez képest, részben azért, mert az amerikai blokád korlátozza az iráni nyersolaj exportját.

Közben Peking és Washington érdekei egy másik ponton találkozhatnak: mindkét félnek fontos lenne a kereskedelmi útvonalak helyreállítása a konfliktus által súlyosan érintett Hormuzi-szorosban. A szoroson keresztül bonyolódó olajkereskedelem zavara komoly kockázatot jelent a világgazdaság számára.

Hszi Csin-ping a jordániai II. Abdullah királlyal folytatott pekingi találkozó után a szoros „normális áthaladásának” helyreállítását és a konfliktus átfogó rendezését sürgette. A kínai vezetés azt is jelezte, hogy támogatja a béketárgyalásokat.

Peking azonban továbbra sem akar közvetlen közvetítővé válni az Egyesült Államok és Irán között. Kína elsősorban saját gazdasági érdekeit igyekszik megvédeni, miközben a Washingtonénál kiszámíthatóbb, stabilabb hatalom képét próbálja erősíteni a térségben.

Az amerikai Irán-politikával való bármilyen együttműködés ezért Kína számára csak akkor lehet elfogadható, ha azt saját érdekeivel összhangban lévő lépésként tudja bemutatni. Peking egyértelművé tette: kész hozzájárulni a válság lezárásához, de nem akar Donald Trump maximális nyomásgyakorlási stratégiájának eszközévé válni.