Még vasárnapig látható „a harangok története” a Műcsarnokban

Különleges világ tárul a látogatók elé Berecz András makrofotóin, amelyek a harangok felületén évszázadok alatt kialakult nyomokat, kopásokat és színárnyalatokat mutatják meg. A fotográfiák egyszerre idézik meg a festészet világát és a harangokhoz kapcsolódó szakrális hagyományt. A kiállítás még vasárnapig látogatható a Műcsarnokban.

Berecz András fényképezőgépe olyan részleteket emel ki a harangok bronzos felszínéből, amelyek szabad szemmel szinte észrevétlenek maradnak. A harangnyelvek paláston hagyott nyomai, a súrlódások, kopások és fények hatására létrejött mintázatok zöldes, kékes, vöröses és sárgás árnyalatokban bontják ki a fém felületét.

A különleges képek sokszor absztrakt festményekre emlékeztetnek, miközben minden egyes motívum mögött egy valódi harang története húzódik meg.

Évszázadok nyomai a bronz felületén

A fotós a harangok alapanyagának sajátosságait használja fel arra, hogy új esztétikai minőséget teremtsen. A bronz, a réz és az ón oxidációja, a használat során kialakuló súrlódások és a fények reflexiói olyan természetes mintázatokat hoznak létre, amelyek növényi vagy állati formákat, illetve különféle tárgyakat is felidézhetnek.

A fényképek így valóságos idő kapszulákként működnek. Egy-egy felület több száz év történetét őrizheti: a harangöntés mesterségének tudását, a harangok megszólalásának hagyományát, valamint azoknak a közösségeknek és embereknek az emlékét, akiknek életéhez a harangszó hozzátartozott.

A kiállítás ugyanakkor nemcsak a ma is megszólaló harangokra irányítja a figyelmet. Berecz András a már elnémult, hangjuktól megfosztott harangoknak is emléket állít, megőrizve egy-egy pillanatot történetükből.

A harangszó évszázados hagyománya

A harangozás az európai keresztény kultúra egyik régi hagyománya. A rendszeres, naponta többszöri harangozást a hagyomány szerint 606-ban rendelte el IV. Bonifác pápa, hogy imára szólítsa a híveket.

Magyarországon a kereszténység felvételével vált általánossá a harangozás gyakorlata. A déli harangszó pedig különleges történelmi jelentőséget kapott: az 1456-os nándorfehérvári diadal emlékét őrzi, amikor Hunyadi János és Kapisztrán János vezetésével a keresztény seregek győzelmet arattak az oszmán hódítók felett.

A déli harangszó a magyar rádiózás történetének is része. A Kossuth Rádióban 1925 óta hallható a Déli harangszó című műsor, amelyben nap mint nap más magyarországi vagy határon túli település harangja szólal meg, rövid történeti ismertető kíséretében.

A harangozók tudása is veszélybe kerülhet

A kiállítás nemcsak a harangok felületeit mutatja be. A látogatók megismerhetik a harangok egyéb részeit, köztük a bújtatót, a jármot és a kötelet, valamint azoknak az embereknek a világát is, akik megszólaltatják őket.

A harangozók évszázadokon át továbbadott, különleges tudás birtokosai. Ez a hagyomány azonban fokozatosan visszaszorul, mivel a kézi harangozást egyre több helyen elektronikus rendszerek váltják fel.

Éppen ezért a kiállítás fontos dokumentációs szerepet is betölt. A harangozók mellett azoknak az egykori elődöknek is emléket állít, akik nevüket és szolgálati idejüket a harangtornyok falába vagy tégláiba vésték, hogy valamilyen formában fennmaradjanak az utókor számára.

Berecz András fotói így nem egyszerűen különleges makrofotográfiák: a harangok anyagán keresztül emberek, közösségek, történetek és évszázadok emlékét mutatják meg.

A kiállítás még vasárnapig látogatható a Műcsarnokban, így aki szeretné közelről felfedezni a harangok szabad szemmel alig látható, különleges világát, már csak néhány napig tekintheti meg a tárlatot.