A „csodafa” magja a mikroműanyagok 98 százalékát is kiszűrheti a vízből

A brazíliai São Pauló-i Állami Egyetem (UNESP) kutatója, Gabrielle Batista vezette vizsgálat eredményeit az ACS Omega tudományos folyóirat közölte. A kutatók azt vizsgálták, hogy a moringa magjából készített sóalapú kivonat kiválthatja-e a víztisztításban széles körben alkalmazott timsót.

Mindkét anyag úgynevezett koagulánsként működik: semlegesíti a mikroműanyag-részecskék negatív elektromos töltését, amely normál esetben megakadályozza, hogy összetapadjanak. A töltés megszüntetését követően a részecskék nagyobb csomókká, úgynevezett flokkokká állnak össze, amelyeket a homokszűrők már képesek visszatartani.

A kísérletek során mind a timsó, mind a moringából készült kivonat a PVC-alapú mikroműanyag-részecskék több mint 98 százalékát eltávolította a vízből. A növényi eredetű megoldás ráadásul szélesebb pH-tartományban is egyenletes teljesítményt nyújtott, ami gyakorlati szempontból előnyt jelenthet.

A vizsgálatban nagyjából 15 mikrométer átmérőjű műanyagszemcséket használtak. Ezek már elég aprók ahhoz, hogy a hagyományos szűrőrendszereken könnyen átjussanak, ezért eltávolításuk különösen nagy kihívást jelent.

A kutatás egy másik fontos eredménye, hogy a moringa az úgynevezett átfolyó szűrés során is ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint a közvetlen szűréses eljárásban. Ez arra utal, hogy bizonyos esetekben kiváltható lehet a flokkulációs eljárás, amely jelenleg jelentős energia- és költségigénnyel jár a víztisztításban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A moringából származó oldott szerves szén befolyásolhatja a későbbi tisztítási folyamatokat, ezért ennek hatását még részletesen vizsgálni kell. Emellett a módszer ipari, nagy léptékű alkalmazhatóságát is további kísérleteknek kell igazolniuk.

Ha a későbbi vizsgálatok is megerősítik az eredményeket, a moringa természetes és nem mérgező alternatívát kínálhat a jelenleg alkalmazott vegyi koagulánsok helyett, ami fenntarthatóbbá teheti az ivóvíztisztítást.