Az űrkutatás egyik kihívása a földi rádiózavar: a városok és ipari területek folyamatosan növekvő elektromágneses zajt generálnak, ami megnehezíti a gyengébb, távoli rádiójel észlelését. A hagyományos nagy rádiótávcsövek nem mindig képesek elkülöníteni ezt a zajt, ezért a kutatók új, olcsó és rugalmas módszert keresnek az éjszakai ég zajának felmérésére.
A megoldás: miniatűr rádióteleszkópok, kártyapakli méretű szondák, amelyeket hőlégballonokra vagy drónokra szerelnek. Ezek a mini‑szondák együtt "rajként" működnek, és képesek térképezni a rádiózajt különböző magasságokban és helyszíneken. A rajok előnye, hogy olcsók és könnyen telepíthetők, így széles földrajzi területeket lehet lefedni, ami a hagyományos, nagy távcsövekkel szinte lehetetlen lenne.
A módszerrel a kutatók képesek azonosítani a legzavaróbb forrásokat, mérni a zaj intenzitását és eloszlását, valamint modellezni, hogyan változik a jelminőség az urbanizált területek közelében. Ez kritikus fontosságú a jövőbeli űrtávcsövek számára, mert csak "csendes" rádiókörnyezetben lehet hatékonyan érzékelni a távoli csillagok és galaxisok gyenge jeleit.
A technológia gyakorlati haszna túlmutat az asztrofizikán: a kis rádiótávcsövek olcsó és hordozható jellege miatt más területeken, például légköri jelenségek, meteorológiai mérések és városi elektromágneses tér felmérése során is alkalmazhatók. Emellett a rajokból nyert adatok segíthetnek abban, hogy a későbbi nagy űrtávcsövek telepítési helyét optimálisan válasszák ki, minimalizálva a földi rádiózavar hatását.
A miniatűr rádióteleszkóp‑rajok innovációja azt mutatja, hogy a csillagászatban nem mindig a hatalmas berendezések jelentik a megoldást: a kreatív, olcsó és jól skálázható eszközök új perspektívát nyithatnak a világegyetem rádiójeleinek kutatásában.
