A felmérés alapján a különböző generációk sokszor más jelentést tulajdonítanak egy-egy hangulatjelnek: a mosolygó fej vajon kedves vagy negatív jelző? Mit jelenthet a vörös zászló, a bohóc vagy a barack? Most segítünk megfejteni az emoji-használat különbségeinek okait.
A generációk[1] közötti kommunikációs különbségek megértésének egyik fontos pontja az online kommunikáció, ezen belül az emotikonok vizsgálata - ez adta az apropóját a Yettel országos, reprezentatív[2] kutatásának. A felmérés eredményei alapján szinte mindenki szokott hangulatjeleket használni; a válaszadók 70 százaléka kifejezetten gyakran tesz így. Leggyakrabban a 26-35 évesek fejezik ki magukat hangulatjelekkel, az életkor növekedésével az emojik használata folyamatosan csökken.
Ezek a leggyakrabban használt emojik
A leggyakrabban használt hangulatjelek közé tartozik a vörös szív (
), a mosolygó fej (
), a könnyesen nevető arc (
), a szíves, mosolygó arc (
), illetve a csókot küldő fej (
). Érdekesség, hogy míg világszinten a like jel (
) és a hangosan síró arc (
) is szerepel a top 5-ben, itthon ezek kevésbé népszerűek a megkérdezettek válaszai alapján.
„Nemzetközi felmérések évek óta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mely hangulatjeleket használjuk a legtöbbször az online kommunikációban, illetve ezeknek hogyan változik a jelentése a különböző életkori csoportokban. A szimbólumok használata és a képiség egyre nagyobb szerepet kap az online térben, ez minden generációra jellemző, de különösen igaz a digitális trendszetternek tartott Z generáció esetében. Ennek fényében is időszerű volt, hogy Magyarországon is pontosabb képet kapjunk a jelenségről” – teszi hozzá Guld Ádám médiakutató.
A kutatás alapján hazánkban is jól megfigyelhetők a generációs különbségek a hangulatjelek használatát tekintve: míg a könnyesen nevető arc (
) például az egyik legnépszerűbb emotikon a Z generációsoknál, az X korosztályosok már jelentősen kevesebben használják. Ezzel szemben a felfelé mutató hüvelykujj (
) és a szolidan mosolygó arc (
) inkább az X-esek körében kedvelt, a Z generáció válaszadóinak csupán a negyede használja – ráadásul ők a like jel használatát az idősebb korosztályhoz kötik. Továbbá az is kiderült, hogy minél idősebb a válaszadó, annál kevésbé valószínű, hogy ugyanabból az emotikonból többet rak egymás után.
Generációnként eltérő jelentések
A válaszadók háromnegyedével már előfordult, hogy kapott olyan emojit, aminek nem volt biztos a jelentésében, ráadásul a Z generációsok felével az is megtörtént, hogy akinek küldték a hangulatjelet, az félreértette azt. Továbbá a Z-sek 40 százalékával megesett már, hogy megbántották, vagy kellemetlen helyzetbe került egy félreértett emotikon miatt.
Ez nem véletlen, ugyanis a kutatás rámutatott arra is, hogy az egyes hangulatjelek különböző jelentést hordozhatnak. A legnagyobb eltérés többek között a like jelnél mutatkozott: míg a kitöltők háromnegyede (76%) jóváhagyásként értelmezi, a Z generációsok 27 százaléka negatív értelemmel ruházza fel (például elutasítás, sértés, „gratulálok”). Hasonlóan kettős értelem jelenik meg a klasszikus mosolygó fej (
) esetében: míg az Y és az X (57%) kedves, vidám, pozitív jelzőként értelmezi, a Z generáció 45 százaléka passzív-agresszív vagy negatív jelentéssel („szóra sem méltatom”) használja.
„A legtöbb jelentéskülönbség abból adódik, hogy a Z generációsok olyan új jelentéseket társítanak már jól ismert szimbólumokhoz, amelyek az érettebb korosztályok számára nem ismertek. A jelenségnek az a kulturális logikája, hogy az ifjúság minden korszakban igyekszik olyan valós vagy szimbolikus tereket elfoglalni, ahova a felnőtt tekintet nem lát el, amit az érett korosztályok már nem értenek meg. A speciális jelentéssel rendelkező hangulatjelek is ezt a célt szolgálják; megkülönböztetik a „mi” és az „ők” kategóriáit, vagyis a fiatalok és felnőttek világát” – magyarázza Guld Ádám.
A különbség azon is alapulhat, hogy bizonyos típusú emotikonokat inkább a fiatalabb korcsoportok használnak: például míg az X generációsok 19 százaléka még soha nem használta a tűz (
) emojit és nem biztos a jelentésében (33%) vagy forróságként értelmezi (19%), a Z-sek 60 százaléka legalább alkalmanként használja és a “menő” jelentést társítja hozzá. Szintén különbség van a barack (
) emotikon értelmezésében: míg az X (26%) és az Y (47%) gyümölcsként gondol rá, a Z generációsok jelentős többsége (69%) a női hátsó jelzéseként. Érdekesség továbbá, hogy a fiatalabb korcsoport például a bohócot (
) arra is használja, ha valamit elrontott, a koponyát (
) akkor, ha valami nagyon vicces, a vörös zászlót (
) pedig kizáró ok jelölésére - eközben az X generáció nem igazán ismeri ezeket a jelentéseket.
idősebb "Belső Jenő"
Csömödér -> Lovászi -> Tatabánya
Idősebb Belső Jenő 1956 őszén, abban az október végi, november elejei néhány napban beállt forrafalmàr szerepbe. Elmondása alapján, megegyeztek a Hóbor nevű ávós nyomozóval, hogy egymást majd úgymond bevédik. Márhogy, ha a forradalom győz, akkor B.J. védi meg a komcsi nyomozó tisztet majd, ha meg bukta lesz, akkor a Hóbor elvti B.J.-t.
Ezt még idős fejjel, 2006 tàjàn is büszkén elregélte a Lovásziban élő, azonos nevű, legidősebb fiának.
Volt ugyan fegyvere azon napokban, de el nem kellett sütnie soha. Ahogy a többi olajüzemi dolgozóból lett néhány nemzetőr, ő sem harcolt, mert itt nem volt semmi harc.
Aztán nem igazán védte meg senki november 4. után a verésektől. Más, komolyabb büntetést megúszott viszont. Elmondása alapján, a zalai magasrangú rokonai miatt nem lett neki baja. Varga Gyula megyei első titkár neje Belső Erzsébet volt, tán csömödéri származással szintén. De még a pákai származású Németh Károlyt, országos pártvezért is emlegette ezzel kapcsolatban.
Azzal sem törődött, hogy ezeket elmondva kompromittálja a "forradalmár" személye hitelességét. (Úgy ment bele az eseményekbe az elején, mint a kétesélyes totóba! Hisz' el is mondta, többször így ezt.)
Aztán 1962 után elhagyta Lovászit, elvàlt, a kis családjàt is itt hagyta.
Zalaegerszegen élt, egy Rózsa nevű ápolónővel.
Később Tatabányára került és még a Rózsa nevű volt szeretője lakását is ügyes trükkel megszerezte magának. (Ott mondták el, 1966 tàján ezt is, az első feleségének.)
Később egy maszek zöldséges asszonysággal állt össze, a nála idősebb Erzsike nénivel. Na, az a matróna végül kirúgta, mehetett haza, a Réti u. 56. tömbházba.
Onnantól lett újra egy másik eü. dolgozó hölgy a "szíve választottja". Be is nősült, egy volt pufajkás, akkor màr munkásőr, zenészroma elvàlt lányát nőül véve. Onnan összejártak a városba települt szovjet "mérnökökkel" (akiket az uránium miatt helyezett oda a "nagy testvér"). Volt is minden "szovjet" csere-bere, szamovàrtól a háztartási gépekig... De, vagy 40 éven át használt autókkal is seftelt, ügyesen. Panaszkodott, hogy abból fizette ő az összes rezsit, mert a hàzasságuk anyagi része el volt különítve, a neje àltal. Ő mondta ezeket!
Leszázalékolása után a Komárom megyei IBUSZ "futára" munkába állt be és egy "háromperkettes" ügynök, valaki Tál(?) nevű igazgató főnökkel is autózott a valutával(?). Meg "csajoztak", idősebb fejjel, ő pl. kardio-rokkantként... Ő mesélte, ezeket is!
Csak 1989/90 tàján jutott újra eszébe neki, hogy ismét a forradalmár múltat kellene kidomborítani.
Lovásziban évtizedeken át nélkülöztek és szívtak, az ottani volt első felesége és a két gyermeke! Az ő 1956-os "szerepe" miatt ugye. Ő úgy kétévente egyszer-egyszer megjelent Zalàban, hogy megvillantsa, "virítsa" az aktuális kocsijával, ékszereivel, drága-trendi ruhàival a jóléti-fölényét. (!)
Tényleg, mint az "úri romák", ahogy "virítanak" kérkedve...
A zalai kis család meg ette a halat, gombát, vadhúst, az első fia "vademberré szocialódása" àltal, ott a kis ártéri erdei "szúnyogkempi" hàzikóban. (Ő nem lehetett vadőr sem, na miért ugyan, ahogy határőr sorkatona sem.)
A t.bányai pufajkás unokája pedig manapság már "szabadságharcost" emleget, meg emléktáblát állíttat. Hja, az idő múlása elfedi az emlékezetet, mint a föld fokozatosan, az akkori lovászi események hiteles tanúit. Messzire ment ember pedig azt mesélhet, amit csak akar.
Amikor ezeket leírtam, még él 93 évesen a volt lovászi első neje. Akiből még bolondot is csinált 1966 tàjàn! Elcsalta Tatabányára, hogy "összebékül" a volt kis családjával és lakjanak ott, vele.
Pár hét után meg kiderült, hogy még akkor is járt a Rózsa nevű, Zalából vele oda ment ápolónőcihez! Amikor a megalàzott kis család vissza cuccolt Lovásziba, a nagy hős "szabadságharcos" elbújdosott a segíteni jött, zalai teherautón érkező felháborodott rokon férfiak elől...
A "hős"!
"Szebb múltat!" 😉
Tatabányán színház volt az az élet, láttam néhányszor, sajnos. De színhàz azóta is, tovább írják és alakítják a teátrális mi a jó éppen darabot...
☝️😝