Dawn Sonntag a napokban adott interjút Robert Whitakernek, a madinamerica.com című online szaklap alapítójának, melyben elmondta, minek hatására választotta ezt a rendkívül megosztó témát. Egy általa írt opera előadása után kérték fel a zeneszerzőt először arra, hogy írjon egy operát az opioidjárványról (súlyos függőséget okozó fájdalomcsillapító szerek), ami az Egyesült Államokban hatalmas problémát jelent. Ekkor még nem volt része az életének ez a jelenség – vagy legalábbis nem tudott róla –, így meg is feledkezett a dologról.
„Aztán megismertem a benzodiazepineket (elterjedt altató- és nyugtatószerek) egy családtagom tapasztalatán keresztül, akit nagyon hátrányosan érintett – mesélte a művésznő.
– Néhány évvel korábban a Hiram főiskolán tanítottam a zenéről és az agyról egy kollégámmal, aki a idegtudományok professzora. Elmondta nekem, hogy a pszichiátriai gyógyszerek mennyire veszélyesek, és ez még 2013-ban volt. Beszélt Finnországról, és arról, hogy ők már nem használják ezeket a szereket, és más módszereket alkalmaznak, hogy segítsenek kivezetni az embereket a stresszes környezetükből, és hogy ezzel a megközelítéssel nagy sikert értek el. Amikor tehát elkezdtem látni, hogy mi történik a benzodiazepinekkel, elkezdtem utánaolvasni, és megtudtam, hogy nem csak ezekről van szó, hanem az antidepresszánsokról és az antipszichotikumokról is. Olyan volt, mintha a pokol függönye nyílt volna fel.
Így hirtelen rengeteg kérdésre kaptam egyértelmű választ, olyan dolgokra, amelyeket több családtagomnál is megfigyeltem, akiket keményen megviseltekezek a gyógyszerek. Kíváncsi voltam, hogy van-e valami a közösségi médiában erről, és azt találtam, hogy számos csoport létezik olyan személyek számára, akiket károsítottak ezek a szerek, és akik megpróbáltak leszokni róluk. Ők ugyanazt tapasztalták, amit én is láttam a saját családtagjaimnál, és ezekben a csoportokban több ezer ember volt.
Bátorított, hogy vannak mások is, akik felismerték a problémát, de elborzasztott az is, hogy mennyire elterjedt a probléma. Leginkább az döbbentett meg, ahogy a támogató csoportok tagjai újra és újra elismételték, hogy elmennek az orvosaikhoz, és azt mondják: »ilyen tüneteim vannak«, az orvosok pedig azt mondják: »ez nem lehet a gyógyszerektől«, és hogy nem tudják, hogy ezek a szerek valójában mit tesznek az agyban.”
A zeneszerző azt is elmondta, miért választotta művének a „For Life” címet, ami egyaránt jelentheti: „Életre szóló” vagy „Az életért”.
„A »for life« kifejezés [a pszichiátriában] olyan, mint egy börtönbüntetés. Példáulvan az a hiedelem, hogy az antidepresszánsok lerántják a lepletegy súlyos mentális betegségről, holott valójában úgy tűnik, hogy éppen azok okozzák azt. Ez egy nagyszerű értékesítési terv a gyógyszergyártók számára, így el tudják adni ezeket a szereket egy életen át. Ugyanakkor, bár a mentális egészség javításának sokféle módja van – minden az egyéntől függ, hogy min megy keresztül és mik az okai –, az egyetlen dolog, amire mindenkinek szüksége van az élethez, az egy gondoskodó közösség, amelyhez fordulhat. És ez soha nem fog változni.
Nem akartam, hogy az opera kétségbeeséssel végződjön. Azt akartam, hogy legyen benne remény, mert ismertem olyan embereket, akik már túljutottak ezeken a szereken, és bár sok veszteséget éltek át, most újra visszanyerték az életüket. Az »életre szóló« szavaknak tehát két jelentése van ebben az operában.”
„A legmélyebb, legmélyebb empátiát tanúsítom az érzelmi válságok, a mentális egészségügyi válságok iránt, és olyan társadalomra van szükségünk, amely támogatást nyújt. Nem szégyenítek meg senkit, aki ezeket a gyógyszereket szedi, mert bizonyára olyasmit élt át, amihez támogatásra volt szüksége. És úgy gondolom, hogy egy nagyon súlyos krízishelyzetben lehetséges, hogy gyógyszereket kell alkalmazni, ha nincs más lehetőség. ... A probléma az, hogy ilyenkor azt mondják az embereknek, hogy örökre szükségük leszrájuk.”
A 30 perces operaelőadás február 19-én lesz megtekinthető online.,
