115 milliárd forint sorsa és több tízezer háztartás energiahatékonyságának a növelése a tét. 

Közel 22 ezer háztartás energiahatékonysági felújítását, illetve megújuló energiaforrással történő ellátását szeretné elérni a kormány a 115 milliárd forint keretösszegű uniós forrásból. Annál is fontosabb a program sikeressége, mert Magyarország azt vállalta, hogy 2014-2020 között összesen 154 PJ halmozott végső energiamegtakarítást ér el. A lakossági megtakarítások ennek teljesítéséhez elengedhetetlenek. Idén áprilisban indult a hitelprogram, a mostani változtatások célja, hogy pontosítsák és kedvezőbbé tegyék a hitelprogram feltételeit. Egyelőre nem lehet tudni, hány hiteligénylő járt sikerrel.

Két, egymással összefüggő kérdést érdemes mérlegelni a hitelkonstrukció kapcsán: vajon annak feltételrendszere elég vonzó-e ahhoz, hogy szívesen felvegyék a háztartások, lakóközösségek. Valamint azt, hogy önmagában a hitel (állami támogatás nélkül) elég vonzó-e ahhoz, hogy ez tömegesen[1] beindítsa az energetikai beruházásokat.

„Ingyenhitel” – elég vonzó lett ahhoz, hogy felvegyék?

A hitelkonstrukció kecsegtetőnek tűnik: 10 százalék saját forrás mellett lehet kamatmentes kölcsönt felvenni kifejezetten energetikai fejlesztésekre. Legfeljebb 20 év futamidővel családi házak esetén 10 millió forint igényelhető, társasházak esetén lakásonként 7 millió. A hitel alsó határa 500 ezer forint, 2 millió forintig nem szükséges hitelfedezetet biztosítani.

A kamattámogatott hitelkonstrukcióban hozott egyik legfontosabb pozitív módosítás arra utal, hogy vissza nem térítendő támogatással is kombinálhatóvá válik a hitel. Szeptember elsejével önrész helyett bevezetésre került a saját forrás fogalma, ami egyszerre tartalmazhat önerőt és állami támogatást is.

Pozitív fejlemény az is, hogy a lakás-takarékpénztári számlán lévő, az állami támogatással és betéti kamattal növelt megtakarítások a kölcsönből fennmaradó rész elő- vagy végtörlesztésére felhasználhatók.

Előrelépés még, hogy a módosult feltételek enyhítettek a lakóközösségek - társasházak és lakásszövetkezetek - jelzálogi, óvadéki feltételein, de a hitelösszeg 20 százalékára előírt fedezettségi kötelezettség így is kedvezőtlenebbnek tűnik, mint a lakástakarék (LTP) konstrukciókhoz kötődő piaci gyakorlat[2]. Ez feltételezhetően visszafogja majd a lakóközösségek hitelfelvételi kedvét.

A hitelprogram módosítása sok technikai és fogalmi pontosítást is tartalmaz, mely remélhetőleg egyszerűsíti a hitel felvételén gondolkodók – amúgy nem egyszerű – dolgát.

Van azonban két problémakör, mely akkor is fellép, ha magánszemély, vagy ha lakóközösség veszi fel a kölcsönt. Az egyik, hogy a hitel „kvázi” utófinanszírozásúvá válik a gyakorlatban. Csak a saját erő teljes felhasználása után, a termékre vagy szolgáltatásra kiállított számla ellenében fizet a bank. Gondot jelenthet majd az is, hogy a kivitelezési munkálatok elszámolható munkadíja az elszámolható anyagköltség 60 százalékánál nem lehet több.

E két feltétel miatt várhatóan csak az lesz képes átmeneti finanszírozási gondok nélkül befejezni egy beruházást, aki a minimálisan előírt[3] saját erő felett jóval magasabb önerővel rendelkezik. A MEHI tapasztalatai szerint azonban ez a magyar háztartások többségének sajnos leküzdhetetlen kihívást jelent, és megkérdőjelezi a hiteltermék eredeti célját: az energiahatékonysági beruházások ösztönzését olyan háztartásokban, ahol erre nagy szükség lenne, de nincs vagy kevés a rendelkezésre álló forrás.
Áthidaló megoldás egy legalább 25-30 százalékos előleg lenne, ez azonban sajnos egyelőre nem került bevezetésre.

Csak hitelből beindíthatók-e tömegesen a rezsicsökkentő, energiahatékonysági beruházások?
A MEHI több évre visszanyúló lakossági felmérései alapján[4] sajnos a hitel jellegű programok – még ha kamattámogatás mellett is kerülnek meghirdetésre – önmagukban kevésbé vonzók. A csak hiteltermékre alapuló lakossági konstrukció várhatóan nem fog felújítási hullámot elindítani. Ennek számos oka van, köztük az egyik kiemelkedő az egymástól eddig függetlenül működtetett támogatási formák rendszere (Otthon melege, lakástakarék és kamattámogatott hitel). Ezek részben lerontják egymás hatását, részben pedig nehezítik a felújítók dolgát.

Az LTP – a 30 százalékos állami támogatás miatt – jobb feltételeket biztosít, mint az ún. „ingyenhitel”, de jellemzően előtakarékossághoz kötött, és nincsenek csatolt energetikai elvárások. Az Otthon melegére várók pedig inkább nem indítanak el hitel alapú beruházásokat, amíg reménykedhetnek abban, hogy kapnak állami támogatást energiahatékonysági felújításuk mellé. Ha pedig több forrást is igénybe akar venni a felújító, mindegyikre külön-külön kell pályázni, ami sok adminisztrációval jár, így erősen visszatartó hatású.

Nagyon fontos lenne a fentiek miatt a különböző támogatási formák szabályrendszerének és forrásainak összehangolása, koherenciájának megteremtése, ideális esetben egy egykapus rendszer kialakítása.

A magyarok számára fontos lenne otthonuk energiahatékonnyá tétele

A Magyar Energiahatékonysági Intézet 2016 év végi kutatása szerint a magyar háztartások 24 százaléka felismerte az energiahatékonysági beruházásokban rejlő rezsicsökkentés lehetőségét. 920 ezer háztartás szeretne a következő öt évben valamilyen energia-megtakarítással járó felújítást végezni azon a lakóházon, amelyikben él.

„Az épületek felújítása, korszerűsítése, az energiatakarékosság ösztönzése sokféle jótékony hatással jár. Az energiahatékonyság olyan láthatatlan erőforrás, amelynek fejlesztésével a mindenkori energiaáraktól függetlenül lehet csökkenteni a rezsiszámlákat. Az energiahatékonyabb otthonok megteremtése – az olyan pozitív környezeti hatásokon túl, mint a klímaváltozás hatásainak enyhítése - komoly nemzetgazdasági előnyökkel is jár. Az energiahatékonysági felújítások során kialakított lakókörnyezetben javul az emberek egészségügyi állapota, így jelentősen csökkenthetők az egészségügyi, társadalombiztosítási kiadások is. Tehát nemcsak érdemes ezzel kormányzati szinten is foglalkozni, hanem kikerülhetetlen.” – mondta Szalai Gabriella, a Magyar Energiahatékonysági Intézet vezetője.