Hogyan szerzi meg Kína Amerika titkait? A hírszerzésben az apró lépések stratégiája

Tizenkétezer dollár körüli összegért jutott hozzá egy kínai hírszerző amerikai hadihajók műszaki és működési dokumentumaihoz. Az információk értéke ehhez képest nehezen túlbecsülhető. Jinchao Wei, a USS Essex deszant rohamhajón szolgáló amerikai haditengerész mintegy hatvan kézikönyvet, fényképeket és más katonai anyagokat adott át. A férfit 2026 januárjában 200 hónapra, vagyis 16 év nyolc hónapra ítélték.

Az ügy egyik legfontosabb tanulsága az aránytalanság: miközben egy hadihajó megépítése és rendszerbe állítása milliárdokba kerülhet, a működésével kapcsolatos érzékeny információkért ennek töredékét kell kifizetni, ha a hírszerzésnek sikerül megfelelő embert találnia a rendszer belsejében.

Ehhez nem is feltétlenül van szükség magas rangú tisztekre. Egy műszaki szakember olyan berendezéseket kezel, olyan hibákkal találkozik, és olyan működési részleteket ismerhet, amelyekről a nyilvános dokumentáció hallgat. A katonai képességek megértéséhez olykor nem a teljes tervrajzra, hanem néhány, megfelelően kiválasztott részletre van szükség.

A régi kémmódszerek nem tűntek el, csak új környezetbe kerültek

A kínai hírszerzés tehát korántsem mondott le a hagyományos eszközökről. A pénzért megvásárolt bennfentes, a fedőfoglalkozással dolgozó kapcsolattartó és a titkos dokumentumok átadása évtizedek óta ismert hírszerzői gyakorlat. Ami megváltozott, az a kapcsolatteremtés sebessége, a potenciális célpontok köre, valamint az emberi információforrások mellé épülő digitális adatgyűjtés léptéke.

Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI a kínai hírszerzési tevékenységet is olyan összetett fenyegetésként írja le, amelyben a hálózati behatolások és a megbízható belső munkatársak beszervezése egyaránt szerepet kaphat. A módszer korántsem új. Larry Wu-tai Chin, a CIA kínai nyelvi szakembere 1952 és 1981 között dolgozott az amerikai hírszerzésnél, miközben minősített dokumentumokat, fényképeket és a Távol-Keletről szóló CIA-jelentéseket adott át Kínának. Az 1985-ben letartóztatott férfit bűnösnek találták, ám még a büntetés kiszabása előtt öngyilkos lett.

Chin története jóval a mai számítógépes hálózatok elterjedése előtt mutatta meg, milyen veszélyes lehet egy olyan bennfentes, aki megfelelő helyen dolgozik, hozzáfér a bizalmas információkhoz, és hosszú időn keresztül képes észrevétlen maradni. A mai amerikai ügyekben kínai állambiztonsági tisztek, katonai hackerek, vállalati alkalmazottak és közvetítők egyaránt felbukkannak. Ebből nem következik, hogy minden műveletet egyetlen központ irányít, vagy hogy a kínai vállalatok és kutatók általában hírszerzői feladatokat látnának el. A dokumentált esetek azonban azt jelzik, hogy a kínai állami szervek szakmai, tudományos és üzleti kapcsolatokat is felhasználhatnak információszerzésre.

Egy szakmai meghívásból is lehet hírszerzési művelet

Erre különösen beszédes példa Yanjun Xu kínai állambiztonsági tiszt ügye. Egy GE Aviation-alkalmazottat 2017-ben előadásra hívtak meg egy kínai egyetemre. Kifizették az utazását, és tiszteletdíjat is biztosítottak számára. A szakmai meghívás révén kapcsolatba került Xuval, aki később a vállalat hajtóműtechnológiájáról próbált bizalmas információkat szerezni.

A cél a GE különleges kompozit hajtóműventilátorának technológiája volt. Az FBI azonban ellenőrzése alá vonta a kommunikációt, és a vállalat együttműködésével csapdát állított. Xut 2018-ban Belgiumban letartóztatták, majd kiadták az Egyesült Államoknak, ahol 2022-ben húsz év börtönre ítélték.

Az eljárásban olyan módszer is előkerült, amely jól mutatja, mennyire sokféle eszközt vethetnek be az információszerzés során: miközben a vendégként érkező szakembereket vacsorázni vitték, szállodai szobájukban számítógépeiket másolták vagy feltörték. A beszervezés itt nem azzal kezdődött, hogy valaki azonnal titkos dokumentumokat követelt. Először szakmai elismerést, kapcsolatokat és jövedelmet kínáltak. A bizalmi viszony kialakulása után következhetett a vállalati titkok megszerzésére irányuló kísérlet.

A fokozatosság lényege, hogy az első lépések önmagukban még teljesen hétköznapinak tűnhetnek. Egy fizetett előadás, egy konferencia vagy egy szakértői megbízás nem feltétlenül kelt gyanút. A későbbi, egyre érzékenyebb információkra vonatkozó kérések pedig már egy kialakult kapcsolat folytatásának látszhatnak.

Az egyetemi és kutatási környezet különösen alkalmas lehet ilyen kapcsolatok kialakítására, hiszen a tudomány működésének alapja az információcsere. Vendégkutatók, közös projektek és konferenciák révén olyan szakemberek kerülhetnek kapcsolatba egymással, akik értékes technológiákon dolgoznak.

A kockázatot nem a nemzetközi együttműködés önmagában jelenti, hanem például az eltitkolt kötelezettség, a jogosulatlan hozzáférés vagy a védett kutatási eredmények engedély nélküli továbbítása. Az FBI arra is figyelmeztetett, hogy kutatási együttműködésnek álcázott kapcsolatokkal vállalati szellemi tulajdont próbáltak megszerezni.

A különbségtétel ugyanakkor alapvető. Egy kínai kutató jelenléte, a kínai finanszírozás vagy egy közös publikáció önmagában nem bizonyít kémkedést. Az amerikai igazságügyi minisztérium 2022-ben megszüntette a külön „China Initiative” keretet, részben arra hivatkozva, hogy az előítéletek és a tudományos közegben kialakuló félelem az amerikai kutatást is károsíthatják. Az Egyesült Államoknak ugyanis nemzetbiztonsági érdeke az is, hogy továbbra is képes legyen a legjobb szakemberek bevonzására.

A régi kapcsolatok és a megőrzött tudás is célponttá válhatnak

A hírszerzés számára nemcsak az aktív szolgálatban állók lehetnek értékesek. A korábban megszerzett tudás, a kapcsolatrendszer és a hozzáférési lehetőségek akkor is vonzóvá tehetnek valakit, amikor már nincs a rendszerben.

Kevin Mallory volt CIA-tiszt például Sanghajban találkozott egy férfival, aki egy kínai agytröszt munkatársának adta ki magát. Mallory felismerte, hogy a férfi valószínűleg hírszerző lehet. A titkos kommunikációra kapott telefon vizsgálata később feltárta a minősített dokumentumok átadását. Malloryt 2019-ben húsz év börtönre ítélték.

Az ügy arra világít rá, hogy a hírszerzés nem feltétlenül új információforrást keres: olykor egy korábban megszerzett tudás- és kapcsolati rendszer újbóli hasznosítása a cél.

A kibertámadás nemcsak dokumentumokat, hanem versenyelőnyt is hozhat

A másik meghatározó eszköz a számítógépes behatolás. Az Egyesült Államok 2014-ben öt kínai katonai hacker ellen emelt vádat amerikai ipari vállalatok és egy szakszervezet megtámadása miatt. A vád szerint technológiai dokumentumokat, üzleti stratégiákat és más bizalmas információkat szereztek meg, amelyek kínai gazdasági érdekeket szolgálhattak.

A célpontok között a nukleáris energetikában, a fémiparban és a napenergia-iparban működő vállalatok is szerepeltek. Az ipari hírszerzés értéke azonban nem merül ki a tervrajzok megszerzésében. Egy fejlesztési dokumentációból az is kiderülhet, milyen megoldásokat próbáltak ki, melyek bizonyultak zsákutcának, és hol akadt el a gyártás. A versenytárs így nemcsak egy technikai megoldáshoz juthat hozzá, hanem időt és kísérleti költségeket is megtakaríthat.

A megszerzett tudás persze nem egyenlő a működő termékkel. A tervrajz önmagában nem pótolja a megfelelő alapanyagokat, a gyártóberendezéseket, a beszállítói hálózatot és a technológiát alkalmazni képes szakembereket. A hírszerzés azonban lerövidítheti azt az utat, amelyet a versenytársnak egyébként saját kísérletekkel kellene végigjárnia.

Nemcsak a műszaki titkok számítanak: az emberek adatai is aranyat érnek

A digitális adatgyűjtés az ipari és katonai dokumentumokon túl az emberek személyes adataira is kiterjedhet. Az amerikai szövetségi személyzeti hivatalnál, az OPM-nél 2015-ben feltárt adatlopás 21,5 millió ember biztonsági háttérellenőrzéshez kapcsolódó adatait érintette. A megszerzett információk között családi kapcsolatokra, pénzügyi helyzetre és más személyes körülményekre vonatkozó adatok is szerepeltek.

Egy ilyen adatállomány hírszerzési értéke jelentős lehet. Segíthet feltérképezni, kik rendelkeznek érzékeny hozzáféréssel, milyen kapcsolati hálóban mozognak, és milyen személyes körülmények tehetik őket sebezhetővé. Az adatok önmagukban nem bizonyítják, hogy valakit később megpróbálnak beszervezni, de alapot teremthetnek a célzott megközelítéshez.

A távközlési hálózatok feltörése még közvetlenebb betekintést kínálhat a kapcsolatok rendszerébe. Az FBI és az amerikai kiberbiztonsági ügynökség, a CISA 2024 novemberében közölte, hogy Kínához kötött szereplők több amerikai távközlési vállalat hálózatába hatoltak be. Hívásadatokhoz jutottak hozzá, és egy szűkebb, főként kormányzati és politikai kör magánkommunikációját is elérték. Emellett az amerikai hatóságok bírósági végzéseken alapuló megkereséseihez kapcsolódó információkat is lemásoltak.

A Salt Typhoon néven ismert kampány azt mutatja meg, miért lehet különösen értékes egy távközlési szolgáltató hálózatának kompromittálása. Nem kell minden célpont telefonját külön feltörni ahhoz, hogy a támadók sok ember kommunikációjáról szerezzenek információkat.

A hívások tartalma nélkül is kirajzolódhat, ki kivel tart rendszeres kapcsolatot, mikor sűrűsödnek a hívások, és hogyan változik egy politikai vagy katonai szereplő kapcsolati hálója egy válság idején. A metaadatok tehát akkor is értékesek lehetnek, ha a beszélgetések szövege nem hozzáférhető.

Az FBI 2025-ben újabb közös védelmi ajánlást adott ki a legalább 2019 óta aktív szereplők ellen. A kampány jelentősége nem pusztán a megszerzett adatok mennyiségében rejlik, hanem abban is, hogy a szolgáltatói infrastruktúrához való hozzáférés egyszerre több, egymással kapcsolatban álló célpontot tehet megfigyelhetővé.

A végcél nem egyetlen titok, hanem az amerikai előny csökkentése

A különböző műveletek mögött több, egymással összefüggő cél húzódhat meg: Washington döntéseinek és katonai képességeinek megismerése, a kínai technológiai fejlődés felgyorsítása, az amerikai hírszerzés feltérképezése, valamint olyan lehetőségek kialakítása, amelyek szükség esetén beavatkozást vagy nyomásgyakorlást tehetnek lehetővé.

A stratégiai logika az amerikai előny csökkentése és Peking mozgásterének növelése. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges egyetlen látványos áttörés. Sokszor elegendő lehet egymástól távol megszerzett információk összekapcsolása.

Hogy mindez összességében mennyire eredményes, arról nincs megbízható, teljes körű mérőszám. A bírósági ügyek bizonyítják, hogy katonai dokumentumok és minősített információk kerültek illetéktelen kezekbe, a hálózati vizsgálatok pedig kiterjedt hozzáféréseket tártak fel. Arról viszont rendszerint nincs nyilvános adat, hogy a megszerzett információk mekkora részét tudták ténylegesen felhasználni, és hány művelet maradt észrevétlen.

Egy elítélt kém ügye egyszerre mutatja az elhárítás eredményességét és a behatolás sikerét: az információ megszerzése megtörtént, de a műveletet végül leleplezték. A dokumentált esetek alapján a kínai hírszerzés egyik legfontosabb sajátossága a különböző módszerek összeadása lehet. Egy szakmai kapcsolat megnyithat egy ajtót, egy bennfentes megmutathatja, hol találhatók az értékes iratok, egy kibertámadás pedig nagy mennyiségű adatot tehet hozzáférhetővé. Az így megszerzett részletek együttesen jóval többet érhetnek, mint külön-külön.

Amerika titkai ezért nem feltétlenül egyetlen titkosított szerveren vagy egy szigorúan őrzött katonai létesítményben vannak a legnagyobb veszélyben. Megszerezhetők egy hadihajó géptermében dolgozó szakemberen, egy egyetemi meghívás mögé rejtett kapcsolatfelvételen vagy egy távközlési szolgáltató hálózatán keresztül is.

A stratégia lényege nem feltétlenül az, hogy egyetlen művelettel mindent megszerezzenek. Hanem az, hogy sok apró darabból idővel összeálljon a kép.