Tóth Szabolcs segíti a hallgatósággal megértetni a nyugatitól teljesen eltérő indiai zenei rendszert. Az indiai klasszikus zene az ismert legrégebbi töretlen zenei tradíció. Első fennmaradt leírása becslések szerint az időszámítás utáni második században született.

Az indiai klasszikus zene olyan zenei nyelv, amelynek vannak hangzói, szavai, mondatai, vannak költeményei és nyelvtana. A színpadon nem improvizáció történik, hanem élő zenei kommunikáció. Nyugaton ilyen közös zenei nyelv volt az európai barokk zene idején és ilyen zenei nyelv a dzsessz is. Az indiai klasszikus zene alapjai, például a tiszta érzelmek megjelenítését szolgáló hang- és játékrendszer állandó.

Tóth Szabolcs Kolkatában (Calcutta) kezdte szitárzenei tanulmányait, majd az egyik legkiválóbb élő szitárjátékos, Pandit Radzsev Dzsanardan első, nem indiai születésű magántanítványa lett. Később khyal éneket és tablajátékot, valamint zenetörténetet is tanult Újdelhi legrégebbi zenei egyetemén és jelenleg is folytatja szitár-tanulmányait - olvasható a budapesti indiai kulturális központ, a Bharata Kultúrtér MTI-hez eljuttatott közleményében.