A kínai holnaptár szerinti új esztendő, egyben a Tavaszünnep kezdete az idén február harmadikára esik. A kínaiak nagy része még mindig csak ilyenkor találkozik családjával egyszer egy évben. Még ha egyre többen engedhetik is meg maguknak, hogy többször hazalátogassanak, a teljes családi együttlétre esély csak újévkor van - ha nincs esküvő vagy temetés. Az idén az ország közel másfél milliárdos lakosságának mintegy a fele, 700 millió ember kelt útra, hogy időben otthon, a szülőföldjén legyen.

A tavaszünnepi hagyományok mintha kopnának - állapítják meg a kínai internetes portálokon csevegők, sok fiatal már nem annyira szívesen megy haza, fárasztónak, formálisnak, unalmasnak, esetenként kínosnak és igen költségesnek tartja az újévi hazaruccanást. A távolból hazatérők kimondatlan kötelessége, hogy némi készpénzzel segítsék szüleiket, és testvéreik gyermekei kezébe is nyomjanak egy-egy piros borítékot. Mindez természetesen az ajándékok mellé, ami ma már nem biztos, hogy csak apró figyelmesség.

A nagyvárosokban élők között akad, aki bevallja, hogy lelkiismeret-furdalása van, mert még mindig a szülei által a városba költözésekor neki adott pénz felhasználásával tudja fenntartani magát, ajándékait is gyakorlatilag a szülők saját pénzéből veszi. Mások is arra panaszkodnak, hogy hitel vagy hitelkártya nélkül bizony nem tudnák teljesíteni az ünneppel járó kötelezettségeiket. Nem kevesen attól viszolyognak, hogy odahaza ismét nekik szegezik a kérdést: hol a menyasszony (vagy a vőlegény)? Hetekkel ezelőtt azokról a hirdetésekről cikkeztek a kínai sajtóban, amelyekben a feladók alkalmi párt kerestek maguknak az egyhetes családi vizitre, hogy a látszat révén megkíméljék magukat a szégyentől.

A tehetősebbek között sokan vannak, akik ezekben a napokban inkább külföldre utaznak. Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Malajziába vagy Balira mennek barátaikkal, esetleg Szaipan szigetére. A nagy többség, a százmilliós tömegek azonban még mindig a hagyományokhoz illően töltik az óév utolsó estéjét és az elkövetkező hetet - otthon, a szeretteik körében.

A hagyományok lényegi eleme a kínai embereknek felemelő boldogságérzetet nyújtó őrületes petárdázás és tűzijátékozás mellett az esti vacsora és annak fogásai közt az elmaradhatatlan csiaoce (Jiaozi), vagyis húsos derelye. A következő napokban hatalmas tömegek indulnak a piros lampionokkal feldíszített parkokba, terekre, ahol amolyan vurstli hangulat uralkodik az össznépi mulatságok szokásos kellékeivel a vattacukortól a céllövöldén át a körhintáig. Természetesen vásárfiát is kötelező lesz vásárolni, és minden bizonnyal a sláger ezúttal a nyuszik különböző színű, anyagú és méretű ezernyi változata lesz.