A Páduai Egyetem kutatói öt embrionális ikerpárt vettek filmre a 14. és 18. terhességi héten 4D-ultrahanggal, majd kielemezték a mozgásukat. Látszott, hogy a magzatok célzottan érintik meg ikerpárjukat. Umberto Castiello és kollégái ebből arra következtettek a PloS One című folyóiratban a Der Standard internetes kiadása (www.derstnadard.at) szerint, hogy az emberi agy már az embrionális fejlődési szakaszban felkészül a társas kapcsolatokra.

A húszperces videók kiértékelésnél megmutatkozott, hogy az embriók már a 14. héten gyakrabban értek testvérük testéhez, mint sajátjukéhoz, és a 18. héten ez csak fokozódott. A megfigyelési idő harminc százalékában értek a testvérhez, és egyértelműen másképp, mint amikor két test véletlenszerűen találkozik egy zárt térben. Amikor a másik szemének közelébe értek, éppoly óvatosan mozogtak, mintha saját szemük felé nyúltak volna.

A németországi Braunschweigi Műszaki Egyetem fejlődéspszichológusa, Meike Watzlawik szerint az anyaméhbeli érintkezés révén az ikrek nem jutnak előnyhöz későbbi életük szempontjából. Fiatalkorban ugyanis az ikrek éppúgy viselkednek társas kapcsolataik során, mint mások, még egymáshoz való kapcsolatukra is alig van hatással a méhben eltöltött idő.

Watzlawik számára a jelenlegi kutatás elsősorban az identitástudat kialakulásának kutatása szempontjából kiemelkedő fontosságú. Eddig ugyanis elsősorban a csecsemők tekintetét és szopási viselkedését vizsgálták, amikor az egyén másoktól való elhatárolódását vizsgálták, és ritkán sikerült rámutatni, hogy ez a képesség már ilyen korán kialakul az anyaméhben - magyarázta a pszichológus.