"Kétségtelenül követtünk el hibákat" - nyilatkozott Rice a Reutersnek az Extarordinary, Ordinary People: A Memoir of Family (Rendkívüli, egyszerű emberek - családi memoár) című könyvét népszerűsítő interjúban.

"Néhány dolgot jól tettünk, néhányat pedig rosszul. De mindig is erősen hittem benne, hogy a történelemnek hosszú íve van. Csak akkor fogják véglegesen megítélni azt, amit tettünk, amikor már eltávoztam. És ez így rendben is van" - jelentette ki a USA Todaynek.

Rice, aki a külügyminiszteri székből visszatért a neves Stanford Egyetem oktatói katedrájához, ugyanakkor büszke a George W. Bush elnök vezette kormányzat teljesítményére.

"A kormányzat számára minden szeptember 11. utáni nap szeptember 12. volt, és mindig arra gondolt, hogy a dolog megismétlődhet. Nagyon hálás vagyok azért, hogy képesek voltunk megtenni azt, amit képesek voltunk megtenni" - mondta. "Szeretettel gondolok vissza arra a nyolc évre" - tette hozzá.

A kétkötetesre tervezett memoár ugyanakkor elsősorban arról az útról szól, amelyet a diplomáciai tárcavezetőség küszöbéig bejárt és megvilágítja, hogy hogyan válhatott egy fekete nő meghatározó szereplővé egy olyan világban, amelyet alapvetően a fehér férfiak határoznak meg. A könyv azzal ér véget, hogy Bush kinevezi nemzetbiztonsági tanácsadójának nyolc hónappal a szeptember 11-i terrortámadás előtt.

Bemutatja az amerikai Dél életét az 50-es és 60-as években. Azt a közeget, amelyben a pedagógus szüleinek, John és Angelena Rice-nak a jótékony befolyása alatt nyiladozni kezdett az értelme az alabamai Birminghamben.

Rice a könyvben elmesélte, hogy csodagyerekként hogyan ugrott át osztályokat az iskolában és vált zongoravirtuózzá.

Az egyik fejezetben kitér arra is, hogy a főiskolán egy focistával randevúzgatott, amivel közvetve cáfolta, hogy leszbikus lenne. Rice szerint egyszerű oka van annak, hogy 55 évesen is egyedülálló: nem találta meg azt a személyt, akivel össze akarta volna kötni az életét.