Igaz az együttes minden hétvégén koncertezik és új daluk a „Megyek a szívem után” máris sláger, mégis a zenész az apai teendőket is kiválóan teljesíti és két nagyfiát ügyesen egyengeti a felnőtté válás rögös útján. Most őket kérdeztük emlékeikről és kapcsolatukról.

Mennyire mély a kapcsolat kettejük között?

Gábor: Mindkét fiammal mély, közeli, szoros kapcsolatban vagyok. Ez folyamatosan változik át a szülő-gyermek kapcsolatból a felnőtt férfiak közötti barátsággá, ami egyben azt is jelenti, hogy a szülő parancsok átváltoznak a szülő tanácsává.

Olivér: Mély, a szülői szigor mellett jó barátságban vagyunk.

Doni: Mély a kapcsolat hiszen az édesapám és vele élek. Rá mindig lehet számítani.



Mi az, amit leginkább szeret benne?

Gábor: Olivérben a megbízhatóságát, azt, hogy lehet rá számítani mindig, probléma –megoldó képessége nagy, biztos támasz lesz majd a párjának.

Doniban az álarc mögé bújtatott érzékenységét, a korát meghazudtoló pénzügyi és üzleti affinitását és azt nagyon, hogy még „szerencsére” nem nőtt fel 100 %-osan – persze ez csak idő kérdése – és így még egy rövid ideig nevelhetem egy kicsit.

Olivér: A türelmét és a jóra való nevelést.

Doni: Szeretem hogy végtelen a türelme, és mindenkihez pozitívan áll hozzá.

Mi az, amit a legkevésbé tud elviselni tőle?

Gábor: Olivértől: legkevésbé a konyhában otthagyott mézesüveget és az asztalon a tányérját amiből evett.

Donitól a késéseket, lassú indulást, a visszafordulást kétszer indulás után..

Olivér: A híres „Apa vicceket”.

Doni: Ilyenre nem tudnék példát mondani, legfeljebb amikor lusta vagyok ahhoz hogy megcsináljam azt amire kér. De ilyenkor csak magamat hibáztathatom.



Mi az első emléke róla?

Gábor: Oliról: Amikor kihozták a szülészetről, megmutatták fekete hajjal és vörösen. Csúnya volt, de nekem a legszebb.

Doniról: Ott voltam amikor megszületett, apás szülés volt.

Először a lábát láttam meg, mert fordítva és lassan jött a világra. Késéssel kezdte, lehet, hogy ezért hajlamos is erre? De aztán ő is fekete hajjal, csapzottan, és nekem szépen.
Olivér: Hosszú szőke haj, toll fülbevaló, jókedv.

Doni: Nem tudom mi az első emlékem róla, de sok emlék van a fejemben kiskoromból, többek között a nyaralások, síelések.

Mivel borította ki eddig a legjobban?

Gábor:Olivér: amikor az általánosban pszichológussal kellett beszélgetnem, mert kiszöktek a közértbe gyümölcsjoghurtért.

Doni: Amikor két hét alatt kellett egyévi szolfézsanyagot megtanítanom a zongoravizsgára, mert kiderült hogy semmit nem tud zene-elméletből, és ez nekem ugye nagyon kellemetlen lett volna.
Olivér: „Apa viccek”.

Doni: Igazából soha nem borított még ki édesapám. Legfeljebb akkor borultam ki ha nem akart valahova elengedni büntetésből.



Mikor volt eddig a legbüszkébb rá?

Gábor: Mindkettőjükre többször is büszke lehettem már az életben, hiszen jól zongoráznak, fociznak, csocsóznak, nyelveket beszélnek, és a cipőjüket nem felejtik el a hálószobám elé tenni, ha későn vagy korán jönnek haza.

Olivér: koncert Los Angelesben, Siófok tavaly, korcsolyázás kiskorunkban.

Doni: mindig amikor eszembe jut milyen jól zenél illetve ha elmegyek a koncertjére és ezeken kívül még sokszor

 Okozott-e már meglepetést?

Gábor: Mindketten egyformán meglepnek hétről-hétre szép zongoradarabjaikkal.

Olivér: Amikor tudta pontosan bemegyek-e a suliba vagy nem, hányasok a dolgozataim, amiket elfelejtek említeni otthon és ezután nyugodtan elvitt pizzázni, ahol elővette az eltitkolt dogákat és teljesen képben volt.

Doni: Sokszor meglepést okozunk egymásnak például ajándékozásoknál.