Irány a velencei építészeti biennálé!

Ha az ember azt várja, hogy a világ legnagyobb építészeti bemutatója épületekről fog szólni, az idei velencei építészeti biennálén ugyancsak elcsodálkozhat. A legizgalmasabb alkotások között szerepel például egy fémrámpa, amely a felhők közé viszi a látogatót.

Egy másik helyszín elsötétített terében fickándozó vízsugarakkal találkozhat a közönség, egy következő teremben pedig a semmibe vethetik magukat az egymásra halmozott fémketrecekről a vállalkozó kedvűek.

A 12. velencei építészeti biennálén 53 ország mutatkozik be saját pavilonnal, emellett további 50 munkát állítottak ki az építészvilág élvonalába tartozó műhelyektől.
Az idei nemzetközi mustrát Szedzsima Kazujo japán építész igazgatja, személyében először kapta ezt a feladatot nő. A kurátor idén nyerte el a tekintélyes Pritzker-díjat. Szedzsima és Saana stúdiójának legismertebb munkája a New York-i New Museum és a lausanne-i formabontó, hullámos Rolex Learning Center terve.

A biennále első kritikái javarészt a dicséret hangján szóltak, sok szakértő írt elégedetten arról, hogy szemben a korábbi súlyos, szövegközpontú kiállításokkal, ezúttal hangulatos, szórakoztató műsort kap a látogató.

Az egyik legnépszerűbb munka a japán Kondo Tecuo nevéhez fűződő Felhőjátékok. A magas, tágas kiállítási térben hetven méternyi vasrámpa kígyózik a plafonig és vissza a földre. A felfelé haladó látogató mesterséges felhőbe jut, és a rövid túrán élményszerűen élheti át a hőmérséklet, valamint a páratartalom változását.

A dánok "vízmestere", a szökőkútjairól elhíresült Olafur Eliasson Velencében is a vízzel játszik: egy elsötétített teremben a plafonra rögzített tekergő csövekből aláhulló vízsugarak izgalmas táncát mutatja be villanófényben.

A lengyel pavilon szintén félhomályba burkolózik. A teremben felhalmozott fémketrecekből épült dzsungelre felkapaszkodó látogatók egy pontról a "semmibe" vethetik magukat: az alant elhelyezett habbal töltött matracot ugyanis sejtelmesen gomolygó műfüst rejti.

A biennále Arany Oroszlán-díját Isigami Dzsunja nyerte "láthatatlan" kompozíciójával. A tervező és csapata áttetsző, damilszerű szálakból feszítette ki egy teremben egy létező épület struktúráját. A produkció kis szépséghibája, hogy már kétszer összeomlott. (Az egyik balesetet egy érdeklődő macska okozta, mert eljátszadozott a szálakkal.) A fődíjas műre kíváncsiak viszont meglepődtek, amikor ez a tábla fogadta őket: "Sajnálom, összedőlt".

Azok sem távoztak azonban üres kézzel, akiket a jövő tervezőművészetének konkrét példái vonzottak a kiállításra. Az olasz nemzeti pavilonban látható például az MIT egyik laboratóriumából, az olasz Carlo Ratti vezette SENSEable City Lab-ből kikerült Seaswarm robot, a tengeri olajfoltok elleni küzdelem egyik legújabb reménysége.

A napenergiát használó, drótnélküli kommunikációs rendszerrel és GPS-szel felszerelt autonóm szerkezetre egy nanotechnológiával készült anyagot rögzítettek, amely saját súlyának hússzorosát képes olajból magába szívni, s amely egy szállítószalaghoz hasonlóan jár körbe-körbe, miközben a robot a víz felszínén úszik.

A 2 méter széles, 5 méter hosszú szerkezet nem csak egyszer használatos, a kiválasztott olajat el lehet távolítani az anyagból, majd a robotot ismét munkába lehet állítani. Tervezői szerint a Seaswarm sokkal hatékonyabb és olcsóbb, mint a többi ismert tisztítóeljárás. Azt mondják: egy ötezer robotból álló "rajjal" egy hónap alatt fel lehetett volna takarítani a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa következtében keletkezett olajfoltot.

A velencei építészeti biennále november 21-ig tartja nyitva kapuit.