A vívóként, edzőként és sportvezetőként is maradandót alkotott sportemberre a tanítványok nevében Nagy Tímea olimpiai és világbajnoki aranyérmes párbajtőröző emlékezett, a vívók és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) képviseletében Kamuti Jenő olimpiai ezüstérmes tőrvívó, míg az öttusázókéban Török Ferenc, a hatvanas évek aranycsapatának meghatározó tagja köszönt el.

A búcsúztatáson jelen volt a párbajtőrben olimpiai bajnok Schmitt Pál köztársasági elnök mellett a két sportág további számos ötkarikás aranyérmese, köztük Balczó András, Németh Ferenc és Kulcsár Győző.

Móna István az elmúlt két évben több alkalommal esett át agyműtéten, az utolsó néhány hete volt, de már nem lehetett megmenteni az életét.

Balczó András és Török Ferenc társaságában világbajnoki címet szerzett 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben, egyéniben egyszer negyedik, kétszer ötödik volt. Az 1968-as mexikóvárosi nyári játékokon a válogatottal aranyérmes, emellett egyéniben hetedik volt.

Jó humorú, örökösen tréfára hajló sportemberként ismerte mindenki. Élete utolsó jelentős szakaszában inkább a vívás körül tevékenykedett, nagy örömöt okozott neki, amikor 60. születésnapján, Sydneyben Nagy Tímea olimpiai bajnokságot nyert. Nevelt fia, Kulcsár Krisztián Barcelonában és Athénban tagja volt az ezüstérmes párbajtőrcsapatnak, 2007-ben, Szentpéterváron pedig egyéni világbajnok lett.

Móna Istvánt a MOB és az öttusa- és a vívószövetség is saját halottjának tekintette.