Elmúlt napok

A Fidzsi-szigeteken szükségállapotot és kijárási tilalmat hirdettek, mivel hatalmas erejű ciklon érte el a sziget északi részét - az áramforrásokat rögtön kicsapta, több mint 17 ezren menekültek óvóhelyekre. Bár a Tomas nevű ciklon ereje keddre kissé meggyengült, de pusztításáról nem lehet pontos képet kapni, ugyanis a régió kommunikációs hálózatát elvágta a külvilágtól. A hadsereg és a katasztrófa-elhárítás mától 30-napos készenlétben van. Eddig biztosan egy ember halálát okozta a négyes kategóriájú, 280km/órával tomboló forgószél. Nagy problémát okozhat a széllel járó esőzés is: Tomas két nap alatt 350 mm csapadékot szórt szét a szigetcsoporton.

Kazahsztánban 37-re emelkedett az áradás okozta halálos áldozatok száma - a hirtelen emelkedő hőmérséklet, és korábbi erős havazás miatti áradás egy Almaty városa melletti falut söpört el a föld színéről. Vasárnap reggel erős, Richter-Skála szerinti 6,6-os földrengés rázta meg Japánt - mivel az epicentrum nem volt sem felszín, sem város közelben, nagyobb baj nem történt. Ugyancsak vasárnap reggel egy másik erős földrengés is történt: Indonéziát érte el a egy 6,2-es erősségű rengés hullámai. A katasztrófa ugyanazért maradt el, mint Japánban: az epicentrum 52 kilométerre volt a tengerszint alatt, a legközelebbi várostól 160 kilométerre.

Vasárnap este akkora vihar volt az Egyesült államok északi részén, hogy több mint félmillióan maradtak állam nélkül, és több közlekedési eszköz is leállt - az ezt követő balesetek több ember halálát okozták. Törökországot, az elmúlt hétfőn „csupán” egy hatos erősségű rengés érte le, de ekkora elég volt ahhoz, hogy romba döntse egy térség falvait: több mint ötven halálos áldozatot, és több millió dolláros kárt okozva. Múlt csütörtökön pedig Tajvan érte el a földmozgás egy 6,4-es erejű rengés következtében - hogy a több mint száz halottat követelő ugandai földcsuszamlásról ne is beszéljünk.

Nagy katasztrófák

Nem rég újabb hatalmas utórengés volt Chilében: a 6,7-es erősségű utóhullám nem okozott komolyabb károkat a pánikon kívül, igaz középpontja távol esett a lakott területektől. A február 17-ei, 8,8-as földrengés azonban nem: több száz halálos áldozat, több ezer sérült, és az ország legnagyobb városának épületei dőltek romba, szakadtak ketté. A kár dollármilliárdokban mérhető, az újjáépítés majd egy évtizedig fog tartani, és bár Chile a térség legfejlettebb állama, gazdaságát a válságnál is jobban megrázta az esemény.

Ugyanakkor Chile jóval szigorúbb földrengésvédelmi előírásokkal dolgozik, mint Latin-Amerika többi állama, így jóval „olcsóbban” megúszta, mint Haiti, hiába volt ott kétszázszor gyengébb, csupán 7-es erősségű a rengés - igaz jóval közelebb a földfelszínhez. A több mint 220 ezer áldozatot, majd éves szintű GDP-kárt, és romba dőlt fővárost okozó januári rengés végleg elvágta Haitit a felzárkózás reményétől és az emberi élettől. Hiába érkeznek dollármilliók segély címszóval az országba, olyan mintha egy feneketlen zsákot akarnának megtölteni - az ország igénye kielégíthetetlen, ráadásul az önállóság szabadságát és évekre, évtizedekre elvesztette.

Miért és hogyan állíthatjuk meg?

Az elmúlt 25 évben megnégyszereződtek a természeti csapások száma: már évente több mint ötszáz természeti katasztrófa történik világszerte. Sokan bonyolult lemeztektonikai elméletekkel magyarázzák az eseményeket - amelyeknek többsége tényleg az úgynevezett, egyenként több száz kilométer hosszú törésvonalakon keletkezik. Mások azt mondják, hogy ez is a klímaváltozás hatása, ami ellen legközelebb a mexikói klímacsúcson tehetünk valamit. Megint mások szerint ezek Isten, vagy épp Gaia büntetései vétkeinkért.

Annyi bizonyos, hogy olyan térségekben ahol figyelnek a megfelelő építkezésre, és kellő fejlettségi előrejelző-rendszerük van, ott jóval kevesebb halálos áldozat egy-egy katasztrófa esetén. Azonban most kiderült, hogy a szökőár-előrejelzés például nem működik megfelelően: a chílei rengés után hatalmas szökőárat vizionáltak, aztán semmi nem lett. Így minden egyes negatív példa során újabb és újabb pontosításokat és rendszereket próbálnak bevezetni. Erre lehet megoldás Bán István - erdőmérnök, alkalmazott matematikus - elgondolása, amely az állatok és a növények természetes megérző-képességére építve húzna fel egy új előrejelző-rendszert, amely talán még Gaianak is tetszene. Annyi biztos, hogy a fenti kép alapján minden megoldásra szükségünk lesz.