2022. augusztus 9. - Emőd

Oscar gála: Clint Eastwood ismét lerakott valamit az asztalra

Clint Eastwood nem csak színészként, hanem rendezőként is sikert sikerre halmoz: filmjei rendszeresen szerepelnek az Oscar-gálákon, főszerepeket a legnagyobbak is örömmel vállalják, és ami a lényeg, mindig remek anyagot rak le az asztalra.
2010. február 20. szombat 16:10 - Pásztor Balázs
Színészből rendező

A spagettiwesternek fenegyerekéről, vagy épp a háborúk komor, hidegvérű katonájáról kevesen gondolták volna, hogy idős korára olyan filmeket fog letenni az asztalra, amely nemcsak társadalmi mondanivalójával, és hibátlan rendezésével rí ki a többi közül, de képes sorban elvinni a filmszakma legnagyobb elismeréseit is. Az 1955 óta színészkedő, karrierje elején-közepén a fent említett szerepekben megjelenő, filmzenét is gyártó Eastwood már 1971 óta kacérkodott a rendezéssel, és 1982 óta a produceri székbe is gyakran beült, de a nagy siker hosszú ideje váratott magára. Bár 1989-ben egy fekete, függőségekben tobzódó, amerikai dzsesszzenészről forgatott filmje (Bird – Charlie Parker élete) némi Cannes-jelöléses kitérő után elnyerte a Gloden Globe díjat, de erre csak szerencsés kivételként tekintett a szakma, mondván, ha valaki sokat próbálkozik, valami néha összejöhet neki.

Egészen más volt a helyzet négy évvel később, amikor Eastwood Nincs bocsánat című, keserű hangvételű, lélektani westernje - amit ő rendezett, ő gyártott és a főszerepet is ő vállalta - nem csak a legjobb filmnek, hanem a legjobb rendezőnek járó Oscart is elvitte, egy legjobb férfi főszereplő-jelölés, és egy Golden Globe díj besöprése mellett. Akkor elismerték, hogy a a saját műfajából, az akkor múló western-trendek ellenére ki tudja hozni a precíz maximumot, és elismerésre méltó iparosnak járó tisztelettel viseltettek iránta. Azonban még akkor is csak kevesen gondolták, hogy Eastwood ennél sokkal többre képes.

Változó világkép


William Ernest Henley: Invictus.
„Az éjből, amely elfed engem,
amely fekete, mint a sír, saroktól sarokig,
hálát adok bárminek, ami Isten lehet,
a legyőzhetetlen lelkemért.

A körülmények forgatagában,
nem rettentem meg, nem kiáltottam,
az események csapásai alatt,
a fejem véres, de kitartok.

Túl a harag és a könnyek e helyén,
dereng az árnyak rettegése,
és mégis... az évek fenyegetései megtalálnak,
de engem nem találnak... gyávának.

Nem számít, milyen szűk a kapu,
mennyire hosszú a vádiratom,
én vagyok a sorsom ura,
én vagyok a lelkem kapitánya."
2003-ban a Titokzatos folyóval robbantott hatalmasat: az eddigiektől teljesen eltérő, lélektani vívódásokra és egy rejtélyes bűntényre építő, három kiváló színésszel operáló mű két Oscar-jelölést, és több más díjat gyűjtött be. De ami sokkal fontosabb volt: egyaránt kivívta a szakma, és kritikusok elismerését is, Clint Eastwood neve új fogalommá vált. Innen csak egy lépés volt a fiatal bokszolónőről szóló megrázó dráma, a Millió dolláros bébi, amely a Nincs bocsánathoz hasonlóan 2005-ben megkapta a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat a legjobb férfi főszereplő-jelölés, és egy rendezőnek szóló Golden Globe díj besöprése mellett.

Azonban Eastwood nem a Millió dolláros bébire fektette be energiáinak nagy részét. Épp ellenkezőleg: akkor kezdett csak el kibontakozni. Az elkövetkezőkben névjegyeivé váltak a hollywoodi sztárokat felvonultató - azonban az amerikai filmes kliséket teljességgel hanyagoló - lélektani fejlődéssel és drámával operáló, a való világ eseményeit feldolgozó, mély társadalmi tanulsággal rendelkező filmek, amelyek rendezésébe sosem csúszik egyetlen apró hiba sem.

Így került ki a kezei közül a második világháborús, japán-amerikai hadszíntér egyik utolsó frontvonalát feldolgozó Levelek Ivo Dzsimáról, és a rendőrség által kihasznált, eredeti gyermekéért küzdő, majd egy évszázaddal ezelőtti amerikai anya története, az Elcserélt Életek - mindkettő többek közt Oscar-jelölés(eke)t kapott. De a többi filmje se adta arany pálma, vagy Golden Gllobe-jelölés alá.

Ám ekkor már a színészkedést abbahagyta: rendezői, produceri, és filmzene-szerzői munkásságára koncentrált. Azonban 2008-ban elkészült a Gran Torino, amely egyértelműen Clint Eastwood eddigi főszereplőinek megöregedett személyiségére íródott és amelyet a Eastwood utolsó, színészi pályafutását lezáró szerepének szánt. A film középpontjában lévő, teljességgel ellenszenves, a világot gyűlölő veterán észrevétlenül lopódzik be a nézők szívébe, mutatja meg, miért rossz a rasszizmus, és oszt igazságot saját halála árán, egyetlen pisztolylövés nélkül. A film mindenki által elismert koronaként került Eastwood fejére.

Invictus - a legyőzhetetlen

Idén Eastwood a fekete kontinens felé vette az irányt, és új fiilmjével (Invictus- Legyőzhetetlen) egy legendát vett célkeresztbe: Nelson Mandela elnökségét, és az apartheid-rendszerrel való szembenézést dolgozza fel a rögbi nevű, kissé nyers sporton keresztül. Az elsőre kissé furán szóló koncepció a vásznon teljesen működik: miközben követendő és kicsit sem erőltetett példát kapunk megbocsájtásból, kitartásból és toleranciából, megismerhetjük Dél-Afrika problémáját, egy elnök teendőit, és magát a legendát is - emberként. A film egyetlen hátránya, hogy a sportfilmekhez köze sincs: tehát aki eddig nem tudta hogy mi fán terem a rögbi, az a film megtekintése után se fog róla sokkal többet tudni - így a sportos részeket se fogja teljesen érteni.

A filmet nem csak a hibátlan rendezés, vagy a történet különlegessége és a legenda árnyéka emeli ki az átlag közül, hanem a két főszereplő játéka is. Morgan Freeman utánozhatatlanul adja vissza Nelson Mandela személyiségét, mozdulatait, gesztusait, de még akcentusát is, a maszkmesterek pedig úgy ügyeskedtek, a hogy filmben megszólalásig emlékeztessen Afrika egyik legnagyobb emberére. A rögbicsapat kapitányát játszó Matt Damon pedig csak termetében hibádzik - társaihoz képest: remekül adja a politikába belecsöppenő, majd ikonná váló, fehér sportembert.

Ezt az Oscar-zsűri is észrevette, és Morgan Freemant a legjobb színész, Matt Damont pedig a legjobb férfi melékszereplő kategóriában jelölte. A mű a Golden Globe-on is hasonló jelöléseket szerzett - megspékelve a legjobb rendező kategóriával - ami ismét Eastwood precizitását jelöli. Bár a film még nem megy a hazai mozikban, de már a port.hu-n is dicséreteket zengenek róla, és mind az IMDB-n, mint a kritikusok által látogatott rottentomatoes-on meglepően jó eredményt ért el. Így nem lenne meglepő, ha Eastwood újabb rendezése, és Freeman alakítása együtt egy, netán két aranyszobrot érdemelne márciusban. Ráadásul jövőre szintén biztos az Oscar-jelölés, ugyanis Eastwood már készül egy Titokzatos folyóhoz hasonló misztikus thrillerrel, Matt Damon főszereplésével.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Kultúra témában
Szeret színdarabokat látogatni?
Rajongok a színházért!
Amennyiben időm és pénztárcám engedi, igazán örömmel teszem!
Évente egyszer-egyszer megesik
Évek óta nem voltam színházban, de szeretnék eljutni
Évek óta nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
Soha nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását