Egy miniszterelnöknek az a dolga, hogy az ország működőképességét fenntartsa. Ezért fizetjük. Ő az, aki a miniszterein keresztül mozgatja az államapparátust, azaz az egész országot. Ez persze köztudott. Mégis, mintha éppen az az ember nem lenne ezzel tisztában, akinek a leginkább kellene: maga a miniszterelnök.

A BKV-sztrájk gyakorlatilag lebénítja a várost. Hihetetlen tömegek kényszerülnek gyalogolni a hidegben, fagyoskodni a megállókban, és felpréselődni arra a buszra, ami esetleg megérkezik. Mindez a miniszterelnök felelőssége. Lehet élcelődni azon, hogy ez nem így van, jöhetnek a nagy gondolkodók, akik megpróbálják lemosni róla a felelősség terhét, de felesleges. Nem a BKV dolgozók itt a ludasok, ezt mindannyian tudjuk. A demokráciában teljes joggal sztrájkolnak, akkor, amikor éppen a kollektív szerződésükről próbálnak egyeztetni - sikertelenül.

És ne feledjük: a sztrájk nem csak erről szól. Csak a szemellenzősök nem látják, hogy ez bizony az elmúlt hónapok botrányaira adott reakció is. Jogos minden egyes buszvezető, vagy alsóbb szinten dolgozó felháborodása, hogy a felettesei lapátolják ki a milliárdokat a cégből, ő meg ebből nem lát semmit. Sőt szétrohad alatta a busz. És persze, mivel ő van az utcán, így ő hallja a panaszáradatot, az utasok jogos felháborodását. Mondhatjuk: ő tartja a hátát a vezetők becstelensége miatt. No, ebből lett elegük.

Derogál neki?

Most meg, az ország vezetője nem hajlandó a tárgyalásokban segítséget nyújtani. Ez több mint pofátlanság, ez felelőtlenség. Hiszen - mint említettük - neki kötelessége, hogy az ország működését, amelyre felesküdött, fenntartsa. Ez a sztrájk pedig azt mutatja, a BKV teljesen szétesett a budapesti tömegközlekedés kiszámíthatatlan káoszba fordult, emiatt emberek nem jutnak időben a munkahelyükre, nem tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat - és emiatt akár akadályozva vannak abban, hogy bizonyos törvényi kötelezettségeiknek eleget tegyenek (ha a hivatali ügyintézésre gondolunk). Ennek az állapotnak a megoldása a miniszterelnök érdeke is.

Mégis úgy tűnik, Bajnai Gordon nem hajlandó leereszkedni a BKV-hoz. Horváth Csaba államtitkár legalább megpróbált tenni valamit, mikor a buszsávokat megnyitotta - igaz kiderül, ez nem az ő hatásköre, de ezen Horváth esetében nem kell meglepődni. A jószándékot értékeljük, a szaktudásról meg inkább ne beszéljünk.

A sztrájk és a zsarolás

Bajnai csupán annyit tudott mondani, hogy ez bizony nem sztrájk, hanem zsarolás, hiszen a BKV egy közszolgáltató cég, és rajta kívül más nem tudja megoldani azt, hogy milliók eljussanak a munkahelyükre. No, ezzel a mondattal megismertük Bajnai gondolkodását. Ez ugyanis azt jelenti, a BKV-nak egyáltalán nincsen joga sohasem sztrájkolni. Bajnai, a baloldali szocialista értékekből kinőtt milliárdos hatalma csúcsán már a kapitalizmus legfőbb támogatója… izgalmas ideológiai paradoxon. (De azt már megszokhattuk Gyurcsánynál is.)

Ez azonban a kisebb baj. A nagyobb, hogy ezzel egy rendkívül fontos demokratikus alapjogot kérdőjelez meg. Amit egy miniszterelnök nem tehet. Hiszen ő éppen ezen alapjogok őrizője - elméletben.

Az megint érdekes kérdés, hogy a sztrájk vajon nem wleve egyfajta zsarolás - de ebbe ne menjünk bele.

Üssön az asztalra

Bajnai Gordonnak nem nyilatkozgatnia kellene, hanem leülni a BKV vezetéssel sőt, a szakszervezetekkel is, és teljes hatalmát latba vetve az asztalra csapni. Mert az egyeztetések annyira jó hangulatúak, annyira mosolyognak meg kávézgatnak a felek, hogy az bicskanyitogató. Eközben emberek ugyanis nem tudnak időben munkába járni, vagy csak úgy, ha felfüggesztik az alvás nevű életfunkciójukat. Felháborító ez mindkét tárgyaló fél részéről. És az is felháborító, hogy Bajnai ezt nem látja be és nem érzi úgy, hogy itt az ideje neki is tenni egy kemény lépést.

Bajnai egy dolgot tett: megköszönte a BKV azon dolgozóinak a helytállást, akik most is felveszik a munkát. Gratulálunk! Ez egy miniszterelnökhöz méltó lépés! Ezzel meg is van oldva a gond. Na igen, ő nem a villamoson szorongva megy dolgozni.