Belföld
Pártok elleni párt
A Magyar Szociális Zöld Párt a régmúlt hagyományait és értékeit tiszteletben tartja, de óriási felelősségérzettel bír a jövővel kapcsolatban. Nem hagyományos értelemben akar politizálni, hanem a történelmi tapasztalatok birtokában egy eljövendő új – a III. évezred kihívásainak mindenben megfelelő, ezáltal élhető és fenntartható – ökologikus társadalmi modellt kíván létrehozni Magyarországon.
Hazánkban a "rendszerváltás" nem hozta meg az elvárt gazdasági és politikai előrelépést, hisz azóta a termelés soha nem látott mélységekbe süllyedt, és a pártállam 40 évig tartó diktatúráját finoman szólva is csak a pártok államának nevezhető autokrata rezsim váltotta fel.
Ennek köszönhetően egy olyan "demokráciában" élünk, ahol jószerivel az igazság = szolgáltatás lett (ki többet ad érte, azé lesz), és ahol a korrupció ellen a legkorruptabbaktól várjuk a megoldást (a józan ítélőképesség hiánya), ahol állami szintre lett emelve a népirtás (az egészségügy szétverése, a halandóság megdöbbentő és elhallgatott okai), ahol az számít ellenségnek, akinek van bátorsága az állami zsarnoksággal szembeszállni (kettős mérce), ahol a média korlátlan úr, melynek következtében a társadalom egyre jelentősebb része süllyed a funkcionális analfabéták szintjére (manipulálás és tudatmódosítás), és ahol a politikai pártokat csak a hatalom megszerzése érdekli, de az ezzel járó felelősség már fel sem vetődik bennük, legfeljebb az egymásra mutogatás vagy a másikkal szembeni folyamatos gáncsoskodás.
A Zöld Pártot az különbözteti meg másoktól, hogy céltudatosan és az önös érdekeket figyelmen kívül hagyva törekszik a megoldásokra. Ezt igazolja az egyik egyedülálló rendezőelvük és ésszerű feltételük, hogy a vezetők kivételével a párt jelöltjei csak külső személyek és szakemberek lehetnek, elkerülve ezzel a párt- és frakciófegyelem béklyóját, valamint a belterjes pártpolitizálást a társadalom és a választók képviselete helyett.
A Zöld Pártot bátran nevezhetjük egy "pártellenes antipártnak".
Pártellenesnek alapvetően azért, mert azt vallják, amit már Széchenyi István is megmondott: "A pártoskodás a nemzet megrontója." – és ezt mindenki a saját bőrén érzi.
Alapvetően nem szeretik a pártokat és el is utasítják őket, amibe nemcsak az elmúlt néhány évtizedben véghezvitt rombolás, hanem a történelem brutális "eredményeiből" leszűrt megdöbbentő tapasztalatok is jócskán közrejátszanak.
Nem pártot, hanem országot akarnak építeni! Szerepük nem más, mint egy katalizátoré, amely a megfelelő pillanatban (az elérendő cél érdekében) a szükségszerű folyamatok elindítására és erősítésére hivatott – mely folyamatokat végeredményben majd a társadalom, maguk az emberek fogják végrehajtani.
Nézeteiket minden kétséget kizáróan az is alátámasztja, hogy az elmúlt másfél évtizedes létezésük óta egyedül ők nem törekedtek a nyilvánosság felé a népszerűségért, de anyagi vagy más egyéb előnyök érdekében sem kilincseltek soha senkinél, mert fenn tudják tartani magunkat – hiszen ez az, ami a minimum.