A Szent István Gimnázium egykor - nem is olyan régen - Esztergom, sőt az ország legjobb középiskoláinak egyike volt. A diákok mindig résztvevői voltak az országos tanulmányi vetélkedőknek, kiemelkedő eredményeket értek el rajta. Az országos rangsorolásban is nagyon elkőkelő helyeken szerepelt az iskola. A tantestület magja akkor sem volt más, kivéve az elküldött tanárokat.

A problémák gyökere

A Szent István Gimnázium korábban a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat fenntartásában állt. Ebben az időszakban nem volt elhanyagolt a helyzete, az épület rendben volt tartva, az iskola teljesítménye kimagasló volt.

A huzavona akkor kezdődött, amikor a Esztergom város 2002. augusztus 1-én átvette az intézményt. Ezt követően a nagyon jó hírű középiskola nem kapta meg a megfelelő támogatást, figyelmet. Ennek ellenére az igazgató, a tanárok és diákok jó és erős kapcsolata ellenállt a megpróbáltatásoknak, és tartotta a színvonalat. A bomba öt év múlva robbant, amikor már tanulni sem volt hol.

2007.

A Szent István Gimnázium korábbi épületét a város kártalanítás fejében visszaadta a Szatmári Irgalmas Nővérek Rendjének. Igen ám, csak mindenközben nem biztosított új helyet az önkormányzat a diákoknak és tanároknak, s az ügy a levegőben függött. Ekkor került sor a 2007. évi átköltözésre a város peremére, a kertvárosba. A tantestület és a diákok is érthetetlenül álltak a helyzet előtt, kezdődött volna a tanév, de nem volt hol tanulni, sem tanítani.

A teljesen lehetetlen helyzetről (a kertvárosba való átköltözésben sem nyújtott semmilyen segítséget a város, a tanárok, diákok, szülők cipelték a berendezést) a 24 óra című megyei napilapban jelent meg egy cikk. A városvezetés nem tétovázott, 2007. augusztus 30-i testületéi ülésén távozásra szólította fel az igazgatóhelyettest, aki cikk szerzőjének felesége.

Az igazgatót is eküldték

A szeptember 20-i ülésen pedig nem más, mint az igazgató, Sitku Pál leváltását szavazták meg. Az indok a "megrendült bizalom" volt, s hogy az iskola vezetője nem korlátozta megfelelően tanártársai és a diákok véleménynyilvánítását. Tehát a város vezetése néma egyetértést követelt azután, hogy nem biztosított helyet az intézménynek, s szakmai okokat teljes figyelmen kívül hagyva szólt bele a dolgozók ügyeibe.

2007. végén a diákok, a tanárok és a szülők is részt vettek egy szimpátiatüntetésen, melyen szóba került Sitku Pál elbocsátása, az iskola, a diákok jövője. A volt igazgatóval kivétel nélkül mindenki elégedett volt, tanítási módszereit, elhivatottságát sosem kérdőjelezték meg szakmai körökben.

További aggodalmat szült, hogy nem csak a tanítás helye kétséges, hanem már a tanárok személye is. Ki szeretne egy olyan helyen tanulni, ahol nap mint nap változnak a körülmények?

2008-ban a helyzet tovább fajult: az igazgató nélkül maradt intézményben az városvezetés "felügyeletét élvezve" kényszermegoldásokat kerestek. Egyik sem bizonyult hosszú életűnek.

Fél évig nem volt igazgatója az iskolának, hosszas huzavona után végül Kurnász Lászlót nevezték ki az intézmény vezetésére 2008. április 30-án.