Az állat rokonainak, a soksertéjű gyűrűsférgeknek (Polychaeta) többségével ellentétben szabadon úszkál a tengervízben. Karen Osborn és kollégái, a kaliforniai La Jollában található Scripps Oceanográfiai Intézet munkatársai, összesen hét különböző Swima-fajt tudtak azonosítani, amelyeket a Science című folyóiratban írtak le. A mintegy tízcentisre megnövő állatokat merülő robotok segítségével sikerült kifogniuk 1800 és 3000 méter közötti mélységekben az Egyesült Államok nyugati partjainál, valamint a Fülöp-szigetekhez közel eső Sulawesi-tengerben.

A Swima-fajok közül ötnek a fejvéget követő szelvényén hólyagjai vannak, amelyek feltehetően átalakult kopoltyúk - mondta Osborn a Der Standard című osztrák lapnak (www.derstandard.at). A hólyagok belseje folyadékkal telt. A vízalatti felvételek tanúsága szerint az állatok ezekkel tudnak pár másodperc erejéig világítani. Ilyenkor az állatok a világító szervecskéiket "eltaszítják" maguktól.

A kutatók meggyőződése, hogy e biológiai világító bombák az ellenség elriasztását szolgálják. A hirtelen felvillanó fény a tenger mélyén zavaró hatással lehet, még akkor is, ha más itt élő állatok éppen fénylő szervek segítségével kommunikálnak.

A Swima-nemzetség nem csupán fénylő gránátjai miatt érdekes, hanem azért is, mert úgy tűnik, teljesen önálló evolúciós fejlődési ágat is képvisel. Szabadon úszó életmódjuk miatt az állatok teljesen új élőhelyet vettek birtokba, ezáltal teljesen más kihívások elé néztek, mint aljzathoz kötődő elődjeik - hangsúlyozta Karen Osborn. A férgek még sokáig foglalkoztatni fogják a tudományt.