Change: Rendezés helyett felejtés?

A helyi lapok egyenesen „missziós” próbálkozásnak nevezték az amerikai elnök négynapos közel-keleti körútját, mellyel a cél bevallottan az volt, hogy személyesen is el kell érni az arab tömegeket. A szaúdi fővárosban, Rijádban töltött néhány órás tartózkodás után Obama szerdán érkezett meg Kairóba, ahol nyílt felhívást intézett a Muszlim világhoz. Az utazás megkezdése előtt, az al-Kaida helyettes vezetője, Ayman al-Zawahiri már arra kért minden igaz hitűt, hogy ne hallgassanak az amerikai „bűnözőre”, aki „elegáns szavakkal” fogja őket megkörnyékezni azért, hogy tisztába tegye azt a kapcsolatot, melyet a saját elődje vágott tönkre a „terrorháborús” politikájával. „Megkaptuk, ahogy a mai napig még mindig folyamatosan megkapjuk a véres üzenetüket. Ez nem fogják tudni elleplezni a hangos közkapcsolati kampányokkal, a nevetséges látogatásokkal vagy éppen az elegáns szavakkal” – hallható al-Zawahiri, egy az al-Kaidához köthető weboldalra feltöltött hanganyagon.

Személyes elkötelezettség

Robert Gibbs, a Fehérház szóvivőjének elmondása értelmében, Obama kairói beszéde az elnök arab világgal szembeni személyes elkötelezettségéről fog szólni, melyhez a kölcsönös tisztelet és a közös érdekek szolgáltatnak alapot. „Annak a lehetőségét fogja fejtegetni, hogy az Egyesült Államok és a világ muszlim közösségei képesek lehetnek áthidalni azokat a különbségeket, melyek eddig elválasztották őket” – mondta Gibbs. Obama a kapcsolatok rendezésén kívül, természetesen a messiási ambícióit sem felejtette ki a kofferből, az utazás másik indokául a közel-keleti békefolyamatok előmozdítása szolgál. Rijádban a szaúdi monarchával, Abdullah királlyal tárgyalt, aki évek óta próbálja újjáéleszteni a 2002-ben elakadt regionális béketervezetét, melynek érdekessége, hogy az egyik legbiztatóbb, arab hátterű kezdeményezés, amit a térség valaha látott.

Obama a beiktatása óta számtalan olyan döntést hozott, melyekkel semmissé tette, vagy semmissé próbálta tenni az arab körökben népszerűtlen Bush-i rendelkezéseket. Az első tudatos közeledési kísérlet a Guantánamói fogolytábor bezáratása volt, majd még ugyanazon a héten bejelentette az amerikai harcoló alakulatok afganisztánból való kivonulásának pontos dátumát. Hosszú idő óta ő az első olyan amerikai elnök, aki akár a leghűségesebb szövetséges, Izrael rovására is erőltetni kívánja az arabok felé való nyitást, melynek egyik Faust-i kikötése a zsidó állammal való kapcsolatok átértékelése. Obama a telepes kérdésben támasztott „hozzáértő” határozottsággal és a pökhendi kétállami okoskodásokkal először még magukat a palesztinokat is összezavarta, annyira gátlástalanul dorombolt. Ki gondolta volna, hogy a 9/11-et az „amerikai bűnökért való méltó büntetésnek” nevező Hámászért, egyszer majd éppen az Egyesült Államok elnöke fog lobbizni a Kongresszusban?

A történelem rossz oldalán

Obama kitalálta, hogy Bush arénává züllesztette az arab világot, ahol véget nem érő harc dúl a terrorizmus ellen, így most gyorsan meg kell próbálnunk az egész képet bazsarózsás édenkerté varázsolni. Emellett Obama bejelentette, hogy meg kell tanulni „őszintén” beszélni, „új dialógust” kezdeni a béke „egyetlen akadályát” támasztó országával kapcsolatban, melynek biztonsági érdeke eddig „tarthatatlanná” tette a térség helyzetét. Természetesen a környék egyetlen működő demokráciájáról, a terrorizmus ellen dollármilliókat költő Izraelről van szó, mely hatvan éven keresztül a puszta létezéséért küzdött, éppen Obama bazsarózsás édenének a tőszomszédságában.

Obama a beiktató beszédében azokról a problémákról is beszélt, melyet a világ inkompetens és demokráciátlan vezetői támasztanak. A kiszólás több elemző szerint az olyan arab országokat illette elsősorban, mint amilyen Egyiptom is, ahol évtizedek óta egyetlen elnök kezében összpontosul minden hatalom, a választások eredményeit bizonyítottan meghamisítják, és ahol a hangoskodó ellenzékiek előbb-útóbb mind börtönben találják magukat. „Tudnotok kell, hogy a történelem rossz oldalán vagytok!” – szegezte a mondatot Obama a Hosni Mubarak féléknek, aki mellett (!) most domborodó mellekkel hirdette ki az új eget és új földet az amerikai-arab barátság mennyei víziónak számos más sokaságával együtt. Amikor a Fehérháznál ezt szóvá tették, csak annyi volt a válasz, hogy a történelmi bejelentés színhelyéül választott Egyiptom a „Közel-Kelet kulturális szíve”.