Világhírű filozófus Pécsett

Boros János, a PTE Filozófiatörténet Tanszékének vezetője az MTI-nek elmondta: a BTK kari tanács- és konferenciatermében hétfőn és kedden összesen 11 negyvenperces előadás hangzik el, amelyeket Jürgen Habermas válasza, majd vita követ. A rendezvényen olyan neves tudósok szólalnak fel, mint Heller Ágnes, vagy az egyik legismertebb amerikai filozófus, Robert Brandom, két Habermas-tanítvány, Hauke Brunkhorst és Lutz Wingert, s mások mellett Felkai Gábor, Habermas műveinek egyik magyar fordítója is.

A konferencia a pécsi filozófia doktori iskola keretében zajló, 1998 óta megrendezett nemzetközi filozófiai rendezvénysorozat része, és az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program felvezető évének kiemelt eseménye.

Jürgen Habermas hétfőn 17 órakor tartja az emberi gondolkodás fejlődéséről szóló filozófiatörténet-elméleti előadását A világképektől az életvilágig címmel, mondandóját a nagy érdeklődésre való tekintettel tolmácsolással is hallgathatja a közönség.

A német filozófus-szociológus professzor a konferencia többi előadójával olyan kérdésekről ejt szót és vitázik, mint az életvilág összefüggései, a vallás mai szerepe, a modern kultúra és kommunikáció, a társadalmi igazságosság, s a jelenlegi gazdasági és pénzügyi krízisből való kilábalás lehetőségei.

Jürgen Habermas, korunk ma élő egyik legjelentősebbnek tartott gondolkodója, a legtöbbet hivatkozott és idézett német filozófusa 1929-ben született Düsseldorfban. A Frankfurti Iskola tagjaként alapvető szerepet játszott abban, hogy Németország a háború után szellemi és kulturális értelemben is talpra tudott állni, és újra betagozódjon a civilizált nemzetek közé.

Több mint húsz nyelvre lefordított művei a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásáról, a kommunikatív cselekvésről, az igazságról és igazságosságról, a posztnacionális konstellációról szólnak, és az egész világon meghatározzák a filozófiai diszkussziókat az ismeretelmélet, a kommunikációfilozófia, az etika, a politikafilozófia és a szociológia területén.

Értelmiségiként nyilvános szerepet vállal, a Die Zeit német nyelvű világlap hasábjain folyamatosan megszólal aktuális politikai és morális kérdésekről. Meggyőződése, hogy az "értelmiségiek szerepe a liberális nyilvánosság visszhangjától és a szabadságra alapozott politikai kultúrától függ".

Kijelentései szállóigékké váltak, tíz évvel ezelőtti mondatai ma váratlanul dramatizálódtak. Ilyen például "a pénz helyettesíti a hatalmat" és "csak a hatalmat lehet demokratizálni, de a pénzt nem" kijelentése.

Jürgen Habermas hangsúlyozza, hogy nincs demokrácia a polgárok szolidaritása nélkül. A demokrácia Európában csak az unió szintjén lesz életképes, az európai egységesülési folyamatnak ugyanakkor sokkal több fantáziára lenne szüksége, mint amit eddig a politikusok mutattak.

Megítélése szerint az értelmiségieknek nem elsősorban Európa piacosítását, hanem az európai föderalizmust és minden európai demokrácia feltételeként a közös európai nyilvánosságot kellene támogatniuk.

Az Európai Unió jövőjét mint "posztnacionális konstellációt" gondolja el (a fogalom tőle származik), melynek feltétele, hogy Európa népei, az egyes emberek - és ne csak néhány kiválasztott politikus - egymással kommunikálni tudjanak. Úgy véli, a nemzeti oktatási rendszereknek közös európai nyelvet kellene teremteniük.

Amikor a Die Zeit című lap a közelmúltban arról kérdezte, a jelenlegi pénzügyi krízisben mi foglalkoztatja, azt válaszolta: "leginkább az égbekiáltó igazságtalanság nyugtalanít engem, ami abban áll, hogy a rendszer kudarcának költségei a legkeményebben a leginkább védtelen társadalmi csoportokat érintik".

Habermas utolérhetetlen világossággal fogalmazza meg, hogy a jelenlegi pénzügyi válságban a nyugati demokráciákban mindenütt azokat a társadalmi rétegeket kérik ismét a pénztárhoz, amelyek egyébként sem tartoznak a globalizáció nyertesei közé. Ráadásul, mutat rá, az emberek nagy része nem részvényekkel, vagy vállalatbirodalmuk egy részével fizet, hanem mindennapi léte kemény valutájával.

Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy fatális következményekhez vezetne most bűnbakokat keresni. A spekulánsok nagy része is betartotta a törvényt, és a társadalmilag minden szinten elismert nyereségmaximálás elveihez tartották magukat.