Éppen az Elkéstél, Terry! című színdarab bemutatójára készültünk, amikor január 18-án a főpróbahét első próbájára igyekeztem és elestem – mondja a színész. Egy saroknyira a színháztól egy jeges járdaszakaszra léptem, és megtörtént a baj. Hallottam, ahogy reccsent a bokám.

Elszakadtak a bokaszalagjaim és eltörött a szárkapocs-csontom. 20-án már meg is műtöttek. Azóta fekszem. Ki kell várni a 6 hetet, majd egy másik műtéttel kiveszik a csavarokat. Néhány nap múlva kapok egy „Hitech-holdjáró csizmát”, addig síngipsszel rögzítik a lábam.
- Hogy bírod ezt a kényszerpihenőt?

- Borzalmas. Szeretek itthon lenni, ha van pár szabadnapom – de így, hogy muszáj, borzalmas. Csak fekszem, tévét nézek, olvasok. Anyagilag is megvisel, de az még rosszabb, hogy hetekig dolgoztam az Elkéstél, Terry!-ben, de a bemutatóján nem lehettem ott. Szeretem a szerepem Az állhatatlanban, de nem játszhatok. Most kezdtem volna próbálni a Vadmézben, de kimaradok belőle.

A Karinthy Színházban is le kellett mondanom egy szerepet. Remélem a sors ad még olyan lehetőséget, amivel ezeket bepótolhatom és segít majd talpra állni – a szó elvont és fizikai értelmében is. Igyekszem mielőbb felépülni, hogy áprilisban már színpadra állhassak.