Franciaországban Vízkereszt napján nem a sok küzdelem árán kiharcolt szabadságukat adják fel az emberek azzal, hogy újra királyt választanak maguknak, a történet csak egy napra szól. Ráadásul a trónra ültetett személyét a vak véletlenre bízzák. Az egész úgy kezdődik, hogy sütnek egy „galette des Rois” névre hallgató ínyencséget (tortát vagy lepényt, ahogy tetszik), amiben elrejtenek egy babot. Az lesz a király, aki megtalálja a babszemet a sütijében. (A finomságban elrejtett tárgy vagy étek területenként változhat.)

Az ünnep hagyományait tekintve az ókori Róma Szaturnusz kultuszáig megy vissza, tudjátok ő annak a görög istennek a továbbgondolt verziója, aki felzabálta saját gyermekeit egy jóslattól félve. Kivéve egyet, aki később tényleg ledöntötte trónjáról (ő volt Zeusz/Jupiter). De ez már egy nagyon régi történet.

Mindenesetre a római sütögetős, ünnepi királykodós tradíció kapott újra életre a XIV. század tájékán Gallhonban, és megjelenik különböző formája más latin népeknél: Spanyolországban, Portugáliában, és Dél-Amerikában is. Sőt az USA egyes déli területein is él a „king cake”, azaz a király torta szokása. Az olaszoknál ezen a napon érkezik a kedves boszorkány, aki megajándékozza a gyermekeket.

Visszatérve az egynapi királyokra, ilyenkor jár nekik a papírkorona, és természetesen uralkodó párt is választhatnak (a hagyomány szerint ellenkező neműt, manapság ki tudja). Január 6-án teljhatalmuk van, uralkodásuk évfordulóján pedig nekik kell megsütniük a következő évi galette-t. Szóval nem kell aggódni, attól még, hogy megtaláljuk a babot (vagy elrejtett akármit), még nem leszünk bolondok egy életre. A Faith No More 1995-ös albumának címe viszont erről a szituációról szól. Az egynapos királyságra erről a nagylemezről választottunk zenei aláfestést. Akit pedig mifelénk vonz a királyi poszt, várjon pünkösdig - hasonló szokást azért mi is ismerünk; igaz, valószínűleg nem a görög-római mitológiából táplálkozik.

Jó sütögetést, evést és királykodást minden kedves szerencsés résztvevőnek!