BOZSIK JÓZSEF:
--------------
Született: 1925. november 28.
Elhunyt: 1978. május 31.
Válogatottság/gól: 101/11
Labdarúgó-pályafutása a kispesti grundon kezdődött, majd 1942 és 49 között a Kispesti AC-ben folytatódott. Ezután, 1962-es visszavonulásáig az egyesület jogutódjának, a Budapesti Honvédnak volt meghatározó játékosa. Tökéletes technikai képzettség, ötletgazdagság, taktikai érettség és kiváló irányítókészség jellemezte a támadófedezet - mai nevén középpályás - játékát. Ötször nyert bajnokságot a Honvéddal (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955), s 447 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

A világháború miatt viszonylag későn, 22 évesen ölthette magára először a címeres mezt: 1947. augusztus 17-én az Üllői úton rendezett Magyarország-Bulgária (9-0) mérkőzésen mutatkozott be a válogatottban. Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes lett. Bozsik pályafutásának csúcsa az "Évszázad mérkőzése", a londoni Wembley-stadionban 1953. november 25-én 6-3-as magyar győzelemmel végződött meccs volt. Egy gólt lőtt, ráadásul ő volt a mezőny egyik legjobbja. Úgy cselezett, hogy jobbra-balra dőltek az angolok mellette. A népstadionbeli visszavágón is hasonlóképpen játszott (7-1), s társaival együtt valóságos nemzeti hős lett.

Az 1950-es évek első felében a világ legkiválóbb jobbfedezetének tartották. Bozsik 1953-ban tagja volt az olaszok elleni Európa-kupa-döntőt megnyerő csapatnak, de az 1954-es berni világbajnokság döntőjében elszenvedett vereség után (2-3) kissé megtört az ő pályája is.

 Másokkal ellentétben nem emigrált, hanem itthon maradt és talpra állt. Az 1955-56-os nemzetközi Aranylabda-szavazáson hatodik helyen végzett, 1958-ban a válogatottal részt vett a svédországi világbajnokságon.

1962. április 18-án a Népstadionban 80 ezer néző előtt góllal búcsúzott a válogatottól Uruguay ellen. Bozsik "Cucu" - ahogy mindenki becézte - százegyedszer öltötte magára a címeres mezt.
Válogatott pályafutása alatt 101 mérkőzéséből 67 győzelemmel, 17 döntetlennel, 17 vereséggel végződött. Ő az egyetlen magyar labdarúgó, aki elérte, sőt át is lépte a 100-as álomhatárt.
Visszavonulása után sem lett hűtlen a Honvédhoz: az 1960-as években a labdarúgó-szakosztály elnökeként, majd vezetőedzőként tevékenykedett. 1974 szeptemberében egy mérkőzés erejéig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt.

1986. október elsején - Magyarországon először történt ilyen - róla nevezték el a kispesti Honvéd-stadiont. Fia, Péter szintén labdarúgó, majd sikeres futballedző lett, szövetségi kapitányként is tevékenykedett.

BUZÁNSZKY JENŐ:
---------------
Született: 1925. május 4.
Válogatottság/gól: 49/0
274 bajnoki és 48 válogatott találkozón szerepelt, tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben vb-ezüstérmes csapatnak.

1945-46-ban elvégezte a MÁV Vasúti Tisztképzőt, 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. Kezdetben a MÁV-nál, majd 1947-től 1978-ig a Dorogi Szénbányáknál dolgozott. Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, azután a PVSK, később a Dorogi Bányász játékosa volt. Összesen 274 NB I-es mérkőzésen futballozott. 1952-ben, Helsinkiben tagja volt az olimpiai bajnokcsapatnak, 1954-ben ezüstérmet nyert a svájci világbajnokságon. 1960 és 1973 között edzősködött. Az 1990-es években különböző vezetői posztot töltött be a Magyar Labdarúgó Szövetségben.

BUDAI LÁSZLÓ:
-------------
Született: 1928. július 19.
Elhunyt: 1983. július 2.
Válogatottság/gól: 39/10
Az FTC, az ÉDOSZ és a Bp. Honvéd csapatában szerepelt. A jobbszélső posztján híresek voltak pontos beadásai, amelyekből Kocsis Sándor számos nagyszerű gólt ért el. 1949 és 1959 között 39-szer volt válogatott, részese 1952-ben az olimpiai győzelemnek, valamint az 1954-es vb-n az ezüstéremnek. Pályafutásának befejeztével edzőként tevékenykedett. Nevét viseli az NB1/B-ben szereplő REAC pályája.

CZIBOR ZOLTÁN:
--------------
Született: 1929. augusztus 23.
Elhunyt: 1997. szeptember 1.
Válogatottság/gól: 43/17
A Ferencvárosban, a Csepelben, majd a Bp. Honvéd csapatában kétszer is magyar bajnokságot nyert, s 1955-ben ő lett a gólkirály. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az 1954-es svájci világbajnokságon "csak" ezüstérmet nyert válogatottnak. Az akkor világverő, legendás Aranycsapat balszélsőjeként 43-szoros válogatott volt, s 17 gólt szerzett a nemzeti tizenegyben. Az 1956-os októberi forradalom idején csapata külföldi túrájáról nem tért haza, előbb az AS Roma, majd 1958-tól az FC Barcelona csapatában szerepelt: kétszer nyert bajnokságot és egyszer Spanyol Kupát. Negyvenkét évvel ezelőtt szerepelt a BEK-döntőben, a Benficától 3-2-re kikapott a katalán együttes, ő és Kocsis Sándor szerezte a Barcelona két gólját. Később még játszott az Espanyol és az Austria Wien együttesében is. Visszavonulása után Spanyolországban élt és egy kávézót vezetett. 1990-ben hazatelepült és Komáromban haláláig segítette a helyi labdarúgást.

GROSICS GYULA:
--------------
Született: 1926. február 4.
Válogatottság/gól: 86/0
A Teherfuvar, a Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusaként 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott hálóját.

A világ legjobb kapusai között tartották számon: a 18. helyen végzett az elmúlt évszázad hírességeit összesítő rangsorban. Nemcsak kitűnő hálóőr volt, hanem új színt is vitt a kapusjátékba: körültekintően irányította a védelem munkáját, együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva, szinte hátvédként hárította el a veszélyt, sőt ellentámadások indítására is lehetőséget adott.

Az 1950-es évek legendás Aranycsapatának tagjaként az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az 1954-es svájci világbajnokságon pedig - akkor csalódást keltően - ezüstérmet szerzett a magyar nemzeti válogatottal. Ezután még két világbajnokságon is védte a magyar csapat kapuját. A Honvéd színeiben három bajnokságot nyert.

Visszavonulása után Tatabányán és Salgótarjánban edzősködött. 1969-től nyugdíjaztatásáig a Volán SC ügyvezető elnöki tisztségét látta el.


HIDEGKUTI NÁNDOR:
-----------------
Született: 1922. március 3.
Elhunyt: 2002. február 14.
Válogatottság/gól: 69/39
A válogatottban 1945 és 1958 között 69 mérkőzésen 39 gólt szerzett. A Wembley-ben 1953. november 25-én az angolok elleni 6-3-as magyar sikerrel zárult találkozón háromszor talált a házigazdák kapujába. Tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes csapatnak.

Az MTK-val 14 év alatt háromszor (1951, 1953, 1958) nyert bajnokságot. Visszavonulása után szakvezetőként a legnagyobb sikert a Fiorentina kispadján érte el: az olasz csapattal 1961-ben megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját.

Magyarországon a Győri ETO-t 1963-ban bajnoki címig vezette, irányításával az egyiptomi Al-Ahly Nationalnak ötször sikerült ugyanez a bravúr.

Az MTK Hungária körúti stadionja Hidegkuti Nándor nevét viseli.

KOCSIS SÁNDOR:
--------------
Született: 1929. szeptember 21.
Elhunyt: 1979. július 22.
Válogatottság/gól: 68/75
1947-től az FTC, az ÉDOSZ, majd 1956-ig a Bp. Honvéd játékosaként hatszoros magyar bajnok, többszörös gólkirály. Az Aranycsapat legendás csatára, a felhőfejeseiről ismert balösszekötő 68-szor szerepelt a válogatottban.

Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, majd az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmet nyert csapat tagja volt, Svájcban a vb legeredményesebb góllövője lett. Az 1956-os forradalom után külföldre távozott, előbb Zürichben, majd 1958 és 1966 között Barcelonában játszott, ahol bajnokságot és kupát is nyert. Visszavonulása után Spanyolországban élt, ott is halt meg.

LANTOS MIHÁLY:
--------------
Született: 1928. szeptember 29.
Elhunyt: 1989. december 31.
Válogatottság/gól: 53/5
Aktív játékosként az MTK, illetve a névváltoztatások után a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó színeiben szerepelt. Közben 52 alkalommal öltötte magára a válogatott mezét. Részese volt az 1952-es helsinki olimpiai győzelemnek, 1954-ben, az akkor kudarcnak számító világbajnoki ezüstéremnek. Az MTK, illetve utódcsapatainak színeiben három alkalommal nyert bajnoki aranyérmet. 1962-ben vonult vissza az aktív sportolástól, majd edzőként dolgozott tovább a görög Olimpiakosz Pireusznál, a Komló, a Videoton, végül pedig a Zalaegerszegi TE csapatánál.

LÓRÁNT GYULA:
-------------
Született: 1923. február 6.
Elhunyt: 1981. május 31.
Válogatottság/gól: 37/0
A Nagyváradi AC, a Vasas, majd a Honvéd középhátvédje. 1948 és 1955 között 37 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A legendás Aranycsapat védelmének tengelyében, annak pillérévé vált. Kivételes taktikai érettsége pompás rúgókészséggel és fejjátékkal, nagyszerű ütemérzékkel és keménységgel párosult. Részese volt az 1952-es olimpiai győzelemnek, s az 1954-es svájci világbajnokság - akkor csalódást keltő - ezüstérmes helyezésének. A Nagyvárad színeiben egyszer, a Honvéd játékosaként pedig háromszor volt bajnokcsapat tagja.

 Visszavonulása után külföldön edzősködött: először Romániában, majd az NSZK-ban a Köln, a Bayern München és a Schalke 04 csapatánál, végül Görögországban. Szalonikiben, csapata mérkőzése közben a kispadon halt meg.

PUSKÁS FERENC:
--------------
Született: 1927. április 2.
Elhunyt: 2006. november 17.
Válogatottság/gól: 85/84
1942-től a Kispesti AC - 1949-től Bp. Honvéd - labdarúgója, 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa. Az Aranycsapattal olimpiai bajnok az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon, ezüstérmes az 1954-es svájci világbajnokságon. Nyolcvanötször szerepelt a magyar válogatottban, amelyben 84 gólt szerzett.

Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós cselét követő gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.

Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt, Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett.A Real Madriddal BEK-győztes: az 1960-as, 7-3-ra megnyert döntőben négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak.

Edzőként Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Paraguayban dolgozott. A Panathinaikosz trénereként 1971-ben BEK-döntős szereplést ünnepelt. 1993 áprilisától júliusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt.

2006. november 17-én hosszas betegség után a Kútvölgyi kórházban hunyt el.
Róla nevezték el 2002-ben a korábbi Népstadiont.

ZAKARIÁS JÓZSEF:
----------------
Született: 1924. március 5.
Elhunyt: 1971. november 22.
Válogatottság/gól: 35/0
Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián bajnokságot nyert, az 1954-es világbajnokságon második helyezett Aranycsapatnak. 35-ször szerepelt a válogatottban. A MATEOSZ játékosaként tűnt fel, innen került a válogatottba. Játszott a Bp. Előrében, majd 1951-ben az MTK-hoz igazolt. Kétszer lett bajnok. A válogatottban ő volt Bozsik párja, mindig az ellenfél legveszélyesebb emberét fogta. Keményen és lelkesen, de sohasem alattomosan küzdött.

GELLÉR SÁNDOR:
--------------
Született: 1925. július 12.
Elhunyt: 1996. március 13.
Válogatottság/gól: 8/0
Pályafutása a Püspökladányi SC-ben kezdődött, majd az MTK jogutódjainál (Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó) folytatódott. A kék-fehérek kapujában 260 bajnoki mérkőzésen állt és három bajnoki aranyérmet nyert csapatával. 1950 és 1956 között nyolc alkalommal szerepelt a válogatottban.

A rendkívül megbízható, sportszerű játékos világklasszis vetélytársa, Grosics Gyula kortársaként és állandó tartalékaként többször is őrizte az Aranycsapat kapuját. Tagja volt többek között az 1952-es olimpiai keretnek, az "Évszázad mérkőzését" megnyert csapatnak és a londoni mérkőzés visszavágójaként játszott a budapesti, 7-1-es hazai győzelemmel végződött találkozón.

SEBES GUSZTÁV:
--------------
Született: 1906. január 22.
Elhunyt: 1986. január 30.
1918-tól 1940-ig futballozott. 1945 és 1949 között már a labdarúgó-válogatott edzője, majd 1949-től 56-ig a legendás Aranycsapat szövetségi kapitánya volt. Irányításával a magyar válogatott 1952-ben olimpiai bajnoki címet, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert. 1954-ben az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) alapító tagja lett, s 1960-ig alelnöke is volt. 1948 és 1960 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként tevékenykedett, 1950 és 1956 között elnökhelyettesként részt vett a legfelsőbb sportirányítás (Országos Testnevelési és Sportbizottság) vezetésében.