Mindegy

Fájdalmas lesz a felébredés ebből a narkotikus álomból, s ez vonatkozik mint az amerikaiakra, mind a „becsapott” európaiakra – írja a pravda.ru. Az újság (melynek online fórumát úgy aposztrofálják a szerkesztők, hogy „a hely, ahol az igazság fáj”) egyik véleménycikke szerint például teljesen mindegy. A cikk érdekessége az orosz szemszög letagadhatatlansága. A szerző, Sztanyiszlav Misin ugyanis úgy látja, hogy az USA problémáira vonatkozó megoldások egy cseppet sem fognak változni. Amerika marad olyan, amilyen volt.

Szabad piac? Misin szerint az USA a világ legszabályozottabb állama, ahol csupán az adójogszabályok tesznek ki jócskán több mint 100 ezer oldalt, így a nép gyakorlatilag nincs tisztában az adójogaival, ellentétben a bürokratákkal, akik a hatalmat gyakorolják.

Vajon Obama kevesebb háborút fog indítani? A cikk szerint nem kell, hogy kétségünk legyen afelől, hogy nem. Egyébként is, az Egyesült Államok rövid, 230 éves történelméből 20 év telt el háború nélkül. Ennek oka, hogy a háborút legitimáló erőként használják az amerikai vezetők. A felsorolást George Washingtonnal kezdi, aki az angolokkal való harcok mellett kiirtotta 40 indián falu lakosságának a felét, majd eljut Bill Clintonig, aki – szerinte – 8 éven át bombázta Irakot, bombázta Szerbiát, Boszniát, Szudánt és harcolt Szomáliában is.

Obama nem fog kivonulni Irakból és destabilizálni fogja Pakisztánt – folytatja Misin –, majd megtámadja Szíriát, Oroszországot pedig addig fogja nyomás alatt tartani, amíg valami nem durran, ezen túl továbbra is osztani fogja az észt a „tudatlan” európai „parasztoknak” arról, hogyan éljenek és hogyan haljanak meg az „ügyért”.

Medvegyev gratulált

A nagypolitika szintjén természetesen a dolgok másként vannak. Medvegyev elnök gratulált Barack Obamának a győzelméhez. A táviratban az orosz elnök azt írta, hogy az orosz-amerikai kapcsolat mindig is fontos tényező volt a világ stabilitásában, ezért a kétoldalú együttműködésre nagy szükség van. Azt, hogy a jövő mit tartogat, még nem tudjuk, de valószínűleg nem véletlen, hogy egy alapvetően centralizált sajtóban olyan vélemények jelennek meg Obamáról, mint amilyenek megjelentek – nem csak a fent idézett Pravda-cikk.

USA

Ha pedig valaki azt gondolná, hogy a nagy Orosz Medve tudatosan akar kibabrálni a valószínűleg még mindig a győzelem mámorában égő afroamerikaival, akkor részben téved: a nagy Orosz Medve nem Obamával akar kibabrálni, hanem az USA-val, míg Obamával inkább az USA-ban akarnak néhányan kiszúrni – már amennyiben a kiszúrásnak az erőteljes kritikát nevezzük. Az amerikai nonkonform, de nagyon népszerű online portál, az Information Clearing House (melynek szlogenje: „hírek, melyeket nem talál a CNN-en vagy a FoxNews-on”) a Paul Craig Roberts által írt anyagot hozta le.

Roberts a nem régen Obama által saját maga számára kinevezett gazdasági tanácsadókkal kapcsolatban tette fel a kérdést: ha a leendő elnök által emlegetett változás az iraki háború leállítása, akkor mi indokolja a tanácsadók kinevezését? Rahm Israel Emanuel, az iraki háború szorgalmazójának kinevezésével véget ért a változás – írja, majd hozzáteszi: a terrorista családból származó Emanuel az államilag talpra segített Freddie Mac igazgatótanácsában 2001-ben 230 ezer dollárt tett zsebre.

Emanuel mellett ott lesz még Madeleine Albright, aki Prágából menekült át a vészkorszak idején, s a „60 Minutes” című műsorban kijelentette, hogy az iraki bombázás olyan célt szolgál, amely elérése érdekében nem gond, hogy gyerekek halnak meg. Albright kollegája, Richard Holbrooke neve Szerbia jogsértő bombázásához köthető.

Ezek után nyilvánvaló, hogy nincs olyan ember Washingtonban, aki Obamának tud a változásban segíteni. Aki lenne, azt pedig Obama nem tudná kinevezni, ugyanis a Szenátus elgáncsolná a személyét. Roberts szerint az erős lobbiszervezetek, így az AIPAC (zsidó lobbiszervezet), a katonai-titkosszolgálati lobbisták és a Wall Street blokkolnák a kinevezést.

Tehát

Obama nyertes típus, de nem eléggé. Nyertes típus, mert maga mögé állította a sajtót, s a pénzemberek nagyobb/gazdagabb/bőkezűbb részét. Azonban – és ebben önkéntelenül is egy követ fúj az amerikai (alternatív) és az orosz (mainstream) sajtó egy része – a változáshoz kevés. Roberts cikke tovább erősíti azt, amit egyébként mindenki sejt, de senki nem tud alátámasztani, miszerint az amerikai elnökök bábfigurák egy olyan játékban, amit náluk sokkal erősebb kezek mozgatnak.

Ebből a szempontból pedig valóban mindegy, hogy az elnököt Bushnak, McCainnek, vagy Obamának hívják.