Az ügy kuszaságát jól mutatja, hogy egyes helyeken Eduardo Rózsa-Flores (a továbbiakban időspórolás okán: ERF) nemzeti hős, aki a hazájáét harcolt. A hazáért való harcolás abban merült volna ki – mint ez egy nem régen sugárzott TV-interjúból kiderült –, hogy autonómiát, s ha azt nem, akkor függetlenséget segített volna kiharcolni a Santa Cruz-iaknak La Paz ellenében.

Ahogy Nógrádi György mondta: ha diktátor lenne, s tudomására jutna, hogy valaki áskálódik az országa ellen, akkor lecsapna. Mi csak annyival egészíthetjük ki, hogy nem kell ahhoz diktátornak lenni, hogy az állam épségét veszélyeztető elemekre lecsapjon a hatóság. Alighanem a világ bármelyik, hazájáért felelősséget érző politikusa könyörtelenül lecsapna a szervezkedőkre.

Ezek után nem csodálkozhatunk azon, ha az államellenes szervezkedőket lekapcsolják, illetve ha ellenállást tanúsítanak, akkor arrogánsabban lép fel a(z ez esetben éppen) bolíviai hatóság. ERF nem nemzeti hős, legalábbis a magyarok számára, hanem egy olyan kamikaze, aki bután nekiszaladt az erősebbnek. Az önrendelkezés kivívása, sőt, szentségtörő leszek, a függetlenség, azaz egy állam kiválása egy másikból legitim folyamat. Kis kitérő: lám, Magyarországtól is el lehetett sírni a kétharmad részét úgy, hogy a mostani államoknak soha semmilyen közük nem volt azokhoz a területekhez. Más kérdés, hogy abban a helyzetben okosan csinálták, míg a konzervatív rendek pedig borzasztóan primitíven.

„Aranylövés”

Államellenes összeesküvések támogatásához a fegyveresek toborzását persze senki nem veszi szívesen, legalábbis a szakadárokat leszámítva. Sőt! Bolíviában a belpolitikai helyzet igen komoly, ezért lacafacázni Moralesnek se nagyon lehet: egy feszült helyzetben keményebb lesz a megtorlás, mint amikor pár alkoholgőzös állat hadovál hülyeségeket Nagy-Romániáról, meg Budapest lerohanásáról a szombat esti sörözés után. Ezt ERF tudhatta, vagyis katonaviselt emberként tisztában lehetett azzal, hogy ha valahol lebukik, akkor onnan könnyen már csak hullazsákban fog távozni. Ahogy ez történt is.

Számunkra két dolog nem érthető. Az egyik az, hogy mit keresett ott az a Magyarosi Árpád, aki eddig inkább zenei képzettségével, valamint „élni jó!” jelszavával tűnt ki az ismerősei közül, semmint militáns hajlamaival. Talán az övé az igazi tragédia, ugyanis kétséges, hogy tisztában volt azzal, hogy vajon mibe keveredik bele. Talán az övé az igazi tragédia, mert nem tudta, vagy nem jól tudta, hogy mire vállalkozik. Ismerősei szerint sokszor még sörre sem volt pénze Árpádnak, nem hogy Bolíviába szóló repülőjegyre. Bepalizták és korpa közé keveredett…

ERF és Magyarosi Árpád halála tehát nyilván nem brutális véletlen, hiszen ha ERF nem játszik Chuck Norrist, Magyarosi pedig nem hagyja el szülőföldjét, akkor nem lenne semmi probléma, Árpád koncertjeire például még mindig járhatnánk.

Kérdezni jog és kötelesség

Felmerül azonban kérdésként, hogy valóban szabályosan járt-e el a kommandós osztag, akik a vérfürdőt rendezték. A magyar külügyminisztérium erre vonatkozó kérdését Evo Morales bolíviai elnök kőkeményen elutasította, mondván, Magyarországnak nincs joga információkat követelni.

De van. Még akkor is van, ha Morales pikkel a lelőtt szervezkedők felől érdeklődő országokra, mert – mint az elnök mondta – Magyarország, Horvátország és Írország a feltételezett terroristákat védelmezi. "Azt gondolhatnám, hogy akkor éppen ők azok, akik ide küldték a terroristákat ellenem és a demokrácia ellen" – idézi az egyik portál a bolíviai elnököt.

Hát, nem teljesen. Magyarországnak nem csak joga, hanem egyenesen kötelessége információkat kérni. Ha pedig a kérés nem vezet eredményre, akkor azt követelni – ahogy a Balázs Péter vezetése alatt talán életjelet mutató külügy teszi. Államtitokról van szó, ezt tudjuk, azonban felfoghatatlan, hogy a bolíviai elnök akkor miért kever bele olyan dolgokat a magyarázataiba, amelyeknek a valósághoz közük nincs. Vagy legalábbis őszintén reméljük, hogy nincs közük. Mindenesetre jelen pillanatban semmi nem indokolja azt, hogy Bolívia baloldali vezetője a magyar diplomáciára haragudjon meg azért, mert egy állampolgár, illetve egy bepalizott székely fiatal Santa Cruzban magánakciót hajtott (volna) végre. Ha egyáltalán.

Ha Ficsor igazat mond, akkor nincs ok

Na, persze ez a legutóbbi gondolat is csak akkor igaz, ha elfogadjuk Ficsor Ádám, titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter köztévében elhangzott szavait, aki szerint a titkosszolgálatok nem tudtak ERF utazásáról. A Kepes Andrásnak nyilatkozó ERF ugyanis már korábban is világosan megmondta, hogy a bolíviai fegyveres szervezkedést megy segíteni – holott egy Morales elleni merényletről nem esett szó.

Egymás között szólva: érdekes, hogy észrevétlenül fegyveres szervezkedésben részt vehet az állam egy olyan állampolgára, akit egyébként is ismer az NBH. Legyünk jóhiszeműek és naivak, s mondjuk azt, hogy Ficsor igazat mond. Az persze igaz, hogy ez se sokkal jobb szcenárió. Az eset az NBH kudarca is nem kicsit, nagyon: valakit vagy figyelünk, vagy nem figyelünk. Ha veszélyes, akkor figyeljük, ha nem veszélyes, akkor (optimális esetben) nem. Márpedig ha egy magyar állampolgár egy másik ország stabilitása ellen vonul fegyveres harcba, akkor azzal azért a titkosszolgálatoknak is lenne valami dolguk.

Azt már feltételezni sem merjük, hogy Moralesnek igaza van, s a magyar titkosszolgálatok, valamint a magyar állam vezetésének hallgatólagos beleegyezésével ment ERF Bolíviába felforgató tevékenységet végezni. Ha ez így lenne, az egyenlő lenne a politikai vezetés morális katasztrófájának egy újabb mélységével és a magyar államérdekek szembeköpésével.